Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A harmadik Messiás
Szerbia tehát épp arra készül, hogy a rendszerváltozás utáni első Messiás politikai iskolájában nevelkedett ifjoncot emelje végképp trónra, aki majd elvezeti népét a Kánaánba. Kókai Péter (Szabad Magyar Szó):
Egy évtized.
Nagyjából ennyi Szerbiában egy vezér szavatossági ideje. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a nép felfigyeljen rá és megismerje, aztán elkezdje csodálni és isteníteni, a magasba emelje, majd csalódjon benne és kiköpje önnön testéből – amikor is bekövetkezik az elkerülhetetlen bukás. Sajátos belső lelki szükséglete ennek a közösségnek, hogy nem elnököt és kormányfőt akar magának, hanem Messiást – amelyben mindig törvényszerűen csalódik. A folyamat ciklikus.
A kilencvenes években Milošević volt a Messiás. Az ember, aki nem hagyja, hogy bárki is megverje a (koszovói) szerbeket. Aki a nemzet minden tagját egy országba tömöríti és gondot visel mindenkiről. Aki szembeszáll az egész világgal, ha a saját népét kell megvédenie. Láttuk a végét. A saját népe zavarta el, látványos külsőségek mellett.
Aztán jöttek a kétezres évek, és az új Messiás. Tadić, az européer. A bölcs és békeszerető vezető, aki kivezeti a háborúktól megfáradt országot a válságból, elhozza mindannyiunk számára az áhított jólétet, és elvisz bennünket Európába. Akkor bukott meg, amikor talán a legkevésbé számított rá.
Az új évtized új Messiást hozott. Most Vučić a neve. Ő mártír. A sarki boltba jár ásványvizet vásárolni a saját fizetéséből, hogy legyen mivel megkínálnia egy-egy nagykövetet vagy kormányfő kollégát, akiket épp vendégül lát. Mert ő egy dinárt sem költ el feleslegesen az állam, illetve az adófizetők pénzéből. Törődik azzal, hogy mi van az egyszerű emberek frizsiderében. Nagyon a szívén viseli a szerb nép sorsát, és mindenét feláldozza Szerbiáért, még önmagát is.
Most is csak azért jelölteti magát köztársasági elnöknek, mert az ország érdeke ezt kívánja. Neki ez személy szerint nem hiányzik, a háta közepére sem kívánja, de mit lehet itt tenni, ha egyszer Szerbia ezt kéri tőle, akkor ő meghozza ezt az áldozatot is. Feláldozza magát Szerbia oltárán.
Persze, nem olyan borzasztóan nehéz kitapintani az ilyen „one man show” típusú politizálás gyenge pontját. Ha minden egy emberre épül, akkor, ha kiesik az az egy ember, dől az egész rendszer. Tényleg nem egy bonyolult feladat dekódolni ezeket a Vučić-féle mondatokat: „Nagyon szeretem Tomislav Nikolićot, és mindenki mást, de a legjobban Szerbiát szeretem. Előfordul néha a politikában olyan helyzet, hogy valamit egyszerűen meg kell csinálni annak érdekében, hogy megőrizzük az országot”. Emberi nyelvre lefordítva: Tomo gyenge és népszerűtlen, ezért ő nem indulhat jelöltként, mert fennáll a veszélye, hogy veszít. Nekem kell indulnom, mert én vagyok az ország, amit meg kell őriznünk.
Vučić kényszerpályán halad. Nyilván ezt legmélyebb álmából felébresztve sem fogja soha nyíltan bevallani, mint ahogy pártja és szövetségesei sem, de az egyszemélyes megoldások törvényszerű következményeként nincs más választása, mint hogy ő rohanjon folyamatosan előre. Mert nincs helyette, mellette, mögötte senki. És ezzel pontosan és elkerülhetetlenül ugyanazt a pályát járja be, mint elődei, az első és a második Messiás.
Van még egy (nyilván több is) lehetséges olvasata ennek a Vučić-féle jelölésnek, és egyáltalán, az elnökválasztásnak – erről azonban sajnálattal meg kell állapítani, hogy az már nem csupán szerbiai sajátosság. Általános jelenség, szinte már közhely: a választópolgár felejt. Két, negatív értelemben vett ikonikus név fémjelezte és szimbolizálta a kilencvenes évek háborúit, nyomorát, gyűlöletbeszédét, korrupcióját, politikai gyilkosságait: Milošević és Šešelj.
A politikai szárnyait bontogató ifjú Vučić pedig az egyiknek kiszolgálója, a másiknak a legközvetlenebb munkatársa volt, egy évtizeden keresztül. Az ő nevéhez fűződik az elmúlt három évtized legsúlyosabb és legbrutálisabb sajtóterrorja, amikor kemény dinármilliókkal büntette tájékoztatási miniszterként az ellenzéki sajtóorgánumok tucatjait, akik egy kicsit is más hangot mertek megütni az uralkodó miloševići kurzussal szemben. Azt pedig, hogy emberek halála terheli-e a lelkiismeretét, mindenki döntse el a saját megítélése szerint, mindenesetre szintén (illetékes) tájékoztatási miniszterként nem rendelte el az országos közszolgálati tévé stúdióinak kiürítését az 1999-es bombázások idején, holott jól tudta, hogy az épület ott szerepel a NATO-gépek potenciális célpontjainak listáján. Tizenhat ember halt meg.
Szerbia tehát épp arra készül, hogy a rendszerváltozás utáni első Messiás politikai iskolájában nevelkedett ifjoncot emelje végképp trónra, aki majd elvezeti népét a Kánaánba. Úgy látszik, még mindig nem olvasták el elegen Radoje Domanović Vezér (Vođa) című klasszikus novelláját.
Pedig nem ártana.
Következő cikk: Moszkva washingtoni emberei (Trumpizmusok)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >