Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Egyedülálló osztálytalálkozó
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Kocsis Tamás emlékére
Sáfrány Ferenc
Ifjúság
Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett
s követték társai, az ittas tengerészek,
szagos szél támadt s lábához hullt egy fészek,
s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét:
érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.
Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.
Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget.
Radnóti Miklós, 1943. május 29.
1990-be fejeztek azok a zentai diákok az agyonreformált iskolarendszer jogi tagozatán, akiknek éppen én voltam az osztályfőnökük, mert már mást nem találtak. Osztályt végképp nem szívesen bíztak rám, elég volt nekik a papucsos, farmeros, liberális és előítélet romboló jelenségem amivel, miután egyszer felvettek oda dolgozni, ahova én soha nem akartam menni, nem tudtak mit kezdeni a pedagógia megszállottjai, alias tanárok, kollégák. Nyíltan soha nem mertek velem szembeszállni, de a hátam mögött állandóan ment a sutyorgás, pletyka és mind az, ami ezzel jár, én meg csak adtam alájuk a lovat, jókat mosolyogva kínlódásukon.
Egyszer még az „inkvizíció” is összeült, hogy ítélkezzen felettem. A vád: hogyan került az órámra A. Moody Élet az élet után c. remekműve, mely a klinikai halált átélt személyek érdekes és izgalmas tapasztalatait boncolgatja. Éppen a katonaságtól tértem vissza, és az első órán az egyik jogász szerb osztályban a szerb gyerek megkérdezte, olvastam-e az említett könyvet? Csak néztem a srácra, mint aki nem hisz a fülének, hát még amikor megkérdezte, bemutathatná-e a könyvet az osztálytársainak? Persze, hogy bemutathatja, végre valaki… Nos, ennek a vége az lett, hogy végleg vád alá helyeztek. Kérdeztem is a tisztelt gyülekezetet, olvasta-e közülük valaki az említett könyvet, mire néma hallgatás volt a felelet. „Akkor, hölgyeim és uraim, uccu neki, jó olvasást, és ha befejeztétek, de ne siessetek, beszélgethetünk tovább, mit is keresett-e remekmű a politikai gazdaságtan órán?”
Ha hiszik, ha nem, a grémium az igazgatót, Fodor Pistát, bízta meg a könyv elolvasásával és az arról tartandó érdemi beszámolóval. Pista olvasott, felesége, Gizi, aki szintén átélt valami hasonlót, de addig erről nem beszélt senkinek, olvasott.
Egy hét múlva az igazgató újra összehívta a társaságot. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket, én elsősorban azt, hogy tetszett-e a könyv?
„Svi vi da čitate! Knjiga je fenomenalna. A ti (rám nézett és felemelte mutatóujját) idi u pičku mater, kad-tad mogao bi da pričas o gradivu na času!”
Ezzel vége is lett a különböző próbálkozásoknak. Ők békén hagytak engem, én meg őket. Így, jól elvoltunk még vagy tíz évet.
***
Ja igen, osztálytalálkozó. Ez úgy kezdődött, hogy a második vagy harmadik héten osztály bulit rendeztem a homoki lakásomon, ezzel is nyomatékosan megadva az elkövetkező két nehéz esztendő részemről történő elvárásait. Voltunk vagy huszonöten, ki tudja ezt már pontosan, és alakult a dolog. Megértették, miért ragaszkodom a tegezéses viszonyhoz ( ez a párbeszéd egyetlen lehetséges formája, a többi úr-szolga viszony ), és ezt két éven keresztül gyakorolták.
Majd következett Kocsis Tamásnál a következő osztálybuli. Tamás volt az egyik nagy extrém az osztályban, a legtehetségesebb gyerekek egyike, akivel valaha találkoztam az óráimon. Zene, tánc, irodalom, hangszerek, színjátszás. Zseni volt a gyerek. Talán ez is lett a tragédiája. Ő az egyetlen, aki igazoltan hiányozhat a minden évben megrendezett osztálytalálkozókról, amit, amikor elballagtak megbeszéltünk, és az óta is tartjuk magunkat-e jó és szép szokáshoz. Minden olajozottan működik, ami a szervezést illeti. A naplóban névsor szerint a soros lakhelyén rendezi a következőt, mindig valahol augusztus végén, esetleg szeptember elején, hogy mindenféle kifogást előre kizárjunk.
A gimnázium százhuszon akárhány éves fennállása alatt én még egy ilyen osztályról nem tudok. Ha valaki igen, szóljon nekem. Na, nem véletlen ez az egymáshoz való ragaszkodás, főleg ami a magot illeti. Mert volt ennek az osztálynak egy bűvös magja, Ágotával, a palicsi lánnyal az élén. Született vezér, nagyon jó szervező. De a legnagyobb mókamesterről, Gombosról sem szabad megfeledkezni és ez elég volt, hogy Ancsi (a „részeges” ), Búcsú, Reni, Livi, Magó, na meg a jó harmonikás Sziveri megadják a hangulatot a harmadik év utáni Csárdánál szervezett kiránduláshoz. Egy hétre jöttek, de nem akartak haza menni. A végén már úgy kellett bottal hazazavarni őket a második izgalmas hét után, a drága szülök minduntalan unszolására.
Elképzelhetik, milyen volt a negyedik osztály? De a világon senki semmit nem szólhatott, mert ez az osztály az iskolában mindenben éppen csak a legjobb volt. A korona az ohridi osztálykirándulás volt.
Ott, amit Tamás előadott, pantomim egyedi darabjával a korzó kellős közepén, fényes nappal, a leghíresebb mozgásszínház is megirigyelhetné. Már kezdtek neki tapsolni a korzón ücsörgő pállott szájú bámészkodók, mint a medvének szokás, tánc közben, amikor a transz szintjén lévő Tamáshoz ugrottunk Ágotával, szinte ösztönösen érezve, a bajt megelőzve, amíg nem késő. Csak percekkel később tért vissza hozzánk Tamás, és akkor is felrótta, amiért közbeavatkoztunk. Nekem egy svéd filmben látott, és soha el nem felejthető jelenet jutott eszembe, amikor a falu népe megőrült és puszta kézzel, cafatokra szaggatta a gyönyörű árva „boszorkánylányt”. Itt is azt a túlfűtött, felkorbácsolt feszültséget éreztem a levegőben, amikor a „közönség” ütemesen elkezdett tapsolni, dobolni és csak a kipattanó szikrára várt, hogy rávethesse magát az áldozati bárányra.
Most 18. alkalommal találkoztunk Adán, Livi szervezésében, lenn a Tisza-parton, a szép és rendezett szabadidő parkban. Még Lázár is megjelent, ami külön meglepetésnek számított.
Természetes, hogy mindig vannak hiányzók, de igazoltan csak Tamás hiányozhat. Ő meg bennünk él, örökké, mert emlékezünk rá.
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében
Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >