Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
TITO UTÁN… (TITO) VUČIĆ?
A Demostat felmérése szerint a megkérdezettek 79 százaléka gondolja úgy, hogy az országban uralkodó nehéz helyzetet csakis a kemény kéz politikájával lehet megoldani. Bajtai Kornél (Szabad Magyar Szó):
Egy aktuális felmérés eredményei szerint Aleksandar Vučić kormányfő majdnem olyan népszerű, mint Tito. Számszerűsítve, a Demostat ügynökség közvélemény-kutatása alapján a megkérdezettek 33 százaléka szerint az elmúlt három évtized legjobb politikai vezetője Tito volt, 31 százalék adta voksát az aktuális kormányfőre, a harmadik helyen a meggyilkolt Zoran Đinđić áll 11 százalékkal, míg Milošević szinte a feledés homályában van, őt mindössze három százalék jelölte meg.
Ami első ránézésre szemet szúr a felmérésből, az a kérdés feltevése, vagyis a legutóbbi három évtized. Hiszen, még ha ezt úgy is számítjuk, hogy a 2010-ig terjedő időszakra vonatkoztatjuk, akkor is 1980-tól kell számolnunk, tehát ebben az esetben Tito úgy nyerte meg ezt a furcsa történelmi versenyt, hogy egy olyan időszak alapján kapott vezetési képességeiért első helyet, amikor már nem is élt.
A másik dolog pedig, hogy semmiképp sem vehetjük ezt releváns felmérésnek, mégpedig a történelmi távlatok miatt. Hiszen, Tito nevéhez, ha az életét vesszük alapul akkor 35, ha a nevéhez fűződő országot akkor meg 45 évnyi uralkodás fűződik, ehhez képest Đinđić nagyjából két évig bizonyíthatott, Vučić hatalma meg még folyamatban van, tehát hálátlan egy ilyen összehasonlítás. Azért is, mert ha elhunyt, korábbi politikai vezetőket és aktuálisakat teszünk egy kosárba, akkor az emberek pillanatnyi megítélése torzíthatja a képet. Néhány évvel ezelőtt, a gazdasági válság kitörése környékén volt egy időszak, amikor Milošević népszerűsége megugrott és az emberek nosztalgiával tekintettek a kilencvenes évekre, mintha nem hiperinfláció, háborúk, utcai devizaüzérek és út szélén kannából árult hígított benzin kötődött volna ehhez az időszakhoz. De ugyanígy érdemes felidézni azt is, hogy 2000 decemberében, Milošević megbuktatása és a köztársasági választások megtartása között Vojislav Koštunicának az emberek 86 százaléka hitt, amit akkor szintén a titói népszerűséghez hasonlítottak, ugyanis Tito népszerűsége 1978-ban 90 százalékos volt.
Nem is annyira ezek a számok a tanulságosak, sokkal inkább az üzenetük, mégpedig az, hogy a szerbiai lakosságnak igénye van az erőskezű, autoriter vezetőre. Ez nem annyira újdonság, hiszen az elmúlt évtizedekben mért, kiemelkedően magas tetszési indexek is ezt támasztják alá. A Demostat felmérése szerint a megkérdezettek 79 százaléka gondolja úgy, hogy az országban uralkodó nehéz helyzetet csakis a kemény kéz politikájával lehet megoldani. A lakosság 60 százaléka autoriter beállítottságú a többség nem képes megkülönböztetni a demokratikus és nem demokratikus értékeket, részletezte Srećko Mihajlović. Másrészt, a felmérés arra is rámutatott, hogy az ilyen beállítottság meghaladja a Szerb Haladó Párt népszerűségének mértékét, vagyis az ellenzéki erőket támogató polgárok nem kis része is a vezérelvű politizálás híve.
Ezt a megállapítást két oldalról érdemes megközelíteni. Egyrészt, teljes egészében megfelel a nemzetközi trendeknek, hogy az emberek egy erőskezű vezetőben látják a megoldást, hiszen a jelenlegi nemzetközi helyzet (amely fokozódik…) sokban hasonlít arra, amilyen az a múlt század harmincas éveiben volt. Akkor is túl volt a világ egy többéves gazdasági válságon, ami miatt sokan elszegényedtek, gyárak, bankok mentek tönkre és nehézzé vált az élet. Emiatt az emberek intoleránsabbá váltak a mássággal szemben és nyitottabbak lettek a populista, teljesíthetetlen ígéretekkel és a nemzet felemelkedését ígérő vezérekkel szemben. Ma ugyanez a helyzet, elég csak megnézni az amerikai választások eredményeit, ahol az a jelölt nyert, aki nagyobb tejjel és mézzel folyó Kánaánt ígért. Túl egy ponton a tömeg elveszíti józan ítélőképességét és „rosszabb úgyse lehet” alapon az ilyen veszélyes vezéreket kezdi követni. Ugyanez a helyzet a világban, de a szűkebb régióban is, noha nem minden országban.
Az már a mi pechünk, hogy itt, ahol mi élünk sajnos ez a helyzet.
A történet másik megközelítése az belföldi. Az, hogy a szerbek túlnyomó többsége az erőskezű vezetőben látja azt az embert, aki elhozza a gazdasági fellendülést, a munkahelyeket, a jólétet, éppen annak a Titónak köszönhető, akivel az aktuális vezetők állandóan méregetik magukat. Mindenki Tito népszerűségére hajt, őt akarja túlszárnyalni, hozzá hasonlítgatja magát, hiszen ő volt az a diktátor, aki úgy él az emberek emlékezetében, mint akinek az uralma alatt az átlagpolgár is jó fizetést kapott, emeletes háza, autója, tévéje lehetett, nyaralni járhatott és folyamatosan gyarapodhatott a családi vagyon.
Nyilvánvaló, hogy ezt a tényezőt felismerte Vučić is, hiszen az elmúlt hónapok során többször is tett olyan kijelentéseket, amelyekben Titóhoz viszonyítja önmagát és uralmát. Az áprilisi választások időszakában például azt nyilatkozta, hogy az ő előző kormánya, valamivel több, mint kétéves mandátuma során éppen annyi eredményt ért el, mint Josip Broz a volt Jugoszláviában. Ami azért eléggé meredek kijelentés, már csak a hatalomban töltött évek száma és az akkori Jugoszlávia meg a mostani Szerbia méreteit figyelembe véve is.
Aztán nemrégiben volt egy másik hasonló megnyilvánulása is. Eszerint kétszer annyi autóutat szándékozik kiépíteni, mint amennyi Tito idejében épült. Ez alkalommal legalább tényeket is közölt. Mint mondta, előző mandátuma alatt 100 kilométer épült, a mostani kormány mandátumának végéig pedig még 200 kilométer épül ki. Fogadjuk el ezt tényként, még ha kétharmada egyelőre csak ígéret szintjén létezik is. Tito idejében csak a Belgrád és Zágráb között kiépült autópálya 395 kilométer hosszú volt, de abban a korszakban épült ki például a Barig haladó útvonal is. Hogy ebből hogy jön ki dupla annyi Vučić-út, ezt mindenki számolja ki.
Ez a jelenkor realitása. A polgárok kritikai érzéküket, józan eszüket félretéve azt az embert követik, aki a legnagyobb ígéreteket teszi, folyamatosan a dübörgő nemzeti gazdaságról, fejlődésről, az életszínvonal növekedéséről beszél és színházat csinál az embereknek, azzal, hogy beköltözik a niši kaszárnyába meg Mátyás királyt idéző fogadóórákat tart a polgároknak. Miközben továbbra sem jelent számára problémát, hogy maszkosok terrorizálták a polgárokat a Savamala negyedben, hogy miniszterei között gyanús körülmények között oklevelet szerzett személyek vannak vagy pedig, hogy a haladó dominanciájú parlamentben zajló dolgokat egy vadnyugati kocsma is megirigyelné.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2016. 11. 24-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >