Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Májusi illúziók
J. Garai Béla
„Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Minden igaz, amit a szakszervezeti vezetők elpanaszoltak május elseje kapcsán: az is, hogy a szerbiai dolgozók kisemmizettek és védtelenek az önkényeskedő munkaadókkal szemben, az is, hogy valósággal éhbérért kell dolgozniuk, és hogy legkisebb a fizetésük az összes utódállamokhoz képest. Csak egy dologra nem lehet panaszuk: arra, hogy nem hagyják őket ünnepelni.
Etekintetben igazán gáláns az állam a dolgozó nép iránt, túltesz még a legfejlettebb országokon is, vagy inkább csak azokon. Lám, a munka ünnepéről is négy napos kiadós ünnepléssel, egy mini vakációval emlékezhettünk meg, pedig igazából nem is fáradtunk ki olyan nagyon: éppen csak hogy belemelegtünk a melóba az ennél is kiadósabb húsvéti ünnepek után. Előtte megünnepeltük az újévet, azután a szerb karácsonyt, majd a szerb újévet, majd az Államiság napját... És még csak az év első négy hónapját hagytuk a hátunk mögött! Ha ünneplésről van szó, a svédek vagy a németek nyugodtan elbújhatnak mögöttünk. Kár, hogy május 9., a győzelem napja nem munkaszünet, mert akkor máris készülhetnénk az újabb több napos lazításra.
Mindez persze elsősorban a közválallatok dolgozóira vonatkozik, a magáncégek alkalmazottai, a földművesek és az iparosok már nem ilyen szerencsések. Legtöbbjük még a munka ünnepét is munkával ünnepelte. De ki tehet róla, a kormány biztosan nem, hogy nem volt szerencséjük bejutni valamilyen jó kis hivatalba? Vagy akárcsak a köztisztasági válallatba, kukaürítőnek, megfelelő párttagsági könyvecskével a zsebükben.
Azonban nem csak ezért volt sokkal kisebb a tömeg az újvidéki, a palicsi és a többi kirándulóhelyen, amint kihámozható az ünnepi beszámolókból, nemcsak ezért maradtak otthon az emberek, hanem egy egészen prózai ok miatt: mert üres zsebbel nehéz majálisozni. Lehet, de nem az igazi, nem olyan, mint amikor még futotta csevapcsicsára és malacsültre a munkásosztálynak és a vele szövetséges dolgozó parasztságnak, valamint a haladó értelmiségnek. Sőt, még külföldi bevásárló körútra is, a bécsi és a trieszti bolhapiac érintésével! Valahogy A. Vučić sem tudta igazán felvillanyozni és gondtalan ünneplésre serkenteni a tömegeket azzal a derűlátó beszédével, amit kormányzása első évfordulója alkalmából hallhattunk tőle.
Akinek még nem vált bevett szokásává, hogy rögtön más csatornára kapcsoljon a kormányfő obligát híradós megjelenésekor (idegei kímélése végett), az ebből a beszédből megtudhatta, hogy milyen szenzációs eredményeket értek el az egy év alatt! A legtömörebben: sikerre vitték a pénzügyi konszolidációt és drasztikusan csökkentették a költségvetési deficitet. Mindennek eredménye, hogy - mint büszkén hangoztatta - „Szerbia pénztárcája egészségesebb, mint egy éve”. Azaz a büdzsé megtelt, és akár már holnap felemelhetnék a megnyírbált fizetéseket és a nyugdíjakat, ha erre a Nemzetközi Valutaalap engedélyt adna. Így azonban meg kell várni a rábólintást, de ha megkapják az engedélyt, akkor már október elsejétől jöhet a jobb élet!
Vagyis csak még ezt a fél évet kell kinyögnünk valahogy... Addig is vígasztaljon bennünket a boldog tudat, hogy az ország bugyelárisa egészséges, vagyis több pénz van benne, és most már csak azt kellene valahogy elintézni, hogy a polgárok pénztárcája is legalább egy csöppnyit teltebb legyen. Hogy az én helyzetem is némileg konszolidálódjon és csökkenjen a deficitem a közműdíjak tekintetében, ami már legalább annyira aggasztó, mint az országé volt Vučićék kormányzása előtt.
Ám hiszem, hogy mindez már gyerekjáték lesz egy ilyen rátermett csapat számára, mint a jelenlegi kormány.
Csak az az örökké akadékoskodó Fiskális Tanács ne lenne! Szakértői egyáltalán nem osztják a kormányfő lelkes optimizmusát. Nyomban eloszlatták azt az általa keltett illúziót, hogy idén növekedésnek indul a szerb gazdaság, és kegyetlen realizmussal közölték az országgal, hogy az emlegetett fizetés-, és nyugdíjemelésre legalább két évig semmi kilátás.
Mellesleg az évforduló alkalmából tartott kabinetülés is annak az illúziónak a jegyében zajlott - két nappal május elseje előtt -, hogy mennyire szívükön viselik a sorsunkat! Az kellett, hogy meggyőzzön bennünket erről, hogy a jubileumi ülést a kolubarai külszíni szénfejtőben tartották, a szabad ég alatt. Először azt hittem, hogy valamilyen baleset történt, leégett a belgrádi kormánypalota, vagy elégedetlen pedagógusok elbarikádozták a bejáratot, esetleg meszelnek a minisztériumokban, azért kellett kijönniük a mezőre..., de nem. Ez is miattunk, vagyis a dolgozó nép miatt történt. Közel akartak lenni hozzánk és a problémáinkhoz. És nem voltak restek erre az egy alkalomra kiköltöztetni az egész kabinetet íróasztalostul, bársonyszékestül, titkárnőstül! Kerül ez nekünk, amibe kerül.
Ilyen szívet-lelket melengető szocrealista képsorokat nem láthattunk legalább ötven éve, az épülő, szépülő szocialista idők óta: előtérben az optimista miniszterelnök és komoly, nyakkendős munkatársai, háttérben a hatalmas baggerek... Csak attól rettegtem, nehogy rázendítsen az eső, és bőrig ázzanak a szegény miniszterek. Miközben sorsunkról gondoskodnak. A drága íróasztalon pedig felpattogzik a politúr. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >