Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Napi ajánló
Petőfi-temetés: Ne ily halált adj, istenem
„És amelybe tegnap besüllyesztettek egy oroszországi nő urnáját.” Hont András/Fekete Norbert (hvg.hu):
Morvai Ferenc hosszú évek után végre eltemethette kedvenc csontjait, amelyhez már kínai nyelvű szakvéleményt is mellékelt. A turbómagyar szubkultúra nagyszabású show-val ünnepelte a jeles alkalmat. Tanulság: a tudomány nem magyar.
Az embernek lehet néha nyűgös napja; ezer fok van, folyik róla a víz, negyven éves. Szóval semmi kedve tudósítási okból, sőt célzattal megtekinteni egy rakat sültbolondot, aki szentül hiszi, hogy Petőfi halála után még évekig szibériai nőként tengette életét, és csak arra várt, hogy egy kazángyáros helyezze örök nyugalomra. Aki pedig mást mond, az meghamisítja a magyar múltat, mi több: nem is magyar.
Ez eleve érthetetlen. Aki szerint nagy, XIX. századi költőnk hősi halált halt a magyar szabadságért, az kozmopolita korcs, aki viszont úgy véli, hogy Petőfi meghúzta magát távol családjától, hazájától, és egy darabig idegen hatalmat szolgált, az a nemzeti érzelem és tudat lánglelkű őrzője.
Megfejtenivaló tehát akadna, ám a tudósító dolgát nehezíti, hogy a kánikulában még a habókosok kedvéért sem hajlandó feketébe öltözni, így egy kissé kilóg majd a gyászoló gyülekezetből – gondolja ő. A Papp László Sportaréna elé érve azonban az egész tér fehérlik. Mint kiderül, az egyik spirituális vezető javasolta, hogy az igazhitűek a szakrális alkalomra öltözzenek fehérbe. Az elvegyülés innentől nem okoz gondot, testközelből lehet megtekinteni a szokásos jelmezbált, amely most éppen Petőfi tiszteletére bújt nemez süvegbe, tarsolylemezbe, Trianon-pólóba.
Valószínűleg általános fölzúdulást okozna, ha a tisztelt, gárgyult, ünneplő közönség értesülne arról, hogy Petőfi saját elhalálozásának és egyben temetésének díszleteiről miként rendelkezett. Tudvalevő, hogy úgy kívánt elesni a harc mezején, hogy pirosló arcok és piros zászlók vegyék körül, ez utóbbiakon a „Világszabadság!” fölirattal. Az elesés – a tudomány mai állása szerint – sikerült, csak emlékét árpádsávval és Szent Koronával (azt mondtuk már, hogy „akasszátok föl a királyokat”?) ápolók általában kétségbe vonják.
Arra a fölvetésre, hogy esetleg, netalántán mégsem Petőfi földi maradványainak adják meg a végtisztességet, mindenki kategorikus válasszal rendelkezik. Morvai úr évek óta nyomoz, már a kínaiak is megerősítették állításait, hiszen a dokumentációban ott van a hivatalos, kínai papír, az MTA nem magyar és nem tudományos, különben is a zsidók. Ezek előtt az érvek előtt természetesen fejet kell hajtani, hiszen egy kínai nyelvű papír – amely fordítás hiányában akár recept is lehet – egy turbómagyarnak mindent megmagyaráz.
A színpadon eközben egy vidéki néptáncegyüttes bájtalanul együgyű műsora pörög. Nagy Magyar Puszta: juhászok táncolnak („terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát”). Megszületik Petőfi: két kapatos koma (na, a pirosló arcok megvannak) összeölelkezik, majd táncolnak. Petőfi felnő: táncol. Petőfi elveszi Szendrey Júliát: leány legény színpadra pattan, és ropnak egyet. Így tovább. Úgy nevezett művészet.
Amikor fölhangzik Reviczky Gyula „Petőfi él” című verse, amelyet az elveszett nemzedék tüneményesen depressziós költője éppen az ellen az álhírek ellen írt, hogy Petőfi Szibériában él, akkor a tudósító inkább elmegy hamburgert enni.
Visszatérve nem másba botlik, mint magába, Morvai Ferencbe, a Megamorv-Petőfi Bizottság elnöke, kazánok és újratemetések patrónusába, aki azt a meglepő tájékoztatást adja, hogy a nap fénypontjának beharangozott és késő délutánra tervezett temetési ceremónián már túl is vannak, a délelőtt folyamán a Nemzeti Sírkertben kegyelet teljes aktus keretében elföldelték az Oroszországból – Amerika érintésével – átcsempészett maradványokat.
A tudósító innentől hanyagolja a kultúrprogramot, igyekszik a rejtélyes temetés – amelyről a Fiumei úti temető természetesen mit se tud – nyomába eredni. Miközben a sportcsarnokban előbb egy rockoperát, majd egy oratóriumot mutatnak be az értő közönségnek, ő az indexes kollégákkal lohol át a fiumei úti temetőn, amelynek végében meg is leli költőnk síremlékét.
A helyzet most a következő. Petőfi teste – a nemzetellenes tudomány vélekedése szerint – valahol Segesvár mellett porladt el. Létezik egy családi nyughely, ahol Petőfi szülei, felesége és fia fekszik, és tőle nem messze, a Fiumei úti temető eldugott szegletében, egy sír, amelyet egy magánszemély igényelt nemrég, és amelybe tegnap besüllyesztettek egy oroszországi nő urnáját, és átvésték a föliratát, de amelyről minden igaz magyar tudja, hogy valójában kit takar.
Következő cikk: A fennsík, amely több tízezer magyar katona sírhelye lett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >