Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Öt boldogtalan nap
Bárhogy volt is, amikor befejezte ezt az életet, úgy ment el a világból, hogy öt napon át senkinek nem hiányzott. Senkinek nem volt fontos, hogy mi van vele. Öt nap múlva úgy találták meg a női mosdóban, mint egy eldobott papír zsebkendőt. Bartus László (Amerikai Népszava):
Egy asszonyt holtan találtak a Dél-pesti Kórházban Budapesten. A mosdóban. Már öt napja feküdt ott. Holtan. Öt nap múlva vették észre. Ez volt a legfájdalmasabb az egészben. Úgy meghalni, hogy észre sem veszik az embert. Nem az a fájdalom ebben, hogy egy kórházban nem tűnik fel, hogy öt napja fekszik egy hulla a mosdóban. A magyar kórházak ismeretében ez senkit nem lep meg. Ez inkább csak mellbevágó. Nem könnyű ilyen brutálisan nyersen szembesülni azzal, hogy milyen a magyar egészségügy. Milyen hely az, ahol azt hiszi az ember, hogy majd megmentik az életét.
De ezen már nem lepődik meg sem élő, sem halott. Nem az a fájó, hogy milyen lett ez az ország. Ezen a felismerésen már túl vagyunk. Az igazán fájó az, hogy mivé lettünk mi, emberek. Az igazán fájó az, hogy ez az asszony úgy halt meg, hogy nem hiányzott senkinek. Öt napig senki nem kereste. Sem rokonok, sem barátok, sem ismerősök, sem szobatársak, sem orvosok, sem ápolók. Nem hiányzott senkinek. Ez a legszörnyűbb halál. Ha színpadi mű lenne, akkor a szerencsétlen asszony ezt próbából is tehette volna. Meghal, hogy megnézze, hiányzik-e bárkinek. És valószínűleg csak azért nem ébredt volna fel soha, mert belehalt volna, amikor a kísérlet végén kiderül, hogy nem hiányzott senkinek. Egy ember senkinek nem kellett, senkinek nem volt fontos. Így végződött az élete. Amikor megszületett, még nem így volt. Mindenki örült, boldog volt, sírt az anyja örömében, az apja a felhőkig ugrált boldogságában. Félve vigyázták az első lépéseit, boldogok voltak minden szóért, amit kiejtett.
(…) Bárhogy volt is, amikor befejezte ezt az életet, úgy ment el a világból, hogy öt napon át senkinek nem hiányzott. Senkinek nem volt fontos, hogy mi van vele. Öt nap múlva úgy találták meg a női mosdóban, mint egy eldobott papír zsebkendőt. Itt meg egy asszony van. Fel kell takarítani. Egy nagy bomló fehérje. Nem idevaló. Szegény asszony mondta volna, hogy elnézést, hogy nagyon sajnálja, hogy bajt okozott, hogy szemeteli a drága kórház mosdóját, munkát ad másnak, bajlódni kell vele. Már így érezte akkor is, amikor az ágyon feküdt, hogy útban van, csak terhet jelent másoknak. Mondta volna most is, hogy ne tessék haragudni kedves, de nem tudta mondani, mert halott volt. Odaadta volna a büfében utolsó fillérjén vásárolt kis csomag kávét a takarítónőnek, hogy kárpótolja azért, mert zavarta a létezésével, hogy nem tudott úgy meghalni, hogy nyomtalanul tűnt volna el. Adna ő borravalót, ha tudna. De nem tud.
Azt hiszem, voltak örömei is ennek a hölgynek az életében, akit hölgynek talán soha nem nevezett senki. Ha nevezte volna, ijedten kapta volna fel a fejét, majd fordította volna el zavartan a tekintetét. És voltak boldogtalan napjai is, azt már jól ismerte. De minden bizonnyal, ez az öt nap volt élete legboldogtalanabb öt napja, amikor öt napig halott volt, és nem hiányzott senkinek. Feleslegesnek érezte magát a világban, még a halálával is csak bajt okoz. Szegény orvosok, szegény kórházigazgató, mindenfélét irkáltak róluk az újságok. Nem akarta, higgyék el, nem akarta, nem akart senkit bántani, senkinek bajt okozni, már be sem kellett volna ide jönnie, hogy ne zavarjon senkit. Meghalt volna ő szívesen az ágyában, ott talán észrevette volna valaki. Csak nem tudta. Higgyék el, hogy nem tudta, hogy pont most fog meghalni, amikor kimegy a mosdóba. Ha tudta volna, el sem indul. Nem keresi ő a bajt.
(…) Karácsony közeledik, amikor minden embernek eszébe jut, hogy szeretetre született. És körülnéz, hogy van-e aki szereti, akinek fontos, akinek hiányzik, aki keresi, akinek szíve szakadna, ha ő meghalna. Akinek könnyeit elviheti magával, ha mennie kell. Akinek a mosolyát, az ölelését, a szeretetét magába zárhatja, amíg maradhat. Gondoljunk azokra, akiket kaptunk, akikért felelősek vagyunk, észrevesszük-e, hogy itt élnek velünk és szükségük van ránk. Csak a mosolyunkra és csak a könnyeinkre. Csak egyetlen kicsi apró könnycseppre.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >