Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak  hosszúlépésükbe.

Tudom, nem új a hír, hogy az újvidéki kocsmalegenda, a Dominó a Vásárcsarnok közelében reinkarnált. Azaz ugyanazon a néven megnyitották a magas kultúra eme régi/új intézményét.

A taxis tudta hol van, Mađari ga drže (azaz magyarok üzemeltetik). Ez utóbbi nem derült ki, habár nem is folytattunk oknyomozó újságírást. Mármint a lányom, Tímea és én, hiszen ahogy egy gondoskodó, jó apához illik, gondoltam megmutatom neki azt az ikonikus helyet (jó, annak a mását), ahol a bátyja olyannyira unatkozott, hogy több százszor is megszámolta a teraszt övező fal tégláit. Húga már nem részesülhetett ebben a páratlan pedagógiai kísérletben, és hát azért ezt pótolandó, megmutattam, hogy annak idején mit úszott meg (tekintettel a korára és nem az atyai jóindulat miatt).

Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyan ott lóg a söntés felett, de a többi részlet nem árul el semmit a jogelőd dicső múltjáról. Amelynek részleteire az egykori törzsvendégek nem is igazán emlékezhetnek, a sör és a bor jótékony, gyógyító hatása miatt. Másnaponként felidéződtek ugyan az emlékfoszlányok, de hamarosan ismét homály fedte őket. Hacsak Ácó bácsi, a mindenes - akinek a funkcióját senki sem fejtette meg (egyesek szerint jelentett, de könyörgöm, kinek és ugyan mit?) - nem intézett a gyanútlan, de már lábadozó vendéghez néhány keresetlen szót. Előző napi viselkedésével kapcsolatban. Amit az szégyellt is volna, de ebben meggátolta kifejlett immunrendszere, ami már az aznapi csatára készítette fel.

Több mint negyed század távlatából és a Dominó klón kockás terítője mellől fel-felsejlenek a felejthetetlen mozzanatok, amelyek csak azért maradtak meg, mert számtalanszor újrameséltük azokat. Amikor a halottaskocsi a temető felé vezető útjáról letérve a Dominót is érintette, hogy a felejthetetlen és borzasztóan korán elhunyt cimbora még egyszer láthassa a szentélyt. Vagy amikor egyes fórumosok büszkén dicsekedtek, hogy sikerült nekik pártvonalon kinyírni a Sziverit. Nekik olyan kiváló az immunrendszerük, hogy az egész szégyenteljes ügyet a tudattalan legsötétebb zugaiba száműzték. De az ki-kibuggyan.

Arról nem is beszélve, hogy a csapattársak közül már túl sokan a Mennyei Times-ot írják (a Mucsi, a Cindri meg a többiek).

Nekik sem tetszene túlságosan ez az új kultúrközpont. Arról nem is beszélve, hogy a pincér nem is tudott magyarul. Ezt sem mi derítettük ki, hanem egy több nyelvet beszélő társaság. Akikről azt feltételeztük, hogy az enyhén furcsa magyar mellett nem kevésbé formabontó szerb nyelven is kommunikáltak, és még egy nyelv volt használatban, szerintem telepi cockney. Ennek ellenére odaszóltak hozzánk, hogy milyen dolog ez: itt nem beszél a pincér magyar?

Nem beszél, viszont ugrik, mert a szerény külső senkit se zavarjon meg: egy magas kategóriájú intézményről van szó. Perdöntő bizonyíték: minden asztal mellett egy csengő van a falon, konobar (cirilül, de úgy is pincért jelent) felirattal. A New York Kávéházban rendelhetett így Krúdy egy habos kávét (a csülkön és a fröccsön már túl volt).

És a lelki táplálék sem akármi: több nyelven is káprázatosan hímzett (vagy festett) falterítők hirdetik az élet bölcsességeit. Mint például a már fentebb említett: Azért jó a kuthoz járni, mert ott lehet kurizálni. Vagy: Za svakog muža sreća je to (ili ta, mert nem látni jól egy belógó virágsziromtól) kada žena dobro kuhati zna (akkor inkább mégis ta). Azaz magyarul: Minden férjnek vak a szerencséje, ha nem látni, mit rak az arája elébe. Szabad fordítás, de hiteles.

Ez sem rossz: Ha engem szeretné, piros csizmát viselné. A szlovák felirat sem lehet smafu, ott is a főzésről és az emésztésről van szó. Talán.

Mindent egybevetve, ez a Dominó nem az a Dominó. De még ha hasonlítana is rá, már nem lenne közönsége. Nemcsak a Mennyei Times szerkesztői nem jelennének meg. A többiek is már régen máshol dominóznak. De Ácó bácsi szúrós tekintetétől még bele-belecsuklanak  hosszúlépésükbe.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |