2026. április 30. csütörtök
Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Hegedű és citera

„Amikor a nyelvemet öltögetem, kinevet”

Beszélgetés Lajkó Félixszel az áramszünet jótékony hatásáról, az állati közönség közönyéről és Palicsról. Kósa András (Magyar Nemzet):

 – Szeret lovak társaságában zenélni. Miért?

– Majdnem ugyanolyan, mint növények közt zenélni. A természet, az állatok, a növények stresszmentességet hoznak. Ráadásul őszinte ez a közönség. Valószínű, hogy nem is érdekli túlságosan a zene.

– Szoktak azért reagálni? Mármint a lovak?

– Persze. Hogy az érzelmi részére reagálnak-e, azt nem tudom. De a zene gyorsaságára, az intenzitására, az idegesítőségére biztosan.

– Amikor nem zenél, hogyan kapcsol ki?

– Olvasgatok. Sétálok. Ott a tanya, az is ad tennivalót. Találkozom a barátaimmal.

– Milyen állatok élnek a tanyán?

– Három ló, három kutya, két macska. A faluban még egy kutya.

 

– Ha a kutyák és a macskák hallják, ők is reagálnak?

– Nyilván. Ha hangos a hegedű, nem nagyon örülnek. Furcsa nekik.

– Palics mennyire hat önre?

– Tudom, hogy ha hazajövök, vár a nyugalom.

– Az, hogy magyarok, szerbek, mindenféle nemzetiségűek élnek itt együtt, mennyire formálta?

– Gyerekkoromban előbb magyar népzenét játszottam, majd mindenféle mást is. Ez Palics miatt is van. Érződik a közeg azon, amilyen zenét játszom. Ez jó.

– Azóta a legkülönfélébb nemzetiségű zenészekkel játszott együtt. Bármilyen zenei kultúrát össze lehet illeszteni bármilyennel?

– Szerintem igen. De a partnerek nem érzik mindig így. Iráni ütősöm is úgy érezte, nem jó, amit együtt csinálunk. Így nem is zenélünk már együtt.

– Önnek tetszett?

– Igen, nem volt rossz. De nem akartam erőszakoskodni.

– Soha nem merült fel, hogy elköltözzön Palicsról?

– Alig egy évet laktam Budapesten. Aztán gyorsan visszajöttem. Úgy éreztem, nagyon sok energiát vesz el tőlem a honvágy.

– Olvastam, hogy New Yorkról sem voltak túl pozitívak az élményei. Azt is mondta, inkább a vidéki turnékat szereti. Előfordul, hogy megérkezik egy városba koncertezni, és úgy érzi, nem megfelelő az atmoszférája?

– Régen volt ilyen. De New Yorkkal nem ez volt a probléma. Hanem az, hogy harminc éven keresztül néz az ember filmeket, hallgat történeteket egy városról, és amikor odamegy, mást lát. Az egészet inkább díszletként éli meg, nem igazinak. De New York azért erős hely, hatott rám. Nem mentünk el egymás mellett csak úgy.

– Előfordul, hogy maga a hely formálja a zenét is?

– Inkább a természetes helyekről mondható ez el. De negatívan is hathatnak. Persze számít az akusztika is vagy az, hogy nagyon száraz helyen például nem jó hegedülni. Nem élvezem. Sok mindentől függ, hogy egy koncert milyen lesz. Attól, hogy az ember hogy játszik, kivel játszik. A közönségtől. Vagy hogy a koncert előtt mit ettem, mit ittam. Ha lenne törvény rá, minden esetben úgy csinálnám, hogy jó legyen.

– Ha már a törvényszerűségekről és a tervezésről beszélünk: önt mindenki őstehetségnek mondja. Ha valaki nem így születik, de sokat gyakorol, eljuthat erre a szintre?

– Nem én mondom, hanem Johann Sebastian Bach: bárki képes lenne arra, amit ő csinál, nincs az egészben semmi különös, ha eleget dolgozik. Igazából nem tudom.

– Ön egy nap mennyit dolgozik?

– A fizikai gyakorlás ideje véges. Az ember elfárad. De a napi több óra megvan. Hogy mi megy tovább fejben, más dolog. Nem feltétlenül kell hangszer a kezedbe, hogy zenélj.

– Gyermeke születése is hatott a zenéjére?

– Igen. De nem csak a gyerek. A családban élés, az, hogy az ember megnősül, hogy eljut bizonyos pontokra, sok mindent megváltoztat. Emiatt egy csomó dolog egyszer csak már nem érdekli annyira. Tud mással foglalkozni.

– A lánya is zenél, fuvolázik. Az apja hatására kezdte el?

– Nem. A barátnői is elkezdtek zenélni mindenféle hangszeren. Az iskolában volt egy hangszerválasztósdi, sokfélét bemutattak nekik, és ő a fuvolát kedvelte meg. Csodálatosnak tűnt a hangja, azt mondta. De nem akarok zenészt faragni belőle.

– Mégis, a zenének mekkora szerepet adna a gyerekek nevelésében?

– Mondják, hogy a zene fejleszti a gyerekeket. Szerintem a felnőtteket is. De ha nem szereti, akkor kínszenvedés.

– Egy citerás koncertsorozata előtt azt mondta, azért ezt a hangszert választotta, mert a menedzsmentje is úgy szerette volna, hogy inkább ezzel foglalkozzon. Kinek a döntése, hogy milyen hangszeren játszik, és hogy milyen turnét szerveznek?

– Az a turné egy lemezről is szólt. Szerettek volna egy olyan albumot, amelyen csak citerázok. Meg is lett. Közösen döntünk, de az utolsó szó az enyém. Igaz, a koncertek rendezői is szólnak néha, hogy szeretnének-e citerát a programba. Egyelőre jobban vonz a hegedű, de a citera nem követel annyi gyakorlást, így az ember boldogabban nyúl hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy szenvednék a hegedűtől, de a citera tényleg egyszerűbb.

– Amióta elkezdett zenét is szerezni, mi változott?

– Szívogattam magamba a hatásokat gyerekkoromtól. De most is. Középiskolásként jött az érzés, hogy én is komponálni akarok. Egy érzést akartam kifejezni vele. Volt benne minden a szerelemtől kezdve. A zenecsinálás sosem magáért a zenecsinálásért jött. Hanem hogy kifejezzek valamit. Gyerekként is az érzések miatt kezdtem játszani. Hogy ne féljek.

– Mitől?

– Egyedül voltam otthon egy nagy házban. Nem volt áram. Ez gyakran előfordult. Akár hat órákra is elvették. Én meg népdalokat citeráztam. Egy idő után az ismételgetésbe belekerültek más hangok is. Nem tudtam még, hogy éppen improvizálok. A középiskolás komponálással is így volt.

– Amikor otthon gyakorol, akkor is jön az az eksztázis, amit a színpadon látunk?

– Skálázás közben nyilván nincs ilyen. De estefelé már van.

– Amikor a lánya látja ebben az eksztázisban, mit szól?

– Amikor a nyelvemet öltögetem, kinevet.

2017. február 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?

Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >

Tovább

„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot

Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >

Tovább

Hátulról kapaszkodnának a szekérre

A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >

Tovább

VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >

Tovább

A szörnyű egyoldalúság

Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >

Tovább

A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA

Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >

Tovább

A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog

Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >

Tovább

VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!

A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >

Tovább

BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!

Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >

Tovább

BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!

Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >

Tovább

Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz

A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >

Tovább

VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?

Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >

Tovább