Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Fehér Kálmán halálhírére
A panaszok költője
Ma már azt állítom, valami konok elszántság vezérelte mind köznapi, mind irodalmi munkásságában. Vezetői képességéhez sem fért kétség, ezt még ellenségei is elismerték. Bordás Győző (Magyar Szó):
Fehér Kálmán életében a világot bebarangolta, nyugdíjazása után viszont a csókai szülői házban remeteségbe vonult, mintegy könyveinek világába zárkózva valósítva meg utolsó álmát, dolgozva a Csókai breviárium munkacímet viselő kéziratán. Önkéntes száműzetésbe vonulása óta számtalan balsors érte, de hatalmas szellemi erejében bíztunk mind a minapig. Bíztunk, mert bár verseiben a panasz műfaját teremtette és honosította meg irodalmunkban, munkáját a sikerek jellemezték, optimizmusa és a mindenek fölötti kitartása – mindannyiunk számára, kik vele dolgozhattunk – példamutató volt. Állítom ezt annak alapján is, hogy utódja lehettem mind a Forum Könyvkiadó vezetői, mind pedig az akkor még impozáns nagyságú kiadóház vezérigazgatói posztján. S tapasztalhattam azt a bölcsességéhez párosuló roppant kitartást, céltudatosságot, amellyel irányított. Ma már azt állítom, valami konok elszántság vezérelte mind köznapi, mind irodalmi munkásságában. Vezetői képességéhez sem fért kétség, ezt még ellenségei is elismerték.
Annak idején ösztöndíjazói diplomázása után társadalmi-politikai pályára szántak, de szerencsére úgy alakult pályája, hogy végig az irodalom melegtüzében marad(hatot)t, ott, ahol nyilván jobban is érezte magát. Mert költőként vállalt szövetségi képviselői tisztséget, sőt elnöke volt egy időben az országos interparlamentáris uniónak is, de akkori is kiadó, felelős szerkesztő maradt. A krízises szituációkra is volt alternatív megoldása. Nem is volt betiltott könyv, se folyóirat az ő idejében. Emlékezetes marad: már visszatért bangladesi nagyköveti küldetéséből, és senkit sem akarván kitúrni régi munkahelyéről, elvállalta a nyomda vezetését. Igen ám, de akkor a Forum Nyomda, mondjuk így, indexen volt, mert az ellenzéki sajtót is nyomtatta. Komoly anyagi nehézségbe is kerültünk emiatt. De Kálmán kitartott, s engem is arra kért: ha meg akarják tiltani egy-egy lap nyomtatását, két dologtól kell függővé tenni: ha az ügyészség betiltotta a lapot, illetve az alapító írásba adja, hogy nem engedélyezi egy-egy újság nyomtatását, s fedezi a károkat. S még valamire figyelmeztetett: mindig tudnod kell, ki mondta, nem is annyira, hogy mit. Bár értek, érték fenyegetések, kitartottunk, sőt a magánosítást is elkerültük.
A kiadó munkáját Bangladesből is követte: minden frissen megjelent könyvet hajópostával küldtünk, s arra is ügyelt, sorozataink – amelyek közül az elsőkötetesek Gemma sorozatát ő indította, valamint az Esszék-Tanulmányok, vagy a képzőművészeti kismonográfiákat is – megjelennek-e. Az ő idejében teljesedett ki s izmosodott a Symposion-sorozat, „zöldellt” tovább a Hagyományaink… Külön örült, hogy tető alá hozhatta a Különös ajándék című novella- és a Gyökér és szárny költészeti antológiát. Mindenesetre előkészítette számomra a terepet az olyan összefoglaló művek megjelentetéséhez, mint a több ízben is bővült jugoszláviai magyar irodalomtörténet, vagy az Életrajzi kalauz három kötete, a Vajdasági magyar népdalok többkötetes műve, vagy a honi írói-irodalmi lexikon. Mindezt soha, de soha ki nem sajátította. S mintegy ajándékul kapta hetvenedik születésnapjára a Száz panasz és más versek című impozáns gyűjteményes kötetét, amely, mint objektum is, Kapitány László könyvészeti remekműve, s amely a Szép könyv verseny zsűrijének figyelmét csodálatos módon nem keltette föl.
Egyenes tekintetű, karakán embernek ismertük meg Fehér Kálmánt, s ilyennek marad meg emlékezetünkben; költőnek pedig a történelemre épülő, ám a mának címzett verses panaszai által olyan poétának, aki hangulatiságával ragadja meg olvasóit, mert szinte viviszekció, amit sorai gondolatiságával művel, hogy hatni tudjon. Büszke volt tanítómestere, Bori Imre véleményére is, aki irodalomtörténetében ezt írta róla: „Racionális költő, aki szerepének nem mágikus és éteri vonzásait hangsúlyozza, hanem abból a szabályozott forrongásból táplálja ihletét, amely az Ész és Érzelem küzdelmévé avatja a verset, egyúttal költőileg érdekessé teszi az emberi életnek egy kisebb sugarú körét…”
Fehér Kálmán, immáron magunkra maradtunk verses panaszaiddal, de abban a tudatban búcsúzunk tőled, hogy tiszteletet parancsoló életművet hagytál magad mögött.
Következő cikk: A méltóságteljességtől a teljes méltatlanságig
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >