Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Az otthon felejtett pártpecsét titka
Az csak hab a tortán, hogy a VMSZ elnöke elfelejtette magával vinni a párt pecsétjét a szerződéskötés napján...”
Stephen Bozhen Varga Lászlóval, az MM alapító tagjával készített interjújának második, befejező része. A Napló által kiragadott részletek:
(...) Hogyan értékeli az SZHP-vel koalícióban töltött kétéves időszakot a VMSZ volt képviselőjeként?
– Az 50 pontból, illetve 60 prioritásból álló megállapodást utólag vizsgálva az állapítható meg, hogy 11 prioritás teljes mértékben, 7 csak részben, 42 pedig egyáltalán nem teljesült. Ez a statisztika jónak is tűnhet a felére rövidült parlamenti ciklust figyelembe véve, de a részletek mélyebb elemzése után megállapítható, hogy ez egy félresikerült koalíció volt.
Míg 2014 a valódi partnerségről, addig 2015 már csak a valódi partnerség látszatáról szólt. Ennek a két évnek a legnagyobb eredménye, illetve a VMSZ valóban elismerésre méltó sikere a szerb—magyar megbékélés folyamata volt, amelynek eredményeként a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokat terhelő, kollektív bűnösségről szóló határozatokat megsemmisítette a kormány.
Ugyanakkor öt olyan markáns kérdéscsoport van, amelyeket megvizsgálva értelmezhetővé válik a koalíció sikertelensége. Bár e területeken is voltak részsikerek, jellemzően pont a lényeg nem valósult meg belőlük.
Az első a vajdasági autonómia, amelynek prioritásai közül sem a tartományi hatásköri törvény újrafogalmazása, sem a Vajdaság finanszírozásával kapcsolatos törvény nem jött létre.
A második a beruházások területe. A koalíciós megállapodás értelmében a vajdasági magyarok politikai súlyával összhangban kellett volna a szabad költségvetési források 3%-át a magyarlakta községek fejlesztésére fordítani, ami évente 1 milliárd dinárt jelentett volna. Ennek csak töredéke valósult meg: 2015-ben 55 millió dinár, 2016-ban pedig 35 millió dinár a szabadkai Népszínház épületének munkálataira, illetve 1,5 millió euró a szabadkai elkerülő út építésére, ami mindössze 1-2 kilométer kivitelezésére elegendő.
A harmadik kérdéskör a mezőgazdáságé. Ennek egyik prioritása az állami tulajdonban levő földek bérbeadásának a vajdasági gazdák szempontjait figyelembe vevő rendezése volt, a másik pedig mezőgazdasági termelők járulékfizetési rendszerének igazságossá tétele. Utóbbi nem történt meg, a kistermelők továbbra is irreálisan magas járulékokat fizetnek. Az állami földek bérlésének szabályozása pedig nemhogy a magyar gazdák érdekeivel összhangban alakult volna ki, hanem éppen azokkal ellentétesen...
A VMSZ viszont saját sikereként kommunikálja a földtörvény elfogadását.
– Teljesen irracionális módon teszi ezt, hiszen a saját szavazóit csapja be vele. A földtörvény a bérbeadásra szánt állami földterületek 30 százalékát 30 évre veszi ki a bérelhető földterületek köréből, a magyarlakta községekben is. Ez a legdurvábban szembemegy a magyar termelők érdekeivel...
Térjünk vissza a haladókkal való koalíció mérlegéhez. Mit tartott még a VMSZ elsődleges fontosságúnak, amiből semmi nem lett?
– A negyedik a kisebbségi jog területe. Egyrészt újra kellett volna írni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt oly módon, hogy a korábban az Alkotmánybíróság által kitörölt hatáskörök visszakerüljenek bele egy új konstrukció keretében. Másrészt pedig összhangba kellett volna hozni mindazokat az oktatást, kultúrát és tájékoztatást szabályozó törvényeket, amelyek ütköztek a nemzeti tanácsi törvénnyel. Ezek a lépések sem valósultak meg.
Az ötödik kérdéscsoport a kisebbségek közszférabeli részarányával foglalkozik. A megállapodás szerint olyan törvényben rögzített jogi mechanizmusokat kellett volna megteremteni, amelyek közép-, illetve hosszú távon javítják a közszféra minden egyes területén – az igazságügytől kezdve az állami szerveken és hivatalokon át a közvállalatokig – a kisebbségek jelenlegi, lesújtóan alacsony részarányát. Ehelyett egy olyan látszatmegoldás született a VMSZ hathatós támogatásával, amely semmilyen módon nem garantálja azt, hogy a lakosságbeli számarányunkat kétszeresen alulmúló közfoglalkoztatottságunk javuljon.
Ez tehát a haladókkal kötött koalíció valódi mérlege, szépítgetés nélkül. Emellett az a tény, hogy a koalíciós szerződésnek csupán az első, az együttműködés általános elveit rögzítő oldala lett aláírva, míg a második, tartalmi része nem, csak hab a tortán. A VMSZ elnöke ugyanis elfelejtette magával vinni a párt pecsétjét a szerződéskötés napján...
Egy pillanat! Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nem is volt érvényes, a haladókat az egyezség betartására kötelező koalíciós szerződés a két párt között?
- Szigorúan jogi értelemben véve nem tekinthető koalíciós szerződésnek az a dokumentum, mivel nem írta alá mindkét szerződő fél. Pásztor István akkor sem a koalíciós szerződés tartalmával, a megállapodás lényegével volt elfoglalva, hanem arra koncentrált, hogy Aleksandar Vučić miniszterelnökkel fényképezkedhessen, megmutathassa a szerb sajtóban önnön politikai nagyságát, illetve építhesse saját személyi kultuszát. Végül még ez sem jött össze, mert amikor Vučić már a zsebében érezte a VMSZ-t, akkor beült az autójába és lelépett, így Pásztor csak az SZHP egyik alelnökével közösen tarthatta meg a sajtótájékoztatót. Igazából már ebből a gesztusból is látszott, hogy mifelé partnerségre lehet számítani a haladók részéről.
(...) Bizonyos vélekedések szerint az MM azon a lyukon keresztül próbál bemászni a hatalomba, amit a Második Nyilvánosság nevű Facebook-csoport ütött a vajdasági magyar köztudaton. Létrejöhetett volna az MM, ha nincs az MNY?
– A Második Nyilvánosságnak deklaráltan nem voltak, illetve nincsenek politikai ambíciói, és – legjobb tudomásom szerint – bárkit hatalomra segítő törekvései sem. Ugyanakkor az argumentált, újszerű hangot megütő véleményalkotása megkerülhetetlenné tette. Az elmúlt másfél évre visszatekintve az a meggyőződésem, hogy ha az MNY nem áll ki a Népszínház magyar társulata mellett, illetve nem reagál a későbbi történésekre, akkor biztosan nem ott tartanánk, ahol most tartunk.
Az MM megalakulásakor az MNY szerkesztősége állásfoglalást tett közzé, amelyben az MM-hez való nem csatlakozását többek között azzal indokolta, hogy „a Magyar Mozgalom alapító tagjai között számos olyan politikus és más, fontos pozíciót betöltő vagy betöltött személy van, aki az elmúlt évek, sőt évtizedek során tevőlegesen vagy passzívan hozzájárult a vajdasági magyar közösség szempontjából tévesnek, károsnak vagy kifejezetten rossznak bizonyult döntések meghozatalához”. MM-alapító például Siflis Zoltán, az előző MNT Kulturális Bizottságának elnöke, aki 2014-ben nem pusztán rászavazott, hanem kifejezetten agitált Andrási Attila mellett azon az ülésen, ahol támogatták a Népszínház magyar társulatának élére való kinevezését. És nem mehetünk el Korhecz Tamás személye mellett sem szótlanul, aki tevőleges szerepet vállalt Pressburger Csabának, a Magyar Szó előző főszerkesztőjének mondvacsinált indokokkal történő leváltásában, rászabadítva ezzel Varjú Mártát a vajdasági magyar médiatérre és elérve a Magyar Szó tökéletes pártlappá alakítását. Eddig dr. Dévavári Zoltán volt az egyetlen, aki a Hét Nap 2015. augusztus 26-i számában közölt írásában nyilvánosan bocsánatot kért Pressburgertől, amiért az elmozdításáról döntő VMSZ-elnökségi ülésen nem szavazott a döntés ellen. Egyelőre nem látom, hogy az MM érintett (és itt meg nem nevezett) tagjai egymás lábát taposva tülekednének a nyilvánosság gyóntatószéke előtt. Ha az MM nemcsak tartalmilag, hanem morálisan is alternatívát szeretne kínálni a VMSZ-szel szemben, akkor nem lenne már itt az ideje egy kis hamuszórásnak?
– Az Ön által megnevezett két személyen kívül nem tudom, kikre célzott az MNY ebben a közleményében. Korhecz Tamás a tavalyi, Családi Körben közölt interjúban részletesen ismertette az ezzel kapcsolatos álláspontját. Elmondta, hogy ő ezt hogyan élte meg, mi volt számára a mérlegelés tárgya, milyen opciók közül választhatott, illetve milyen érvek és ellenérvek mellett döntött úgy, hogy nem áll ellen a Pressburger leváltását célzó törekvésnek. Siflis Zoltán pedig tavaly nyáron egy asztalhoz ült a Népszínház Magyar Társulatának tagjaival, ahol átbeszélték a történéseket, és személyesen kért tőlük bocsánatot. Ezt tanúsíthatom, mert jelen voltam...
Rendben, de nyilvánosan egyikük sem kért bocsánatot!
– Azt tőlük kell megkérdeznie, hogy miért nem tették meg, illetve miért nem érezték szükségét annak, hogy megtegyék. Nincsenek ez irányú ismereteim, és belefolyni se kívánok. (…)
A nyomtatott változat a Családi Körben jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >