Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Népszavazás, bojkott, Röszke
Tamás Gáspár Miklós
„Maradjatok otthon. Ennyit azért talán megtehettek. Nem nehéz. Jótéteményekért nem könyörög már senki. Csak annyiért könyörgünk: legyetek szívesek, lehetőleg tartózkodjatok a különösen durva és jóvátehetetlen gaztettektől.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Az összes lehetséges érveket leírták. Valószínűleg igaz, hogy a népszavazásra föltett kérdés logikátlan, jogilag hibás, következményei bizonytalanok; a népszavazási kérdésben megbolygatott probléma pedig ebben a formában nem is létezik.
Fölvetették, hogy itt burkoltan az Európai Uniótól való eltávolodás a tét, amely akár kilépéssel végződhetik.
Mind a jogi megfontolások, mind a Magyarország és Európa közötti kapcsolatok fontosak, de nem a legfontosabbak.
Azért emelik ki őket az ellenzéki szószólók, mert az alapkérdéshez – érthetően – nem mernek nyúlni. Azért beszélnek ellenzéki értelmiségiek kultúrákról és mentalitásokról meg hasonlókról, mert ők se. Ugyancsak érthetően.
Az alapkérdésről nyíltan (mert fölénye tudatában) a jobboldal beszél.
Arról van szó ugyanis, hogy beengedjen-e a magyar állam Magyarországra pár ezer közel-keleti, közép-ázsiai és észak-afrikai menekülőt. Akkor is, ha esetleg akad köztük néhány rossz fiú.
A közvéleményt – majdnem egészében – megtévesztette a látszat és a látszatra épülő propaganda. Elfogadta, hogy vannak olyan megváltoztathatatlan kulturális tulajdonságok (ez esetben állítólag vallási eredetűek), amelyek merényletekhez meg egyéb erőszakos „cselekményekhez” vezetnek. Ha ez a gondolat helytálló, akkor „az európai értékekből” mindenképpen a színes népek tömeges lemészárlása, rabszolgaságba döntése következik, népirtás, haláltáborok, atombomba. Akkor itt mindannyian potenciális gyarmatosítók, rabszolgatartók, tömeggyilkosok, inkvizítorok, kínvallatók vagyunk. Nőpofozó, gyermekbántalmazó, pedofil állatok vagyunk, felelőtlen környezetszennyezők, a mások szenvedéseivel szemben közönyös morálbetegek.
Mindenki tudja, hogy ez ostobaság. Némelyek ilyenek, mások meg nem. A hasonló ostobaságok a muszlimokkal (és mindenkivel) szemben éppen ennyire bárgyú föltételezések, amelyeken – ha nem volnának politikai szenvedélyek tárgyai – mindenki kacagna.
A „kulturalizmus” és a rasszizmus gondolati szerkezete nagyon hasonló: mindkettő körülírható populációk rögzített, állandó erkölcsi és intellektuális tulajdonságait tételezi föl, ami ellentmond mind a tudománynak, mind a hétköznapi tapasztalatnak.
De ezen a masszív, bár nyilvánvalóan téves előítéleten most még nem lehet változtatni, mert a (sokféle, itt nem tárgyalható okból) kritikai érzékét, olykor ép eszét vesztett közvélemény többsége egyszerűen nem hallgat oda.
Lehetséges, hogy nem lehet segíteni tízmilliókon. De ebből nem következik, hogy nem kell segíteni senkin. A népjóléti rendszerek (egészségügy, szociális juttatások, népoktatás, nyugdíj, infrastruktúra, szociálisbérlakás-építés, művelődés) – az uralkodó osztály és az állam hibájából – rossz állapotban vannak, és a tömeges bevándorlás terhét nem bírnák elviselni. (Ráadásul a fajgyűlölet és xenofóbia légkörében a hatalomnak nem kell beszélnie béremelésről, segélyről, foglalkoztatásról, szegénységről és hajléktalanságról. A szociálpolitika vakációzhat.) A szolidaritás köztünk, fehérek között is igen gyönge: realisztikusan nézve nem várható el nagyobb méretű szolidaritás idegenekkel szemben.
Nem szólva a magyarországi fehérekkel évszázadok óta együtt élő romák iránti széleskörű ellenszenvről, annak az elutasításáról, hogy a cigányokra is kiterjesszék a társadalmi egyenlőséget és egyenjogúságot – ebben a tragikus és a fehér többségre nézve is veszedelmes ügyben tapodtat se haladunk előre. Mit várhatunk a mi társadalmunkban a még „idegenszerűbb” színes bőrűekkel szembeni, a manipulatív idegengyűlölő propaganda által acélkeménnyé kovácsolt attitűdöktől? A szerénység indokolt.
Pillanatnyilag itt csak minimumokról lehet és szabad beszélni. Ez nem nagyon erkölcsös dolog, és én nagyon fájlalom, hogy ezt kell mondanom.
A bojkottnál többet – akármennyi ismeretes hátránya van, és akármennyire igaz, hogy a valódi bojkott hangosan és önérzetesen tiltakozó társadalmi mozgalom jelenlétében lehet csak hatásos – ebben a tönkretett társadalomban ezúttal nem lehet javasolni. Igaz, kevesebbet se. Arra azonban mégis meg lehet kérni honfitársainkat, hogy kifejezett, nyílt gonoszsághoz ne asszisztáljanak.
Én általában híve vagyok a nyílt vitának, de ebben a helyzetben azt javasolom: az egyébként vitatható bojkottfölhívásról szóló eszmecserét ezennel rekesszük be.
A különféle ellenzéki erők (pártok és más szervezetek) támogatói között is hódít az idegengyűlölet és az etnikailag színezett terrorpánik. Ez tény. Ezeknek a politikai erőknek a vezetői nem kockáztathatják meg, hogy amúgy is csekély számú támogatóikat még jobban elidegenítsék maguktól. Nélkülük pedig ebben a percben kollektív cselekvés még nem lehetséges. Ez is tény. Elszomorító tény. De tény.
Az „igen” szavazat – amely logikailag épp olyan képtelen sajnos, mint a „nem” – e pillanatban céltalan és lehetetlen.
Hagyjuk abba.
Most a bojkottra kell biztatni, akit még lehet. A stratégiai viták ürügyén számosan visszahúzódnak a konfliktusból, hiszen a – jellegzetesen undorító terminussal – „migránssimogatónak” nevezett együttérző és emberbaráti magatartás ebben a légkörben roppantul kényelmetlen.
A szélsőjobboldali kormányzat és az ellenzék szélsőjobboldali része által támogatott „nem” szavazat következménye világos: megszemlélhető Röszke és Tompa környékén, ahol a nemzetközi és a hazai jog lábbal tiprásával embertársainkat gyötrik, kínozzák, éheztetik.
Csak annyit mondhatunk az elbizonytalanodott és nagy mértékben fertőzött többségnek: rendben van, nézzük meg majd, mi az a kevés, amit ez a társadalom a jelen körülmények között képes vagy hajlandó megtenni legalább kevesekért, de ebben a kétszínű, aljas játékban ne vegyetek részt. Legalább annyit tegyetek meg, hogy otthon maradtok.
Nem kell valakinek azt hinnie, hogy helyes lenne százezreket befogadni (bár a dúsgazdag „migránsok” ellen, akik kormányközeli offshore cégeken keresztül vásárolnak úgynevezett letelepedési kötvényeket, azaz magyarul: baksis ellenében szerezhetnek – könnyedén – magyar állampolgárságot és letelepedést, nem nagyon van kifogása senkinek). De nyomorgó százezrek időleges befogadását, pláne állandó „betelepítését” ma a Nyugat se javasolja, nem hogy követelné.
De azt ugye senki nem gondolja, hogy a szerencsétlen földönfutók közül még pár embernek se segítsünk, s amíg a magyar rendőrtisztviselők „ellenőrzik” őket, az őrületig bántsuk őket. Legalább engedjük meg a nemzetközi szervezeteknek, az ENSZ-nek és a többieknek, hogy a saját pénzükből tegyenek valamit az áldozatainkért.
Márpedig elmenni a népszavazásra ezt jelenti: hogy ne segítsünk senkinek.
A népszavazási részvétel Röszkét jelenti. Meg az ásotthalmi „mezőőröket”.
Maradjatok otthon. Ennyit azért talán megtehettek. Nem nehéz. Jótéteményekért nem könyörög már senki. Csak annyiért könyörgünk: legyetek szívesek, lehetőleg tartózkodjatok a különösen durva és jóvátehetetlen gaztettektől.
A többit meglátjuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >