Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Túl a kerítésen
„Ki az ázsiai betolakodókkal! Kik azok, akik a romániai nacionalizmus számára kéznél lévő, félvad, nyereg alatt húst puhító betolakodókként, nemzetrontó ellenségként megnevezhetőek, megbélyegezhetőek?” Parászka Boróka (Erdélyi Riport):
Felejtsük el egy percre (tudom, hogy lehetetlen) a menekültválságot, a meggyőződéseket arról, hogy mi a jó, vagy mi a nem jó megoldás. Vegyük tényként a Magyarország köré épített és tervezett kerítés-szakaszokat, a kerítés menti összecsapásokat, s gondoljuk végig mindennek az erdélyi magyar következményeit.
Erdélyi magyarokként a lehető legtöbb nemzetközi fórumon panaszt emeltünk, és emelünk különböző érdekvédelmi szervezetek révén azért, mert kisebbségi jogaink sérülnek. Etnikai és vallási alapon is diszkrimináció ér bennünket, pedig kiemelten nagy létszámú, 1,2 millió fős közösség vagyunk. (Sérelmezzük az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyét, a Mikó-botrányt stb.) Visszakaptuk az egyházi javainkat, de nem úgy, és nem annyit, mint amennyink volt. Támogat a román állam, de nem úgy, és annyira, mint amennyire szükségünk lenne rá. Most azonban a kisebbségi ügyekért felelősséget vállaló magyar kormány ugyanezeken a fórumokon arra figyelmeztet: Európa iszlamizálódik, és ezért veszélyes például a kurdokat (negyven milliós kisebbség) beengedni az Unió területére. Azokat, akik háborús övezetekből menekülnek, így tehát legnagyobb problémájuk nem az, hogy „őshonos kisebbségként” mekkora állami támogatást tudnak kisajtolni felsőoktatásra, könyvkiadásra és nemzeti identitásuk őrzésére-képviseletére. A mai magyar hivatalosságok által „migránsoknak” és „megélhetési bevándorlóknak” nevezett tömegek problémáival szemben hogyan lehet bármilyen erdélyi magyar követelést hitelesen megfogalmazni? Arra panaszkodni, hogy nincs magyar egyetem, miközben a magyar rendőrség az otthontalanokat, háborús menekülteket, valamint a róluk tudósító újságírókat vízágyúzza? Hogyan tartható fenn a „nemi, faji, vallási, életkori” diszkrimináció tiltásának elve? Ha csak úgy nem, ha visszatérünk a mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek elvéhez, valahova az Állatfarm vidékére.
Az elmúlt években az erdélyi magyar igények-panaszok a következő ügyek miatt voltak a leggyakrabban hallhatóak: nem biztosított a kétnyelvűség sem a magyarok által lakott közterületeken, sem a hivatali eljárások során. Az erdélyi magyar közösség a nemzetközi jogi biztosítékok, az európai normák ellenére háttérbe szorul, másodrendű állampolgárként kénytelen élni egy uniós tagállamban, Romániában. Ennek demonstrálására lehetett hatásos kampányokat, figyelemfeltő akciókat szervezni, a romániai közigazgatás jól provokálható, előbb-utóbb csak kibújik legalább egy aprócska szög a zsákból. De mire megyünk a hasonló taktikával, ha ellenpéldaként azokat a magyarországi eseteket hozza fel bárki, hogy a menekültkérők tömegeit nem tájékoztatták a hatóságok anyanyelvükön, vagy olyan nyelven, amelyet a rászorulók is érthettek? Vagy azokat a példákat, amikor csak magyar nyelvű okiratok aláírására kötelezték a magyarul nem tudókat? Mit mondunk majd arra az érvre, hogy örüljetek, hogy nem úgy bánunk veletek, mint Magyarországon bánnak az idegennek minősítettekkel.
A magyar-román határszakaszra tervezett kerítéssel kapcsolatban a magyarországi és a romániai magyar politikusok is siettek tisztázni: ez csak az illegális határátlépők visszatartására szolgál, és nem választja el egymástól a magyarországi, illetve a romániai magyar közösséget. Megint csak ne foglalkozzunk azzal, mit jelent ma Európában az „illegális határátlépő”, és azzal sem, hogy a hasonló kerítések valóban hatékonyak vagy sem. Tekintsük csupán azt az egyetlen tényt, hogy a magyar kisebbségvédelem arra épített fel minden stratégiát, hogy az európai határok átjárhatóvá válnak, sőt megszűnnek, Európa „varratmentes” lesz. Minden magyar-magyar kezdeményezés határokon átívelő, nemzetegyesítő, vagy éppen „határtalan volt”. Ezt többé így nem lehet mondani, így többé a tagországok közötti együttműködésekről nem lehet gondolkodni. Magyarország, Kis Magyarország – a nagymagyarországos matricák, zászlók, kitűzők reneszánszának korában – határfalat emel Romániával, és így Erdéllyel szemben is. A trianoni határokat erősíti. Senki se reménykedjen abban, hogy a száz éve kettészelt falvak, utak átjárhatóvá, akadálymentessé válhatnak ezután. Az jut át így, akinek érvényes okirata van. Kérdés, hogy ha a folyamatok így haladnak, mi számít majd érvényes dokumentumnak. Ha a román-magyar viszony tovább romlik, ha az Unió szétesése folytatódik, isten ments, megérhetjük még a vízumkényszert is. Vagy azt, hogy dönteni kell a két állampolgárság között, és a kettős állampolgársági idill valódi természete kiütközik. A határfal emelése annak a megerősítése, hogy a magyar kormány lemondott Erdélyről.
Képzeljük el továbbá az autonómia-követeléseket. Amelyekkel kapcsolatban pártállástól függetlenül mindig mindenki elmondta, hogy ezek békés, a nemzetközi normáknak megfelelő kérelmek, kezdeményezések, semmilyen erőszakos területfoglalási, határmódosítási szándék nem áll mögöttük. Azok után, hogy a magyar hatóságok átvízágyúztak déli szomszédjuk területére, hogy a határvédelmet a szomszédos államokkal szemben gyakorolják, ki hiszi majd el az erdélyi magyar szándékok békés természetét? Ki látja majd békésnek a lármafákkal körbevilágított Székelyföldet?
Lehet persze abban reménykedni, hogy a „keresztény Európa” védelmében kialakul egy eddig sosem volt román-magyar közös front. A két országban tapasztalható xenofóbia, a menekültkérdésben felmerülő azonos elutasító érvek, propaganda-anyagok arra engednének következtetni, hogy erre, a muzulmánokkal szembeni román-magyar összefogásra megérett az idő. Ma jelentős különbség ebben a kérdésben legfennebb kormányzati szinten van. Ma még egymásnak ellentmond az Orbán- és a Ponta-kormány stratégiája. De képzeljük el, hogy Romániában is kiteljesedik az, ami Magyarországon. Ha általánossá válik az, hogy nincs helye az Ázsiából érkező menekülteknek? Ha újra, minden eddiginél erősebben helyet kap az érv: Románia a románoké! Ki az ázsiai betolakodókkal! Kik azok, akik a romániai nacionalizmus számára kéznél lévő, félvad, nyereg alatt húst puhító betolakodókként, nemzetrontó ellenségként megnevezhetőek, megbélyegezhetőek? Akiktől az országot már annyiszor megtisztította volna a román nacionalizmus? Az erdélyi magyarok. Egy füst alatt, ha a helyzet így folytatódik, tőlünk is szabadulni akar majd ez a logika. Együtt a szírekkel, kurdokkal, és más gyanús keleti népekkel. Mindezzel szemben ellenérvünk nem sok lesz. Különösen úgy, hogy évek óta az ősmagyar, jurtában lakó, hátrafelé nyilazó, rovásírásos kultúránkkal különböztettük meg magunkat. És ezzel igazolta, azonosította magát a románellenes, radikális magyar szélsőjobb is. Egy ilyen helyzetben legfennebb egy hetven kilométeres falszakaszra mutogathatunk itt Erdélyben, a hátunk mögé, Magyarország felé. És ezen vagy átengednek majd, vagy nem. Minden attól függ majd, van-e ehhez „dokument”, meg passzus.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >