2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.

Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

A rikkancs ismét jelenti (31.)

Zenta-Budapest-Bamako

Sáfrány Ferenc

A három merész kalandor, és a sivatagi járgány

„A Budapest-Bamako futamról minden bizonnyal már hallottak a technikai sportok, illetve a gépjárművek szerelmesei. A minden év januárjában megrendezendő versenyt négy éve szervezik meg, s ez idő alatt egyfajta legendává nőtte ki magát. Az idei futamon több autó indult már, mint a Dakar versenyen. A nemzetközi szaksajtó a világ legnagyobb amatőr rallyjaként, és a legnagyobb szaharai autóversenyként tartja számon. Afrikában ez a legnagyobb humanitárius jellegű autóverseny, Magyarországon pedig, a Hungaroringen szervezett Forma 1 futam után a legnagyobb esemény az autósport területén.

A kikapcsolódáson, a megméretésen és a kalandvágyon kívül a futamon indulókat, s a szervezőket karitatív szellem is vezényli, ugyanis a résztvevők humanitárius segélyt is szállítanak Mauritániába és Maliba, a szervezők pedig a benevezési díjak összegét fordítják e két ország lakosságának a megsegítésére.” Eddig az idézet Horváth Zsolt tollából, amelyik a Magyar Szóban jelent meg, és én nem akarom ismételni. Inkább megkerestem a három elszánt fickót, két fiatalt és egy öreget, vagy inkább örökifjút, és elbeszélgettem velük. Tehát a főszereplők: Svilar Aleksandar, Somorai Csaba, Lučić Viktor.

– Honnan az ötlet? Honnan a bátorság?

– Sörözés közben jár az agya az embernek és sokszor bátrabb is a kelleténél – válaszolják szinte egyszerre, mint ha összebeszéltek volna, sörrel most is a kezükben a Mojo egyik elkerülhetetlen asztalánál, ahova letelepedtünk a blues fesztivál estéjén.

– Kicsit bővebben kifejtenétek, mert ez így vajmi kevés.

– Az ötletgazda a Csonti haverom. A TV-be ment éppen a Budapest-Bamako rally, és ő felvetette, hogy ezt mi is megjárhatnánk.

Nem nagy kunszt. Persze pont ő volt az, aki, amikor már komolyan kellett az ügyben lépni, visszatáncolt. Ma meg már bánja, de megérdemli – kezdi Aleksandar a mesét, és Csaba megjegyzi:

– Hiányzott a harmadik személy, és fogalmunk nem volt, ki lehetne a megfelelő, ezért a Mojoba érve elpanaszoltuk Viktornak a bánatunk, mire ő azonnal megkérdezte: „Beugorhatok én?” Mire mi nem hittünk a fülünknek. Az ügy komolyságaként arra kért bennünket, fizessük be a nevezési díjat, és ha ezzel megvagyunk, ő is beszél a felségével, és akkor ki lesz a csapat.

– Jobb társat keresve se találhattatok volna. Velem utazott 1983-ban Amerikába, a blues túra életem egyik legemlékezetesebb utazása volt. Na, persze ott volt a Bosanac is.

– Sokat mesélt erről már ő is és a tapasztalatára, meg a kapcsolataira nagy szükség van, meg lesz is a jövőben. Nem kevés a nevezési díj sem. Fejenként 400€ és 100€ a kocsi. Ő beszélt a kórház igazgatójával, és Tari Jenő jóvoltából elkaptunk egy kiselejtezett mentőautót, aminek a motorja még jó, csak a karosszériát kellett rendbe hoznunk.

– Igen, erről én is hallottam, mert azonnal szólt nekem is a Viktor, hogy tudnánk-e jó Helios autófestéket biztosítani az ügyhöz. Természetesen tudtunk, hisz ez a szlovén gyárnak is jó reklám. Így viszitek a mi logónkat is a kocsin, na meg a kis zászlókat, amiket erre a célra készítettünk.

– Mennyibe kerül az út, maga? Milyen költségekre számítatok?

– Fejenként 2000€ körül számoltunk, és ezt a pénzt különböző adományokból, támogatóktól reméljük összeszedni. A város polgármesterével is a napokban beszélünk. Jó reklám lenne ez Zentának is. Van egy bankszámlaszámunk és arra is befizethet bárki néhány dinárt, eurót, vagy éppen amit talál. Sok kicsi ez esetben valóban sokat segít. Mi reméljük, hogy összejön – válaszolja Csaba, miközben a társa bíztató mozdulatait kémleli a sörkortyolgatás közben.

– Ki pofozta helyre a karosszériát?

– Mi. Én hegesztettem, csiszoltam, gitteltem, mivel ilyet már műveltem előtte is az életemben. Mi is festettük le és nagyon meg vagyok elégedve a munkánkkal. A festék meg jobban takar, mint gondoltam volna. Olyan az autó, mint fénykorában. Most visszük vizsgáztatni, és utána jön a belső átalakítás. Három fekvőhely lesz benne kialakítva.

– Maga az út nem kis veszéllyel jár. Gondolom, ezzel tisztába vagytok mindannyian. Mit szóltak a feleségek, az anyukák?

– Mindenki bátorít és szurkol nekünk. Ha féltenek is bennünket, nem mondják, nem mutatják. Mi meg elszánt fickók vagyunk. A kijelölt útról nem szabad letérni, mert a Szaharában vannak olyan részek, amik most is tele vannak aknákkal. Észnél leszünk – veszi át a szót Aleksandar, akinek az édesanyjával négy évig jártam egy osztályba, a gimnáziumba. Ott ült előttem a padban, és már akkor is aggódott éppen eleget. De ezt én most elhallgatom.

– Milyen hosszú az út és hány napig tart a túra?

– Kilencezer kilométer, nyolc országon keresztül vezet az út és 2010. január 16-án indulunk Budapestről. Az út 16 napig tart. A túra jellege humanitárius. Mi is, ha kibírja a kocsi, ott hagyjuk Bamakóban valamelyik korháznak. Ezt nagyon reméljük.

– Van ennek a túrának verseny jellege?

– Amiben mi indulunk az a túra kategória, és nincs verseny jellege. Csak meg kell érkezni a kijelölt találkozó helyekre. Lényeg a segélyezésen van. Még a versenykategóriában is. Ezért ez a túra ma már népszerűbb és nagyobb média figyelme van, mint a Dakarnak.

– Ti is visztek magatokkal különböző segélyeket?

– Az a célunk, elképzelésünk. Ennek érdekében szervezünk egy jótékonysági estet itt a Mojoban, és mindenki belépő helyett, különböző adományokkal járulhat hozzá utunkhoz.

– Ennek érdekében én is megteszek minden tőlem telhetőt, és ott leszek az indulásnál. Bátrak vagytok, és én is sok szerencsét kívánok az úthoz.

A csapatnak külön elérhetősége van, melyen folyamatosan végig kísérhetik útjukat, és ha kedvük tartja, támogathatják is őket, akár pénzzel, akár más adományokkal:

Email: sentabamako@gmail.com

Web: www.destinationbamako.wordpress.com, www.budapestbamako.org/en/index

Tel: +381 (63) 541-280

Támogatási folyószámla: 355-1132458-82

A túra útvonala: