Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ne számítsunk együttérzésre
Az új román elnök és magyarok
„Jó, ha a nacionalisták nem fűznek német eredetéhez túl nagy reményt.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Megtörtént az, ami tulajdonképpen lehetetlennek látszott: a romániai elnökválasztáson az esélytelen ellenzéki jelölt nem csak nyert, de döntő – közel tíz százalékos – fölénnyel utasította maga mögé az esélyesebbet.
Azt mindenki tudta, hogy a Victor Ponta vezette baloldali kormány, s maga a miniszterelnök is alapvetően népszerűtlen. 2012-es nagy győzelmüket annak köszönhették, hogy az akkori jobboldali kormányzat belebukott a 2008 utáni válságos helyzet ügyefogyott, olykor otrombán rossz kezelésébe. Ráadásul ott állt az akkori kormány mögött az a Traian Băsescu, akinek populista praktikái már jó ideje általános ellenszenvet váltottak ki a legtöbb románból.
Tény viszont, a választási kampány során Ponta egyértelműen bizonyítani tudta: vezetői képességekben, kommunikációs készségekben, meggyőző erőben magasan felülmúlja a jobboldal jelöltjét, a német, ráadásul lutheránus Klaus Johannist. Mindez hozta a papírformát az első fordulóban: Ponta tíz százalékkal, magabiztosan utasította maga mögé ellenfelét.
November 2. és november 16-a között azonban történt valami, ami új helyzetet teremtett. Egyrészt Erdély, Johannis hátországa aktivizálódott. A magyarok is a vártnál nagyobb számban jelentek meg az urnáknál, bár eddig az „államfőválasztás” általában hidegen hagyta őket, hisz olyan aktusnak tekintették, amihez semmi közük. Most, hogy egy német megválasztása lett a tét, hirtelen felfedezték érintettségüket… Johannisra, országos viszonylatban, épp a székelyföldi Hargita megyében szavaztak a legtöbben, közel 80 százalékos arányban.
Aktivizálódott az urbánus közeg is, méghozzá országszerte. A kulturális elitnek elege volt már egy ideje abból, hogy Romániában túl „kiszámíthatóan” mennek a dolgok, ami az eleve elrendezettségre, a manipuláció nyomasztó tényeire figyelmeztetett. A románság egy nem is jelentéktelen része szeretett volna már egyszer kipróbálni valami mást, s olyan lelki örömmel vetette bele magát abba a reménybe, hogy túlléphetnek az eddigi előítéleteken, mint az amerikaiak 2008-ban, amikor megválasztották első fekete elnöküket.
És kellett Johannis győzelméhez az a felháborodás is, amely a nagyszámú külföldön élő román állampolgárt ragadta magával, amikor a konzulátusok előtti öt-tíz óra várakozás után épp az orruk előtt csapták be a kapukat. Az így kialakuló tiltakozásokat olykor a rendőrségnek kellett megfékeznie, Torontóban például könnygázzal. Bár nem bizonyítható, hogy Ponta ezzel próbálta volna csökkenteni a külföldi szavazatok számát, ám a rossz szervezettség okát mégis mindenki erre vezette vissza.
Nagy kérdés persze, hogy milyen elnök is lesz Johannis? Módja lesz-e rá, hogy ne csak kézben tartsa az ügyeket, de változtasson is rajtuk? S minthogy megválasztásának közösségi élménye a vártnál sokkal nagyobbra sikeredett, fennáll a valószínűsége, hogy a túlzott elvárásoknak nem tud majd megfelelni. Pont úgy, ahogy az Obama sem tudott.
A napokban mutatták be Johannis kötetét – címe: Lépésről lépésre (Pas cu pas) –, ami egyszerre memoár és egyféle hitvallás; egy töprengő, alapvetően liberális ember képe rajzolódik ki ebből a könyvből, akitől messze állnak azok az alantas praktikák és trükkök, melyek alkalmazásában elődje, Traian Băsescu mesterinek bizonyult. És az is kitűnik, hogy érzékeli: mint kisebbséginek, németnek, román hazafiságból többet kell majd „teljesítenie”, mint azoknak, akiknek románságához nem fér kétség.
Ennek ellenére a könyv olvastán nem vonható le mégsem az a tanulság, hogy Klaus Johannis kész lesz feladni vagy figyelmen kívül hagyni olyan alapvető emberi jogokat, melyek a kisebbségi lét mindenkori kereteinek alapfeltételei egy demokráciában. Ugyanakkor az is tény: jó, ha a nacionalisták nem fűznek német eredetéhez túl nagy reményt. Johannistól a magyarok nem fognak olyan segítséget kapni, amit egyébként egy másik kisebbségitől elvileg elvárhatnának, de az is biztos, az új román elnök ugyanilyen idegenkedéssel és viszolygással fog majd a román nacionalizmusra is tekinteni.
Következő cikk: Jegyzetek a Szajna mellől
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >