2026. április 30. csütörtök
Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Krízisérzéketlenség

„Ma a szövetség vezetői Budapestről várják az általános útmutatást: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell!” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) Végállomásához érkezett az a 1) kisebbségi modernizációs, és 2) belső demokráciát, 3) intézményi autonómiát, illetve 4) hatékony társadalom, oktatás és kultúraszervezést, valamint 5) a regionális különbségek egyensúlyban tartását ígérő, bátran rendkívülinek nevezhető, átfogó PROJEKT, ami az 1993-as brassói Kongresszussal kezdődő RMDSZ lehetett volna: halottat a sírból visszahozni csak vallásalapítóknak lehet opció, élt tehát 22 évet! (Ha, a legutolsó, Kelemen Hunor nevével fémjelzett  szakaszt is ide számolom – amikor is a projekt már csak önmaga árnyékaként vegetált, majd a végső összeomlás fele fordult  – Mikó Imre, hasonló hosszúságú kisebbségi sorsról írt könyve jut róla az eszembe, úgy néz ki ez a visszatérő periódus szabdalja a rommagyar társadalmat Trianon óta, hiszen az első két világháború közötti időszakot követően, nagyjából ennyivel a II. világháborút követően került Ceausescu a hatalomra, és megintcsak kis túlzással, ennyit tartott az ő uralma is: 4 áldozati generáció, miért?).

Felsorolni is nehéz a sok összejátszó külső és belső, alsó és fölső, valamint szubjektív és többé-kevésbé objektív okot és tényezőt, ami ebben a bukásban szerepet játszott (talán egyszer mégiscsak lesz, ki számba vegye szintenként és területenként, stb. az összeomláshoz vezető utat és tényezőket). Legyen itt elég néhány – a már említett legfőbb összetevők vonatkozásában –  fölemlíteni, hogy miféle perverz hatások keletkeztek a gyakorlatban, azért is, hogy rávilágíthassunk a rendszer bomlástermékeinek, a keletkezett toxikus, sőt sugárzó, anyagok utókezelésének fontosságára.

1) A rendszerváltás – a piaci kapitalizmusra és liberális demokráciára való gyors áttérés – bukásával, az eredeti célkitűzések elhaltak, de az már a politikai képzelet teljes hiányának tudható be, no meg az ellenérdekeltségnek, hogy a legvadabb és radikálisabb konzervativizmus, klerikalizmus és nyugat-, meg fejlődésellenesség terjedt szét: ma a rommagyar társadalomban a legszélesebb körben és legerőszakosabban terjedő eszmék modernizációellenes retrotópiák, egyáltalán nem függetlenül a magyarországi politikai fejleményektől.

2) A szervezet egységét és ütőképességét, valamint választási sikereit a belső demokrácia ígérete, annak halovány, kezdeti, de mégiscsak tapasztalható jelei biztosították. Ma mindenki bizalomvesztésről beszél, és a bizalmi tőke visszaszerzéséről, de hát ez belső demokrácia nélkül nem megy, azt pedig szorgosan eltemették, hosszú évtizede. A demokratikus működés másik pillére a sajtószabadság, és rajta keresztül az értelmes kritika, és nyilvános okoskodás/gondolkodás volt, ma a rommagyar sajtó teljesen kiszolgáltatott, és jobbra dőlt. Legutolsó maradványait a napokban gyűrik be – budapesti sugallatra, sőt elvárásra – a politikai establishment segge alá. (A szebb napokat megélt Erdélyi Riport online fog írni az éppen esedékes „pitypangnyílásról”, a maszol.ro meg megrendelésre hallgatni a főnökség korrupciós botrányairól – itt tartunk!).

3) A Markó-éra egyik központi eleme, a szervezet önállóságának fenntartása, nemcsak Bukarest és Budapest (azaz a kormányok) között, hanem az „egyenlő közelségtartás-elvének” nyomán, a többi politikai pártok vonatkozásában is olajozottan működött. Ma a szövetség vezetői Budapestről várják, már nemcsak az általános útmutatást, hanem onnan érkeznek borítékolva a selyemzsinórok, de még a kinevezendő főnökök listája is: a Fidesz ellen bármikor is fölszólamlóknak azonmód menniük kell! A bukaresti politikával már jószerével elvesztette a kapcsolatát a rommagyar politikai elit, az elnök naponta beismeri, hogy nem tudja mi történik ott, illetve jóslatai rendre kukába dobhatók.

4) A szövetség elveszítette társadalom-, oktatás, és kultúraszervező erejét, mivel ezt arra használta, hogy rátelepedjen, hogy kisajátítsa a civil társadalmat, az oktatást, és a kultúrát is. Az ízléstelen politikumnak ízlése lett a cenzúrázásra, míg végül összetévesztette a valódi kultúrát a fel-, és újraavatási ceremóniákkal, a múlt relikviáinak leleplezésével, politikai lojalitásért cserébe osztogatott kitüntetések „ünnepélyes” átadásával, üres és olcsó fesztivizmussal. Az erről szóló „hivatalos” beszámolókban több  helyet foglal el a kitüntetők, leleplezők, fölavatók, stb. serege, minden nemű és irányú rangjának fölsorolása, mint a kulturális esemény maga! Az ellenzékben is kormányzó oktatási államtitkár és csapata ma már a rutinfeladatokat sem képes ellátni, és legfőképpen sem szava sem hitele nincs a MOGYE magyar tagozatának kérdésében.

5) A voksszerzés szempontjából talán a legfontosabb összetevő a regionális érdekkülönbségek közötti egyensúly megteremtésének képessége volt. A székelyföldi „autonómiázás” (és részben a kormányból való önkéntes távozás) ezt számolta-, és számolja fel folyamatosan. Az alternatív parlamentbe jutási küszöb fölvetése pedig világosan jelzi, hogy szándék sincs az egyensúly visszaállítására, süllyed a hajó és egérutat akar nyerni a nyerészkedésre az elit egy része: menekül, aki tud!

Mindezen végzetes problémák kezelésére három dologban ügyködik a vezér és szűk csapata: egyfelől, hogy elhallgatassa a kritikai hangokat, hogy a médiát teljesen függővé tegye; aztán hogy megfeleljen a Fidesz elvárásainak, ahonnan nem csak pénzt remél, hanem káderpolitikát is (a kongresszus nagy, és egyedül látványos, „eseménye” lesz, hogy alapszabályzatban engednek szabad elvonulást a korrupciós botrányba keveredett Borbély Lászlónak, megszüntetve a politikai alelnöki funkciót, és hogy elzavarják a Budapestnek kellemetlenné vált főtitkárt, visszaállítva az ügyvezető elnökséget, egy fidesz-kompatibilis főnökkel); és nem utolsó sorban, hogy az elnök megőrizhesse magas megbízatását (most kérdezhetném, hogy miért, de csak cinikus válaszok jutnak az eszembe, úgy mint tovább éltetni, sőt a budapestivel végképp összekapcsolni a „rommagyar polip nyúlványait”, a burjánzó maffiát, meggazdagodni, stb.).

Tonnányi rejtegetni valót nem lehet lábtörlőnyi, amúgy is fölfeslő szőnyeg alá söpörni, kinyerítenek alóla a lólábak, ez viszont esztétikai értelemben is visszataszító, nemhogy szilárd talajt adjon, amire építeni lehetne. Remélhetőleg a rákos betegség végső fázisa gyors lefolyású lesz, fölösleges lélegeztető gépen tartani a lélektelen, kiüresített, szétrohadó haldokló testet: minimál-rítus és gyors temetés, rövid gyász, aztán meg  lendületes újrakezdés javallott!

2015. március 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC

Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >

Tovább

Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen

Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >

Tovább

Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >

Tovább

Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania

A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >

Tovább

Mit várok a Tisza kormánytól?

A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >

Tovább

Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember

Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >

Tovább

Végre

Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >

Tovább