Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Még egyszer a Kosztolányi Gimnáziumról
Utólag közöljük a Magyar Nemzeti Tanács által „megkaraktergyilkolt” igazgatónő levelét
Tisztelt Bódis Gábor!
Ha már az események (tragi)komikus kereszttűzébe kerültem, kérem, engedje meg, hogy a hivatalos formát mellőzve, egy kicsit személyesebben szólhassak hozzá a témához. Félreértés ne essék, egy cseppet sem neheztelek az események feldolgozásának hangvételéért, egyetértek és szükségesnek tartom (csak humorral itt a Kárpátok alatt). A hozzászólásomban egy kicsit másként szeretném súlypontozni a problémát, nem a személyemre kivetítve, mert nem csak én vagyok a célpont, és mert az események és az ezzel járó következmények sajnos nem csak engem érintenek. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a minősíthetetlen, személyeskedő és tulajdonképpen meddő (előre eldöntött) vita egy iskola körül zajlik. Tudják az iskola egy olyan hely, ami nem fikció. Ahová igazi gyerekek járnak, akik figyelnek, tanulnak/eltanulnak, kritizálnak, véleményt mondanak, mi legalábbis ennek a szellemében igyekszünk nevelni őket. Aztán vannak itt még olyan tanárok is, akikben van hivatástudat, manapság ez sem olyan egyértelmű ebben a szakmában. És van itt még olyan is, hogy összetartozás, a csoda tudja valahogy kialakult bennünk, ebben a 13 évben. Szeretünk itt dolgozni, jó az iskolánk légköre, talán ennek is szerepe van abban, hogy ennyire jók az eredményeink, és hogy a gyerekhiány ellenére jelentős a túljelentkezés hozzánk. A problémát abban látom/látjuk (jó hogy biztos vagyok abban, mondhatom így is), hogy mintha nem számítana az, hogy sikerült egy élő, értékes helyszínt teremteni, ahol taníthatunk és tanulhatunk, ahol a gyerekeink jó helyen vannak, ezt eddig egyetlen szülő sem kérdőjelezte meg. Ez az állapot nem magától adódik, megdolgozunk érte, évek óta napi szinten. Igyekeztünk vigyázni rá, ahogyan ebben a nehéz tanévben is, amikor a többi iskolával együtt a racionalizáció (ésszerűsítés!) jegyében pusztán %-ban mértek minket, és minden arra irányult, hogy olcsóbb legyen az oktatás. A gimnázium működésének ideje alatt most lett volna a legnagyobb szükségünk érdekvédelemre. Hangot is adtam ennek a tanév elején a legkülönbözőbb illetékes fórumokhoz fordulva (többek között a Magyar Nemzeti Tanácshoz is). A kisebbségi érdekvédelmünk eredményességéről és következményeiről olvashattak eleget a tanév során. A Kosztolányi Gimnázium a leépítések, bércsökkentések, költségcsökkentések ellenére, szinten tartotta az intézményt, hoztuk a formánkat, az eredményeinket. Vajon mit csináltunk rosszul hogy ennyire nem tűr meg minket a saját közösségünk egy része? Szó esett az intézmény összevonásáról is, nem a szerb Oktatási Minisztérium kezdeményezésére, nem, a Magyar Nemzeti Tanács egyik lelkiismeretes tagja játszik el ezzel a gondolattal. Egy ekkorára zsugorodott közösség, mint a miénk ennyire nagyvonalú lehet jól működő intézmények felszámolásával, egy olyan intézményével, amelynek elsődleges haszonélvezői, ennek a közösségnek a gyermekei? Tudatában vagyok annak, hogy naiv és idealista a probléma ilyen jellegű megközelítése, és higgye el, tudnám értelmezni és elemezni, a megszokottá vált haszonelvű indítékok mentén is a helyzetünket. Amiért mégsem ezt választottam, annak oka, hogy hiszek abban, érdemes egyszerű, alapvető kérdéseket feltenni. Ennek egy iskolában a legbiztosabb kiinduló pontja a gyerek, az intézmény értük van, és ami most a gimnázium körül történik, az messze nem az ő érdekeiket tartja szem előtt.
A megkarakretgyilkolt Varga Anikó
A levél május 29-én íródott, szerkesztői mulasztásból közöljük csak most.
A cikk, amelyre a levélíró hivatkozik:
http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7775
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >