Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Szabadka kultikus helyei
A Moka (vagy Kraš)
Bódis Gábor
Ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.
Minden generációnak megvannak a felejthetetlen találkozó helyei és ezek az elmúlt ifjúság memória rózsái. Léteznek olyan helyek, amelyek generációkat kötnek össze. Ilyen szempontból a majomplacc verhetetlen. Nem tudom, hogy az ötvenes éveknél előbb születettek számára is ezt a célt szolgálta a díszes és ami a funkcióját illeti, sokkal fontosabb: alacsony kerítés, amely körülveszi a Városháza előtti teret, ahol manapság (ismét) a Szentháromság szobra áll és ahol szombatonként iszonyatos ricsajt rendeznek a helyi „zenészek” a házasságteremből kilépők szórakoztatására. A későbbi generációk azonban ugyanúgy szerették.
A mi időnkben (Beatles, hippy,Orfeji, Komete, Radio Luxembourg, Cseke László, Médó meg a kis Vászó) a legelőkelőbb része a majomplaccnak a Triglávval szembeni sor volt. Itt ültek a menők, akik innen figyelték a csajokat. Azok meg parádéztak oda-vissza. Na nem olyan egyértelműen mint a bamba bámészkodóknak szánt korzón, ahol bárki bárkivel szemezhetett. Nem, itt az előkelő társaság, tettetett flegmasággal, csak úgy a szeme sarkával leste a forró nadrág ritmikus járását. A macsóság csimborasszója volt a Triglávval szembeni lét.
Ezek a nagyfiúk, ha éppen nem a csajokat bámulták (mint már említettem volt: ülve és felülnézetből, ami csak az amatőrök számára kontradikció), akkor a Mokában beszélték meg a fontos dolgokat. Vagyis a csajokat, mert más dolguk nem nagyon volt, tekintettel, hogy diákok és iskolakerülők vagy munkakerülők voltak, a politikáról meg annyit tudtak, hogy Tito. Vagyis ez nem a teljes igazság, kifelejtettem a generáció legnagyobb forradalmát, a rockot és popot. Volt olyan haver, aki hétfőn el tudta énekelni (vagy halandzsálva dúdolni) az angol húszas top lista minden számát. Sorrendben. Mivel hogy szombaton hallgatta a Luxembourgon, rövid hullámon, egy fényévnyire a hi-fitől. Szerdán meg Cseke László (Ekecs Géza, a Szabad Európa Rádió Tinédzser partijának legendás műsorvezetője) anekdotáin csámcsogtunk.
Az ember legyen őszinte az emlékeivel is: nem értelmiségi párbeszédre gyűltünk a Moka söntése körül. Akkoriban a vinjak és a rum volt a party drog. Ez nem volt veszélytelen diskurzus, mert egy fiú sajnos az akkor szintén divatos bajmoki medencében szívrohamban halt meg (alig volt húsz egy néhány éves korában). Alapos rumfogyasztás után.
De voltak vidámabb pillanatok is. Colos barátommal (ő is már az Ég Rumos Üvegjéhez címzett fogadóban tengeti menyei napjait) itt határoztuk el, hogy jelentkezünk a Hét Nap újságíró pályázatára. Meg is írtuk a dolgozatokat (emiatt azonban nem hagytunk ki egyetlen egy majomplaccos vagy mokás szeánszot sem), de végül is nem lett belőle semmi. Egyikünk az éppen megszüntetett villamosról írt, a másikunk is erről szeretett volna, de hát van betyárbecsület is és inkább a szabadkai focicsapat újabb kudarcos idényét vette górcső alá. Egy kis nagyképűséggel azt is mondhatnám, hogy karrierem kőkemény akadályba ütközött már a legelején, de az alapos munka és a szorgalom megtette a hatását. És meghozta a gyümölcsét. Mondhatnám, de senki sem hinné el.
Vissza a kultikus helyhez, ahová a belépés díjtalan volt és a kilépés, hát igen, sokszor nagyon is bizonytalan. A Mokában a strapás meló okozta szorongást fokozta az is, hogy leülni nem lehetett csak a pultot támasztani és ilyenkor a tempó is felgyorsul.
Voltak egészen profi vendégek is. A Moka ugyanis két egybenyíló részből állt, amelyekbe külön ajtón lehetett ki és bemenni. Na mármost, a rumos részen befejezve áldásos tevékenységét, a profi rumtoló átment a cukorkás részre és ha vérprofi volt, akkor vett egy zacskó cukorkát. A legolcsóbbat, mert minden más fölösleges pénzherdálás. És így lépett ki a szabadkai korzó verőfényben úszó valóságába. Mint egy jól nevelt úri csemete, aki néhány órás gondos válogatás után, a mentolos cukorka mellett döntött. Pedig rumos is volt.
Hát ilyen embert próbáló világban éltünk.
Ma meg a Moka helyén egy cipőüzlet van Szegény mai fiatalok.
Következő cikk: CNN-tudósító: "Életem egyik legnehezebb munkáját végeztem Magyarországon"
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >