Ma Gizella, Gusztáv névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
260 oldal, melynek valódi tétje van
Losoncz Márk könyvének budapesti bemutatója
„Nem csak, hogy Marxon nem vagyunk túl, de az indusztriális társadalmon sem.” Laskovity J. Ervin (Press-szó):
(...) Azt hiszem, az az udvarias szellemi pengeváltás is beleég az emlékezetembe, ami a Vakító gépezetek című könyv bemutatójának végén felszólaló Békés Márton történész és az est főszereplője, Losoncz Márk között zajlott. Márton első ránézésre leginkább egy futballszurkolóra emlékeztetett, egyébként pedig rendkívüli tehetségű értelmiségi hírében áll. Felszólalását azzal kezdte, hogy bár jobboldaliként olvasta a könyvet, ennek ellenére nagy hatással volt rá az egyebek mellett a marxi tanokat is újragondoló kötet, igaz egy más témában írt szöveget, A lájkoló ész kritikáját emelte leginkább ki, ami szavai szerint „rohadtul zseniális tanulmány”. Békés szerint azonban „…túl vagyunk Marxon, túl vagyunk Lukácson, indusztriális gondolkodók, a létüket is az indusztriális tudat határozta meg”.
Márk szerint azonban nem csak, hogy Marxon nem vagyunk túl, de az indusztriális társadalmon sem, hiszen – bár már legalább negyven éve divatba jött a posztindusztriális társadalom fogalma – mai napig ugyanúgy létezik a termelés, melyben meghatározóak a gépek és az azokat működtető technológia, márpedig az indusztriális jelleg szigorú értelemben erre vonatkozik. Sőt, a 70-es évek mikroelektronikai forradalma után az indusztrializmus újszerű fázisáról beszélhetünk. Márk véleménye szerint több olvasata lehetséges Marxnak. Egyrészt valóban a klasszikus munkásmozgalom fáklyavivője, akinek a műveire még a 19. századra hátramaradt feudális viszonyok is rárakódtak, másrészt olyan szerző, aki arról szól, hogy többek között a gépesítés és a termelés szervezésének fejlődése hatására hogyan csökken az élőmunka aránya és változnak meg radikálisan a társadalmi viszonyok, ezért rendkívül aktuális.
Az est moderátora, a Népszabadság újságírója, Vári György mindvégig küzdött azzal, hogy megtörje a szerző hallgatását, aki megpróbált szótlanságba burkolózni és hagyni, hogy a könyv egyik recenzense, Tamás Gáspár Miklós, illetve az a Darida Veronika beszéljen inkább a műről, aki október végén az Élet és Irodalomban közölt róla értő kritikát. Darida felidézte, hogy egy tavalyi Ex Symposion számban találkozott először Losoncz Márk nevével, ahova az anarchizmusról írt szöveget, ami alapján egy rettenetesen radikális, felforgató könyvre számított tőle. Ezt illetően nem kellett csalódnia, ám a művet mégis roppant szerethetőnek találta, ami abban a pillanatban magával ragadja az embert, ahogy elkezdi olvasni. Mint a kritikus elmondta, nagyon kevés olyan filozófiai szöveggel találkozik, amelyről azt érzi, valódi tétje van, a Vakító gépezetek esetében azonban igazi kérdésfelvetésekkel találkozott, ezért nem tudta letenni. „Elképesztő tudásanyagot mozgat, még gyakorlott könyvmolyokként is mindenki találhat benne rengeteg olyan referenciát, amelyhez korábban nem volt szerencséje” – folytatta a méltatást Darida.
Tamás Gáspár Miklóssal évek óta szoros szellemi viszonyban áll Losoncz Márk. A neves kolozsvári származású filozófus 2011 októberében fiatal temerini barátja hívására látogatott el Belgrádba és Újvidékre előadásokat tartani és a Vakító gépezetekben is ő a leginkább hivatkozott magyar szerző. TGM felszólalásában egyebek között elmondta, hogy Márk úgy foglalkozik radikális társadalomkritikával, hogy közben elkerüli a felvilágosítás, a leleplezés gőgjét, s nem becsüli le azt, ahogyan az általa bírált rendszer a mindennapokban megjelenik. Arról is beszélt, hogy a könyvet rendkívül szellemesnek és eredetinek tartja, ugyanakkor szeretetreméltónak és barátságosnak is, hiszen az olvasót demokratikusan vonja be a kritika terébe.
Végül a kérdésfelvetések harmadik körében csak megeredt a könyv szerzőjének nyelve, aki egyébként műve két eddigi bemutatóján, Kishegyesen és Temerinben sokkalta beszédesebb volt, itt azonban a meghívott vendégeknek szerette volna átengedni a terepet. Miután megköszönte azok segítségét, akik hozzájárultak az est létrejöttéhez, élete néhány boldog pillanatát elevenítette fel. Szemléletesen leírta azt az 1999-es márciusi napot, amikor megkezdődött Jugoszlávia bombázása, és hazafelé szaladt a temerini művelődési egyesületből, ahol éppen dél-alföldi táncokat tanultak. „Miért futottam? Örömömben, ugyanis boldog voltam. A bombázást követő időszakban is az voltam. Nem volt áram, nem volt víz. A Nagy Indiánkönyvet olvastam, és ez az egész valahogy összhangban volt. Mellettem egy olyan ember ül, aki – jogosan, utólag már egyetértek vele – tiltakozott a NATO bombázások ellen. Akkor azonban nem értettem volna vele egyet” – mondta Márk.
Ez a sokak számára érthetetlennek tűnő érzés kapcsán felidézte Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, melyből megismerhetjük a koncentrációs táborok boldogságát, például, hogy mekkora öröm krumplit enni a tábor borzalmai közepette. Egyúttal felelevenítette, hogy a Sorstalanságot olvasó közeli barátja, aki Szarajevóban élte át a háborúk szörnyűségeit, éppen a táborok boldogságának leírását emelte ki a műből – mint egykori tapasztalatai hátborzongatóan hiteles megragadását.
Márk elmesélte egy belgrádi emlékét is, amikor a Marks21 radikális baloldali szervezet tagjai meghívták TGM-et és őt, hogy menjenek el az aznap kezdődő egyetemfoglalásra és Tamás Gáspár mondjon megnyitó beszédet. „Nem felejtem el azt az estét, véget ért az előadás, készülődtünk, hogy induljunk a bölcsészkarra. Azt mondta Gazsi: Márk, látszik, hogy boldog vagy. Azt válaszoltam, igen, boldog vagyok.”
A szerző szerint a kötetének is előfeltétele ez a furcsa boldogság, amely olyan élményanyagból táplálkozik, amelyet csak Jugoszláviában, Szerbiában, Vajdaságban szerezhetett meg. Ilyen például a symposionista hagyomány, ilyen a munkahelye, a titoizmus óta disszidens kritikai magatartást ápoló belgrádi Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet, ilyen a fiatal szerbiai újbaloldali teoretikusokat tömörítő Gerusija csoportnak, illetve az egész volt jugoszláv szférában zajló folyamatoknak a tapasztalatai. Mindezen boldogság-elemekkel felvezetve végül így zárta gondolatmenetét a Temerinben élő szerző: „Kedves pestiek, olyan boldog vagyok, hogy nem kell veletek élnem, mert akkor ez a kötet nem jött volna létre.” (…)
Következő cikk: Az ellenzék előrehozott választása
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >