Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Hétfő, december 21.

Dél van és harangoznak Európának. Régen elfeledték már Hunyadi Jánost és a törököt is, csak a déli harangszó maradt meg emlékeztetőül egy hajdani korra, amikor együtt lépett fel a világ az egyre terjedő veszedelemmel szemben, s akadt férfiú, aki vállalni merte a har­cot. Most nem az az érdekes, hogy Európában megkondulnak a harangok az egykor volt magyar kormányzó nán­dorfehérvári diadalának a tiszteletére, hanem hogy érte, Európáért szólnak. Vojislav Šešelj üdvözletét küldi betegá­gyából.

Reggel óta hallgatom a különböző választási eredményeket, de nem érzek semmit. A változást legkevésbé. A leg­jobb vicc, amit hallottam, egy román megfigyelőtől ered. Azt mondta, hogy minden rendben lefolyt, s az eredmény híven tükrözi a demokrácia fejlettségi fokát. Még egyet is kell értenem vele, mert ilyen fejlettségi szinten csak ilyen eredmények születhettek. Eljövend a kőbalták kora.

A szerbiai ellenzék nyaldossa sebeit. Különösen a demokraták, akik már csokorba gyűjtötték a szavazáskor tör­tént rendellenességeket. Csak a fejben kellene rendet teremteni – a Mićunovićéban. Történhettek galádságok, meg történtek is, csakhogy ezek nem hatot­tak ki a végeredményre. Az viszont igen, hogy a simulékony politika meg­bosszulta magát. Dragoljub Mićunović lehetett volna az a politikus, aki össze­fogja az ellenzéket és távlatot mutat a szerbségnek de még azon a nevezetes március 9-én megtagadta a többi párt­vezért, s kijátszotta az egyetemistákat. A háborúban már nem kérdezhette meg tőlük, hogy „hova tűnt a sok virág”. Akkor már ők is azokban a tankokban ültek, amelyeket az akkor még létező Jugoszláviában először ellenük, a belg­rádi tüntetők ellen vonultattak fel. A demokraták azt nem vették észre, hogy vitafórum csak egyenlő felek küzdelmé­ben alakulhat ki – ahol fejszék csapdos­nak le fejeket, ott a vita nem öngyilkos­ság, hanem bűn. A párt másik feje, Zoran Đinđić már kora reggel kijelen­tette, rákényszerítik a hatalmat arra, hogy két hónap múlva újra kiírják a választásokat. Előbb lesz koalíciós part­ner a demokratákból, mintsem válasz­tások Szerbiában februárban.

Demokratikus választásokról beszé­lünk, mert a világ a választásokhoz ragaszkodott, s neki is megfelelt, hogy akár két jelentős népcsoport, a kosovói albánok és a sandžaki muzulmánok nélkül, de nyitva legyenek az urnák. Nyitva van a demokrácia koporsója is. Mindenütt.

Estefelé aztán némileg felderül orcám. A tudósításokból ugyanis kiderül, hogy mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek mondják. Alig csordogálnak az információk, de azokból is kiderül, hogy Milan Panić mégiscsak előrelépett, s egyre erősödik meggyőződésem, hogy szándékosan tartják vissza az informáci­ókat a Panić-győzelmekről. Szabadkán, Topolyán, Zentán – hogy Kanizsáról ne is beszéljünk! –, sőt Temerinben (Szentamással a háttérben) is vezet. (Becsén kiderül, hogy a VMDK még az SZSZP-nek is parancsolhat: nem hitelesíthetők a pénteken leadott szavazatok.) Belg­rádból viszont egymásnak ellentmondó jelentések érkeznek. A DEPOS éppúgy hisz saját győzelmében, mint az SZSZP. A nemzetközi megfigyelők néhány ko­moly hiányosságra hívják fel a figyel­met: a 18 éves fiatalok jó részét kihagy­ták a szavazók jegyzékéből, Dél-Szerbiá­ban pedig azt sem tudták, hogy mit kínál föl az ellenzék. Stimmel. A franci­ák azt mondják, hogy náluk már kisebb vétségekért is megismételnék a válasz­tásokat.

Milan Panić első nyilatkozatában ki­fejti, hogy kilencven napon belül új választások lesznek Amerikában, ahol a szerbiai menekültek otthonra lelhetnek talán – mondom én. Mindenesetre való­színűleg az az igazság, hogy Milošević balkáni fejedelem kénytelen lesz meg­mérkőzni még egyszer a szerb-ameri­kai biciklistával és gyógyszergyárossal. Szóval szerdáig, csütörtökig úgysem tudhatok meg újat a választásokról, mert addigra gyűlnek csak össze a cédulák. (Ha a technikai fejlődés vissza nem fogja őket.) A világ pedig addig szorongva várja a küzdelem végkimene­telét. Bush és Major azzal fenyegetőzik, hogy a háborús opció győzelme esetén teljes zárlatot rendel el Szerbiával szem­ben: lélek se be, se ki. Még a telefon­kapcsolat is megszűnik a külvilággal. És az igazság sem jut túl a határokon. Milošević így is kellőképpen begyakorol­ta a diktatúra különböző módozatait, a teljes zárlat után a tökélyre fejlesztheti azokat.

Mindezek után csak annyit mondha­tok hogy a Napló gratulál Milan Panić úrnak születésnapjára, mert felmutatott valamit, amit a balkáni sötétség és a nyugati bájolgás kifelejtett minden szá­mításból: az életbe vetet hit reményét. Ezen a bolygón, s itt, ahol halomra hullnak az emberek a tudatlanság és a „hazaszeretet”- milyen gyilkos kifejezés lett ebből a fennkölt szóból! – barikád­jain. Nem rajta múlik, ha a tévé csahos kutyáinak ugatásai mégis eredménye­sebbek lesznek, mint a vitézül megvívott harcok.

Másrészt ismét szólni kell a VMDK-ról. Már máskor is említettem, hogy világos program nélkül nincs eredmény. Ez faktum. Világos, hogy még egy­szer nem lehet Világos? Nekünk igen, de nekik? Úgy látszik a minden­kori hatalomnak és hatalomra éhes el­lenzéknek tényleg számolni kell a vajda­sági magyarság érdekszervezetével. Ha nem akar ismét pasalik lenni. Egyéb­iránt pedig, ahogy a történelmi szélka­kas fordul, könnyen meglehet, hogy a nándorfehérvári vár ormán megszólal a müezzin, miközben Szarajevóban dél­ben harangoznak. S lőn a világ bosszú­ja önmagán.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |