2025. május 14. Szerda
Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Szózat

„Hogy mi van?! – tette fel magának az indulatos kérdést, és rögtön meg is válaszolta: lófaszt.” Para-Kovács Imre (Amerikai Népszava):

Egy régi barátom, aki kamaszkorában annyira megrettent a Szózattól, hogy Ausztráliáig menekült, egyszer kifejtette, hogy melyik volt az a pont, amikor megbizonyosodott arról, hogy innen menni kell. Ácsorogtak az iskolaudvaron, évnyitó volt, mindenki abban a rettenetes, műszálas úttörő egyenruhában, ami a hetvenes éveket jellemezte, és úgy lehetett benne egyszerre fázni és izzadni, ahogy semmi másban (leszámítva talán a buszvezetők uniformisát és a hullazsákot), szóval hallgatta, ahogy a kontraszelekció végtermékeként az iskola élére kerülő komcsi igazgató felolvassa a közhelyszótárt, majd a lo-fi hangszórókból felcsendült a Szózat, és benne a sor: itt élned, halnod kell.

Mindez megerősítve azzal a felvezetéssel, hogy a nagy világon e kívül nincsen számodra hely.

Hogy mi van?! – tette fel magának az indulatos kérdést, és rögtön meg is válaszolta: lófaszt.

Az első adandó alkalommal elhagyta az országot, aztán belakva három kontinenst (nyilvánvaló túlzás, de baromi jól hangzik az, hogy belakva) annyira észnél volt, hogy még a rendszerváltáskor sem jött haza, bár gyakrabban hazalátogatott, hogy a kilencvenes évek lábszagú demokratikus és antidemokratikus kísérleteitől elborzadva, mindig örömmel menjen vissza onnan, ahonnan jött, történetesen éppen Amszterdamba.

Nem állítom, hogy sorsa példaként állítható bármelyik honfitársunk elé, de gyermeke már holland állampolgár, és még véletlenül sem olvassa a rólunk szóló híreket. Barátom szintén nem, mert már vagy 15 éve halott. Nagyon halott.

Én azonban valahogy itt ragadtam, és most – sokadszorra – próbálom újradefiniálni a szerepemet ebben a langyos és egyre unalmasabb drillben, ami az egyetlen rendetlen diktatúra Közép-Amerikán kívül. Slampos és büdös.

Egyértelműen és véglegesen a szórakoztatóiparban tevékenykedem, azaz tisztában vagyok azzal, hogy szavaimnak pontosan annyi értelme és hatása van, amennyi a bíróság folyosóján elmondott viccnek vagy a kerékpározó medvéknek a moszkvai nagycirkuszban, tulajdonképpen semmi, de elviselhetőbbé teszi a várakozást.

Bohócdoktor vagyok a proszektúrán.

Ez már csak azért is kivételezett állapot, mert teljesen felesleges hozzá az orvosi diploma, mint ahogy az artista képzettség is, sem doktor, sem bohóc, mégis látványos elfoglaltság: a fehér köpeny ereje és tekintélye, valamint a krumpliorr ellenállhatatlanul mulatságos hatása mindig lenyűgözi a hozzátartozókat. Vagy elbűvöli. Nem tudom pontosan, de sohasem szólnak egy szót sem, igaz, nem is hahotáznak, csak állnak az asztal mellett és kerülik a tekintetemet.

Amikor a művirágos rész jön, a szememből spriccelő vízzel, még udvariasan arrébb is állnak, hogy legyen helyem a nagy gesztusokhoz, de aztán visszafordulnak megint a halotthoz, aki mi vagyunk. Beleértve hozzátartozót, bohócdoktort, orvost, ápolót és az egészségeseket. Tömegsír, egyetlen testtel. Magyarország, én így szeretlek.

A várakozásra visszatérve, kénytelen vagyok leszögezni, hogy gyakorlatilag senki sem tudja, mire várunk, mint ahogy nem tudtuk régen sem, de a Kiegyezés óta egészen biztosan. Nem. Felmerül ugyan annak lehetősége, hogy az egykori nagyszerű és hősies idők visszatérnek, mint ahogy a csodálatos új lehetőségek korszaka is befigyel néha, azonban rutinos magyarként tisztában kell lennünk azzal, hogy nem. Nem.

Nyilván nem én vagyok a Titanic hegedűse, mert ilyenkor is elsősorban magamra gondolok, magamat szórakoztatom, de félszemmel mindig az időjárás-jelentést nézem, mert nem akarom, hogy elkapjon a jégeső, de bármennyire is élvezem ezt a perverz helyzetet, ezt az egyre butább és egyre agresszívabb süllyedést, amit szeretett hazám produkál, majd hülye leszek vele együtt süllyedni el.

Belegondolni is borzongató, milyen lett volna ez az ország, ha itthon maradnak, akik elmentek, ha Bartók, Márai, Teller és Méhes, Vető, Molnár Gergely országa lennénk. Ha egy olyan ország lennénk, ahol ezeknek az embereknek jó lenne, ahol érdemes lenne maradni. Nem kizárólagosan, tehát nem csak nekik, nekünk lenne jó, hanem mindenkinek, mert ahol a nyitott, értelmes, kulturált embereknek jó élni, ott a buta náciknak sem rossz, éppen ez egy normális haza lényege, hogy minél jobb azoknak, akik látják és művelik a jövőt, annál jobb lesz azoknak is, akik sötétek, akár a föld, még akkor is, ha panaszkodnak, hiszen ők azt akarják, hogy csak nekik legyen jó, mert korlátolt türhők, azonban egy ilyen országban csak legyintünk rájuk, hagyjuk, hadd masírozzanak, hadd énekeljenek menetelve a köztereken, mert szánalmat kelteni mindenkinek alkotmányos joga.

De nem. Magyarország időről időre elüldözi a normális polgárait, hogy a suttyóknak jobb legyen, azonban nekik semmi sem elég. Panaszkodni fognak, hogy mindenki liberális, kommunista, buzi, zsidó, gordonkaművész és filológus, és ez neki nem jó, mert zavarják a gyúrásban a sok gondolkodással, meg a létezéssel.

Senkinek sem lesz jó, még azoknak a politikusoknak sem, akik ezt összehozzák.

Azt hiszik, hogy igen, de nem. Ahhoz is ostobák, hogy felfogják.

A barátom egyébként azért halott, mert a heroin erősebb az embernél. Sokkal erősebb. Amikor végül felakasztotta magát, nem hagyott hátra búcsúlevelet, mert tudta, hogy tudjuk, minek beszélni róla.

Ez a rossz a keretes szerkezetben. Ront a tanulságon.

 

2016. február 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást

A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >

Tovább

Az amerikai Nagy Ugrás - hátra

Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >

Tovább

Ez maga a rendszer

S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >

Tovább

„Farkasokkal táncoló”

Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >

Tovább

Az ukrán-magyar kémjátszma

Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >

Tovább

Orbán összeesküvés-játéka

Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >

Tovább

Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel

Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >

Tovább

Választási pamflet

Csakhogy nekünk nem olyan Európa kell, amelyben egy sírgyalázóval bármiben is egyet lehet érteni. A mi >

Tovább

Elváltak haragos útjaik

A rezsim félreérthetetlenül, pont úgy viszonyul Magyar Péterhez, ahogy üldöző az üldözötthöz, miközben Gyurcsány Ferenc, aki >

Tovább

Orbán ügynökei kémkedtek Ukrajnában?

Az ukrán vádakból az rajzolódik ki, hogy a magyar katonai hírszerzés a többi közt fel akarta >

Tovább

A politikai újonc Magyar Péter véget vet Orbán bűvhatásának

Tavaly február óta rakétasebességgel tör előre a Tisza elnöke – állapítja meg a svájci közmédiában, az >

Tovább

Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja

Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >

Tovább