Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Médiakorrupció
„Etnocentrikus, illetve, etnopolitikai megítélés alá esik, tehát: rommagyar média nem lehet korrupt.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Mindez nem is egy média-, vagy hatáselméleti vonatkozásban vetődött föl bennem, hanem a most kirobbant, de – mint annyiszor – még megvitatás és tisztázást megelőzően elült, eltussolt közéleti botrány kapcsán, amit Nagy-Debreczeni Hajnal, az RMDSz és elnökének fő sajtótanácsosa, és PR vezérének neve fémjelez[ii]. Történt ugyanis, hogy napvilágra került egy médiakorrupciós ügy, mégpedig az, hogy a rommagyar politikai közélet főszereplőjének igen befolyásos, a kommunikációt nagyban befolyásoló tanácsadója kamu állásért háromszoros szerkesztői fizetést vett fel a köztévétől, illetve rádiótól, és bár hibáját be nem ismerte, végül mégis lemondott a jól fizető állásáról (nem foglalkozom a botrány hátterével és jogi /versenyvizsga nélkül foglalt el állást, soha senki nem ellenőrizte munkaköri leírásának megfelelő tevékenységét, összeférhetetlenségét[iii], stb./ meg egyéb vonatkozásaival, még az a személyes és intézményes politikai és erkölcsi felelősség sem érdekel itt és most, melynek felvállalása szemmel láthatóan késik – a tanácsos tanácsos maradhat, főnöke meg sem szólal az ügyben, a szekér halad, ugye, (a férj meg egyre befolyásosabb). A jelenség minden bizonnyal nem egyedi és nem pusztán kisebbségi jellegű[iv], ezért a közéleti-, illetve a még konkrétabban, a médiakorrupció[v] egyik sajátos válfajának tekintendő. Ez, és a hasonló jellegű korrupciós ügyletek, nemcsak a szólás és sajtószabadság intézményét rombolják, és hiteltelenítik, hanem általában a közéleti cinizmus és passzivitás, az állampolgári apátiát növelik, és végső soron a demokratikus intézmények és berendezkedés hitelét rontják. Ki tekinthetne bizalommal a közszolgálati médiumok működésére, amikor azokat lényegében (hiszen igen erős döntéshozó mandátummal bíró) politikai kinevezettek vezetnek, megbízóik és háttérérdekeltségeiknek alárendelve? Amikor az is megtörténhet, hogy a pártok olyan bizalmi embereiket neveztetik ki a vezető grémiumokba, akiknek semmiféle affinitása a médiák világával nincs? Halkan jegyzem meg, hogy éppen a rommagyar politikai szövetség nevezett ki olyan személyt, akinek semmiféle sajtótapasztalata vagy előképzettsége nem volt, míg a többi párt – legalább a látszat kedvéért – „szakmai körökből” választ/választott képviselőt a közmédiák felügyelő bizottságában; de hát úttőrő volt szövetségünk abban is, hogy „rendszeridegeneket”, ügyvédet, majd közgazdászt nevezett egészségügyi miniszternek, a témához nem értő politikust környezetvédő miniszternek, stb., stb. – a szakmaiság, politikai vezéreink számára afféle úri huncutság, fölösleges cicoma, bokréta a politikai komisszárok kalapján.
Tele a romániai média olyan intézményekkel, melyek többé-kevésbé titkoltan politikai, illetve tulajdonosi struktúrájuk révén gazdasági (karton?) birodalmakhoz és érdekekhez kapcsolódnak. De az mégiscsak atipikus, sőt egyedi, hogy egy újságíró egyesület – nevezetesen az egyetlen, kis rommagyar társadalmunkban, a MÚRE – nyíltan, politikai párttal, illetve annak helyi kiskirályával szövetkezzen (a megyeitanácsi elkötelezettséget, most nem is próbálom értelmezni, és azt sem, hogy az újságíró egyesület semmiféle utólagos kérdésre nem válaszolt, a politikus (és tanács) pénzén ünnepelte meg magát, másodhegedűsként). A pártkötődés jelzése, illetve nyílt felvállalása nem gond egy szerkesztőség esetében, sőt a tisztánlátást segíti, de egy újságíró szövetség esetében, mely elvben a többi párthoz kapcsolható, más filozófiát, illetve érdekeket követő média-termékek újságíróit is magába foglalja, enyhén szólva problematikus, és az egész mezőnyt hiteltelenítő gesztus. Ezek után hogy léphetne fel az egyesület az összes újságíró nevében, hogyan lehetne a tisztességes és korrupciómentes újságírás szóvivője? (A sajtószabadság hangoztatása, a pártkasszához való járulásig tart?)
Nem is beszélve arról, hogy a rommagyar médiastruktúra egészének háttere, főként pedig finanszírozása, rendkívül zavaros, hiszen összekeverednek a közszolgálati („tisztán” állami támogatású), a magán-, illetve anyaországból érkező, alapvetően költségvetési, de alapítványokon átfolyatott támogatások hálózatai, a közösségi médiák rendszerével, és vannak persze, kis számban, piaci alapon működő sajtótermékek is, stb. És ez az újságírás szakmai és főként etikai (deontológiai standardjainak) színvonalának elsatnyulását, a rendszer bizalmi tőkéjének igen alacsony voltát okozza (a trollok és egyéb nekivadult kommentelők, szinte folyamatos „bértolnokozása”, egy ilyen zavaros háttér felfoghatatlanságát is jelzik[vi]).
Azt hiszem nagyon sokunk, ha nem egyenesen a régi rezsimben nevelkedettek többségének, a számára, a rendszerváltás legnagyobb nyereségeként a szólás és sajtószabadság, klasszikus polgári értékeinek a felépítése és szabad gyakorlása tűnt föl: nem a jólét, hanem a szabadság tűnt, józan ésszel, gyorsabban megvalósíthatónak, az átmenetben, a rendszerváltást követő első szakaszban. Nos, a rendszerváltás szemmel láthatóan, sőt látványosan megbukott, ezen a területen is. A médiakorrupció pedig – azokon az általános és strukturális összetevőkön kívül, melyek ma a médiakorrupció fogságában élnek, a szabályozásoktól kezdve, a rossz médiapiaci struktúrán át, a felkészületlen újságírókig és a civil társadalom, és médiapluralizmus hiányával, stb. bezáróan – sajátos, térségünkre és országunkra, no meg rommagyar kisebbségi társadalmunkra jellemző formákat öltött. És nem látszik a láthatáron egyetlen épkézláb ötlet sem, nem hogy következetes projekt, a kilábalás elindítására. Az itt tárgyalt botrányok elindíthatnának (/hattak volna) megtisztulási folyamatokat, de máris elakadtak, ezért az éles kérdés: van-e ma rommagyar média? Van-e olyan mediatikus tér, mely negyedik hatalmi ág lehetne, és ha nincs, akkor miért teszünk úgy, mintha lenne? Számomra úgy tűnik föl, hogy ezen a téren is végállomás közeleg, valamit tenni kellene!
XXX
[ii] A kézi vezérlés, illetve az újságírói szervizilmus biztos jele, hogy a (z az érintett férjének közvetlen felügyelete alatt álló) maszol.ro portál, mely egyébként percenként hoz híreket (főként persze az RMDSz szócsöveként), nem értesült, illeve nem találta figyelemre méltó hírnek a botrányt, és mindvégig hallgatott róla. Ennél még a transindex.ro is komolyabban vette szerepét, és helyt adott Nagy-Debreczeni Hajnal mentegetőző (ál)interjújának, igaz nem zargatta kellemetlen, vagy esetlegesen kompromittáló kérdésekkel.
[iii] Senki nem reflektált rá, de most a kongresszust megelőző „bizalomépítési” kampányban ahol, amint a vezér mondja: „a közösség szolgálata a legfőbb feladat” , igencsak furán hat, sőt bizalmatlanságot szül, hogy Nagy- Debreczeni Hajnal azzal védekezik az összeférhetetlenség ellen, mely a közmédia vezető szerkesztői állása és politikai pártban való aktív részvétele között van, hogy nem tagja az RMDSz-nek. Vajon nem bízik saját „kenyéradó” szövetségében, amelynek arculatát és kommunikációját ő maga alakítja, és képviseli, annyira, hogy belépett volna? Faramuci egy helyzet (fidesz tempó, biztos vagyok benne, hogy Habony sem fidesz-tag), cinikus mindenestől, csakhogy egyáltalán nem bizalomépítő.
[iv] Érdemes viszont megjegyezni, hogy a román médiákban fellelhető kiterjedt korrupció, legalább egyre inkább „látható”, illetve a korrupcióellenes fellépés következtében, igen befolyásos újságírók és média-mágnások lepleződtek le, sőt lettek elítélve. A rommagyar társadalomban az ilyen vonatkozású korrupció megléte is tabu: etnocentrikus, illetve, etnopolitikai megítélés alá esik, rommagyar média nem lehet korrupt (még akkor sem, ha, amint az erdely.ma teszi, teljességgel illegális és immorális alapokon működik!).
[v] A médiakorrupció különös veszélyt jelent a közéletre, hiszen magukat a médiákat a legtöbbszőr a korrupció leleplezésének, és az ellene folyó harc zászlóvívőjének gondoljuk, ezért nincs „természetes” immunitásunk ellene. Kevés kutatás és elemzés foglalkozik a témakörrel, ezért nehéz tanácsot adni a médiakorrupció felszámolási módozatairól, esetleg (good practices) a jó gyakorlatokat lehet csokorba gyűjteni, mint azt a Transparency International szakértője, nemrég összefoglalata (a szöveg itt elérhető).
[vi] A médiákban dolgozók elvtelen, személyeskedő/gyűlölködő és belterjes vitáit szintén a zavaros, transzparencia hiánnyal küzdő háttér magyarázza, az iszapbírkozás maga is háttérben folyik, csak nagy ritkán kerülnek nyilvánosságra eredményeinek apróra tört üvegcserepei. A politikai szekértáborok és árkok rég átkerültek a médiák terébe is, már-már teljesen szétszakítva a mezőnyt, magát az ujságírói habitust, vagy ha úgy tetszik identitást hozva kilátástalan helyzetbe.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >