Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Ezúttal nem joghurtban fullad a demokrácia
„Csak a szájíz keserűbb. Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.” Mihájlovits Klára (Magločistač):
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan…
Azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában, picit talán megilletődötten, netán zavartan szállnak le a buszról a melósok, munkásruha hirdeti egyenhovatartozásukat, majd az utasítást követve sorakoznak. Személyi a kézbe, a többségé már persze plasztikkártya, de akad még egy-két olyan régi fajta, barna füzetecske is, a lényeg a kép meg az érvényesség, amellyel minden kétséget kizáróan lehet tanúsítani, hogy az adatok hordozója bizony itt és most támogatni fog. Amit aztán aláírásával is hitelesít.
Lassú az ügyintézés, sok az adat, sok a melós. Aki végzett, félreáll, rágyújt, kisebb csoportokba tömörülve beszélget, múlatja az időt.
Egy idő után a félszáznyi ember felszáll a buszra. Mennek vissza. A vállalatba, hiszen hosszú még a munkanap. Éltek alkotmányos jogukkal, demokratikusan kifejezték támogatásukat, megtették az első lépést a demokrácia fényes ünnepe, a választás felé, vissza a dolgos hétköznapokhoz.
Nézek és nem hiszek a szememnek. Régi tévéfelvételek, ma már megfakult újságcikkek villannak fel. Egy másik városról, ahol a kora őszi ködben munkások szállnak le a buszról, azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában veszik át a megbízottaktól a transzparenseket, másoktól a kijelölt reggelit, a szendvicset meg a joghurtot, aztán sorakoznak, vonulnak a palota elé, skandálják a megadott jelszavakat, picit talán megilletődötten, netán zavartan, később már elkeseredett dühvel, egyre hangosabban, követelnek, talán maguk sem tudják, hogy pontosan mit. Bizonyos Mihalj Kertes áll az első sorban, s talán az ő kezéből, talán máséból, ezt ma már ki tudná megmondani, elrepül az első joghurt az ablakok felé. Az ötlet elnyeri a tömeg tetszését, a fehér nedű hamarosan patakokban folyik, a Párt vezetője szerint a nép „becsületes, demokratikus és várható” módon reagált, a joghurtforradalom bevégeztetett, a vezetőségváltás végrehajtatott, hogy a nyakukat önként igába hajtók rövidesen önként, hitből, számításból, meggyőződésből tegyenek meg mindent saját jól felfogott érdekük ellen.
Akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt Belgrádból jött a parancsolat, melyben utóbb egy ország égett el.
„Megtörtént a nép”, a demokrácia fényes diadalt aratott az utcán, ahonnan családapák lehajtott fejjel mentek haza, hogy gyerekeiknek soha el ne mondják, merre jártak azon a bizonyos októberi délelőttön. Aki mégis beszélt róla, azt állította, utasították őket, azt mondták, aki nem megy, veheti a munkakönyvét.
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell, alá kell írni a Pártnak, hiszen racionalizáció van, s aki ellenszegül, az a munkahelyével játszik. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan az aláírásgyűjtő pontokra. A Tisza mentén, a határ menti városban, Bácska szívében. Mindenhonnan ugyanazt hallani: az utasítás magyarul hangzott el.
Pedig ez még csak nem is a voksolás. Nem a megmérettetés. Csak az arra való felkészülés. Sorakozás a rajtvonalon. Ahonnan minden eszközzel távol kell tartani minden potenciális ellenfelet. S ha a meggyőzés, az ígéretek, a szavak nem elegendőek, elő kell venni a fenyegetést, a megfélemlítést.
Ebből persze nem lesz forradalom, antibürokratikus népakarat-megnyilvánulás, ezúttal nem joghurtba fullad a demokrácia. Kisebb a pálya, gyengébbek a játékosok, alacsonyabb a tét.
Csak a szájíz keserűbb.
Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >