Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Lövölde
Csorba Zoltán
Elhagyom a parkot (a kőművesnek még maradt négy ujjnyi borocska az üvegben) és azon gondolkodom, hogy a hajléktalan miért éppen ezt a teret választotta. Ahol, mint Kern dalából tudjuk: „ nincs soha nyár, csak ősz meg tél”. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Ülök egy padon a Lövölde tér elkerített parkjában. Kern András dala jut eszembe: „Lövölde tér, itt mindig hideg van, fúj a szél és nem süt a Nap sehonnan”. Kedd van, késő délután, most kivételesen nem fúj a szél, valamilyen kósza meleg frontnak köszönhetően kellemes az idő. Ezen az egyébként rideg, huzatos téren, ahol még a kőszobor (Arthur Koestler író, újságíró, filozófus) is mintha fázna.
A Lövölde tér nem egy idegenforgalmi látványosság. Sokan felkeresik a tértől nem messze lévő hangulatos és elegáns Városligeti fasort, a Fasori Evangélikus Gimnáziumot, amelynek két Nobel díjas (Wigner Jenő és Harsányi János) valamint nem kevésbé ismert Neumann János és Faludy György is tanulója volt. A látogatók azonban a gimnáziumnál meg is fordulnak és nem ereszkednek le az utca torkolatáig, a Lövölde térig, ahol az elegáns villák helyett már, kopott bérházak gubbasztanak (nevét a tér arról kapta, hogy ezen a helyen, a bérházak helyén, lövölde volt, a XVIII. században a felnőtt férfi lakosság ide járt törvény által előírt kötelező lövészetre) A téren működött egykoron egy Kairó nevű, ismert személyiségek által is látogatott kávéház, de már nyoma sincs, és a tér közepén, a troli állomás mellett, a Lidlel szemben, áll egy jellegzetes, "békebeli" illemhely...
A leglepusztultabb homlokzatú épület pincéjébe egy barista akadémia bújt el. (Csak az találja meg, aki tudja a pontos címet). A hét közül az egyik, ahol a fővárosban szakképzett borízlelővé válhat az ember (nem tudom milyen munkahelyi lehetőségekkel kecsegtet ez a kellemesnek tűnő szakma). Az akadémia mellett egy hasonló szolgáltatású, párját ritkító üzlethelyiség, amelyik azt hirdeti magáról, hogy itt minden beszerezhető, ami egy bárhoz kell! Mármint koktélkeverő, jégtartó, meg ilyesmik (bárzongorista és callgirl azonban nem). Található a téren egy gyógyszertár, ahol egyszer sikerült rábeszéléssel vényköteles gyógyszert vény nélkül vásárolnom. A Felsőerdősor sarkán a pincében kubai salsa klub működését hirdetik. Egy rideg, esős februári este lekukucskáltam az ablakokon keresztül abban a reményben hátha a salsát lejtő kubai elvtársnők látványa felhevít. A teremben azonban középkorú párok botorkáltak mereven, tekintetüket lábukra szegezve számolták a lépéseket és igyekeztek nem egymás lábára lépni. Zene nem szivárgott ki a helyiségből. Lehet, hogy nem is szólt, hogy ne zavarja a (nem kubai, mármint: nem színes bőrű, amitől még lehetett kubai) táncmester számolását. Elfogadom, hogy nem jókor jártam ott. Lehet, hogy fergeteges táncmutatványban lehetnek részei a karibi térség hangulatát kedvelő bennfentesek, akik tudják mikor érdemes jönni.
Ülök a padon és nézelődöm. A szemközti padra egy, öltözékéről ítélve, kőműves érkezik. Leül, nadrágjáról lekaparja a már megszáradt maltert, a nedveset még hagyja száradni. A táskájából előhúz egy üveg fehérbort és anélkül, hogy kikérné a közelben lévő szakemberek véleményét a nedű minőségéről, jól meghúzza. Rágyújt és szemlátomást élvezi a pihenést. Később előveszi telefonját is. Felteszi szemüvegét, babrálja a készüléket. Lehet, hogy facebookozik, de az is lehet, hogy azt kutatja hova kell menni a pihenés után vakolni.
Egy hajléktalan érkezik egy zsákkal a vállán. Omnia mea mecum porto (mindenemet magammal hordom), mondta volt más szituációban, teljesen másra célozva, Bias a hét görög bölcs egyike.
- Itt lakom! – közli velem és elkezd vackolni a mellettem lévő padon. – Ez a legjobb hely – mondja és felfelé mutat.
A pad felett (mint ahogy a mellékelt fotón is látható) aránylag még sűrű a fák növényzete. A levelek még csak itt-ott kezdtek sárgulni és nem hullottak le.
- Estére esőt mond a meteorológia! – tájékoztatom.
- Tudom, a reumás térdem már jelezte. Van itt elég pokróc, a fejemre húzom. Aludtam én már hóesésben is – nyugtat meg.
Szemügyre veszem öltözékét. Rétegesen öltözött, a nagykabát alatt az angol labdarúgó válogatott háromoroszlános címerével ellátott melegítő.
- Szereti az angol focit? – teszem fel a bugyuta kérdést. Nem érti persze miért kérdezem. A melegítőre mutatok. „Kaptam. Jó meleg!” – mondja. A helyzethez nem illik, hogy tovább szellemeskedjek („Talán személyesen Rooney-tól?”). Helyette egy kézenfekvő kérdést intézek hozzá:
- Hajléktalan szállóban, menedékhelyen nem lenne jobb?
- Nem! Soha! – közli határozottan és felháborodottan.
Nem értem miért zaklattam fel a kérdésemmel. Ezek után végigfeküdt a padon magára húzott három pokrócot és tüntetőleg hátat fordított.
Hűvösebbre fordult az idő, már nem kellemes a padon üldögélni. Elhagyom a parkot (a kőművesnek még maradt négy ujjnyi borocska az üvegben) és azon gondolkodom, hogy a hajléktalan miért éppen ezt a teret választotta. Ahol, mint Kern dalából tudjuk: „ nincs soha nyár, csak ősz meg tél”.
Következő cikk: Bob Dylan két hét után megszólalt a Nobel-díjával kapcsolatban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >