Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tumultus az újnábobok útján
Végel László
A liberális kapitalizmus mégis az oligarchák purgatóriuma, ezért szóba se jöhet. A kapzsi kelet-európai posztkommunista elit ezért ragaszkodik Putyinhoz, a nagy példaképhez. Végel László Közéleti naplójából:
Várhatóan ezekben a hetekben kezdődik a választási kampány. Türelmetlenül csengetnek majd az ajtóról ajtóra járó aktivisták, kezdődnek a zajos délutánok. Mitévő legyek? Nyissak ajtót, hallgassam a banális politikai szólamokat? Vagy maradjak csendben s olvassak egy kiváló regényt? Az idén is, ugyanúgy mint tavaly, az utóbbit választom. Az újságokat és a tévét is mellőzöm, mert a választások előjátékában a politikusok egyre magabiztosabban hirdetik, hogy felszámolják a korrupciót, mintha a korrupció holmi excesszus lenne. Nincs semmi illúzióm. Huszonöt év után véglegesen kiderült, hogy a korrupció a posztszocialista országok újkapitalizmusának gyermekbetegsége. Korrumpált rendszerváltás tanúja vagyok, amelyben túlontúl gyorsan, durva állami asszisztálással hozták létre az uralkodó oligarchiát, amelynek java részét nem a piac szülte, hanem a Pártok és az Állam. Ebben fontos szerepet játszanak a rokoni kapcsolatok, életre kel a nepotista világ, működnek a vagyongyarapó pártnomenklatúrák, a gazdasági és értelmiségi holdudvarok. Nevetséges, hogy sok politikusnak viszonylag szerény vagyona van, de a pávatollas feleségek igencsak tollasodtak. Még az elátkozott szocialista feszekben keltek ki az első oligarchák. Szerbiában Milošević volt az első kotlós, aztán jöttek sorra a többiek. Ezért nagy a tumultus az újnábobok útján. Manapság a nyugati világban, miként Thomas Piketty kimutatta, a szupergazdagok főleg az öröklés által gyarapodnak, Európa keleti felén viszont az állami korrupció szaporítja őket. Az lesz a gazdag, akiben bízik a Párt, de jaj annak, aki elveszti a Párt bizalmát! Nemcsak a tőkéje apad le, hanem elveszti szeretőit, hódolóit, kebelbarátait is. Kiderül, hogy Balzac mennyire időszerű író! A jövő történészei részére bizonyára hálás dokumentumok lesznek a különböző évfordulókról, reprezentatív tanácskozásokról, jelentős ünnepekről készült fotók, amelyeken a politikai, a gazdasági és a kulturális elit tagjai pózolnak. Szószékek, mikrofonok, „okosan” figyelő tekintélytisztelő tekintetek! Ilyen volt az eszménynélküli szolgalelkűség kora. Mert a szocializmussal ellentétben most már nincsenek eszmények, csak érdekek, mint ahogy a pragmatikus politikusok állítják. Žižek jól jellemezte ezt a réteget: cinikus és pragmatikus. Ezek a balzaci csoportképek az urakkal és a hölgyekkel rendkívül fontos kordokumentumok lesznek, arról a korról, amelynek a legfőbb jelszava az volt, hogy legyen kapitalizmus – de azonnal. A föld többé nem a nap, hanem a pénz körül forog. Ezt az újmódi turbókapitalizmust Putyin kemény kézzel, példásan megvalósította. Oroszországában, a Vreme új számában Milan Milošević figyelmeztetett rá, a nemzeti vagyon 77 százalékát a lakosság 1 százaléka birtokolja, ez bezzeg nagyobb tőkekoncentráció, mint az amerikai, szögezi le a Vreme cikkírója. Putyin egyszerűen átugrotta a liberális kapitalizmus ciklusát, és megteremtette a posztszocialista országok hagyományainak megfelelő kelet-európai illiberális oligarchikus kapitalizmust, amelyet Žižek egyébként autoritárius kapitalizmusnak nevez. Úgy van, a liberális kapitalizmus mégis az oligarchák purgatóriuma, ezért szóba se jöhet. A kapzsi kelet-európai posztkommunista elit ezért ragaszkodik Putyinhoz, a nagy példaképhez.
Következő cikk: Trump nem az orosz kémek, hanem a szivárogtatók ellen nyomoz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >