Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ki fog felelősséget vállalni?
Végel László
Vajon nem mi gerjesztjük a vajdasági magyar kishitűséget? Szabad-e ezt a kérdést egy kézlegyintéssel elintézni? Szabad-e azt állítani, hogy az elvándorlók csak a pénz és a jobb élet után futnak? Végel László Közéleti naplójából:
Azon töprengek, hogy csokorba gyűjtöm az elmúlt 6 évben írt naplójegyzeteimet a vajdasági magyarok elvándorlásáról, amelyek arról is szólnak, hogy az új elvándorlási hullám különbözik a kilencvenes évekétől, mert a jelenleginek „lelki okai” is vannak. Ezek az írások kisebb füzetet tennének ki, de biztos vagyok benne, hogy az establishment rosszallását váltaná ki. Úgy járnék ezzel is, mint a teljes napló kiadásával. Miért? Azért mert ezúttal a felelősséget nem lehet csupán külső „objektív tényezőkre”, vagy a többségi nemzetre, a szerbekre hárítani, mert - legalább részben - a kisebbségi szellemi stratégia is hibáztatható. Mit tettünk az értékelvű és a tudásalapú kisebbségi közösség formálása érdekében? Eleget? Keveset? Mivel magyarázható, hogy a vajdasági magyar kisebbség alkotóit sokszor jobban megbecsülik az anyaországban, mint itthon? Mit tettünk annak érdekében, hogy a Magyarországon és a más európai egyetemen szerzett diplomásainkat, doktoranduszainkat megbecsülve itthon tartsuk? Vajon nem mi gerjesztjük a vajdasági magyar kishitűséget? Szabad-e ezt a kérdést egy kézlegyintéssel elintézni? Szabad-e azt állítani, hogy az elvándorlók csak a pénz és a jobb élet után futnak? Ki kérdezte meg őket? Még a létező Népszabadságban töprengtem a versenyképes kisebbségről. Lehetséges-e ez, kérdezem ma is. Remélem, hogy igen. A versenyképes tudásalapú stratégiák legalább némileg kompenzálnák a távozók tömegét. A jelenlegi helyzetünkben a szalmaszál is sokat segít. Biztatás lenne a maradásra! Szerettem volna összegyűjteni ezeket az írásokat, annak ellenére, hogy a hivatalos közvélemény szívesen a szőnyeg alá seperné, olyannyira, hogy majdnem tabu téma lett, s csak újabban hangzik el egy-egy „sikoly”. Nem is értettem, miért hallgatnak az új pozícionált értelmiségiek. Szerencsére akadt egy fiatalember, Roginer Oszkár, aki mégis megszólalt: mellébeszélés nélkül, nyíltan és felelősségteljesen. „A fiatalok már nem a rossz gazdasági helyzet miatt mennek csak el, hanem mert úgy érzik, hogy elárulták őket, hogy 2000 óta hiába küzdöttek”, nyilatkozta a Szabad Magyar Szóban, majd igy folytatja: „Oda jutottunk, hogy senki sem mer már tükörbe nézni. Sem az, aki a párton belül jutott munkahelyhez, sem az, aki dologtalanul tengődik, de itt maradt, de az sem, aki elment.” Az interjú végén kimondja azt, amit eddig senki sem mert kimondani: „A kérdés pedig az, hogy ki fog itt felelősséget vállalni néhány évtized múlva, ha jelenleg a fiatal értelmiségiek módszeres fizikai elpusztítása zajlik”. A fiatal értelmiség módszere fizikai elpusztítása? Súlyos szavak! Valóban, ki fog felelősséget vállalni?
Következő cikk: Budapesti kémtörténetek|
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >