Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A hétköznapok önkénye
Végel László
Mikor jön el az idő, amikor annak alapján választunk kormányt, hogy késnek-e a vonatok? Végel László Közéleti naplójából:
Délelőtt készülődés, 13-kor indul a vonatunk Budapestre, a MÜPÁ-ban megtartandó irodalmi estre. Belgrádból a szerelvény „csak” tíz perces késéssel fut be az újvidéki pályaudvarra. A pályaudvaron egy idős szabadkai férfi csatlakozik hozzánk és az orvosi önkényről mesél. Türelmesen hallgatom, de a beszállás után azon töprengtem, hogy miért hallgattam olyan tanácstalanul, majdnem rezignáltan. Persze, tudom, de túlságosan hozzászoktam az ilyesmihez. Nem is vesszük észre immár, hogy mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hétköznapi önkénynek. Kezdődik azzal, ha felszállunk a városi autóbuszba, ahol felesleges, erőfitogtatásra emlékeztető tumultus fogad. A buszban néhány rendetlenkedő terrorizálja az utasokat, akik meg sem mernek pisszenni. Ugyanaz vár ránk a hivatalok tolóablakoka előtt, vagy a postán a tolóablak előtt. Ez uralkodik el a választási kampányban: rájöttem, az életünk pontosan olyan, mint amilyen a kampány. Ezért hát a pályaudvaron várakozó utasok közül azon sem lepődik meg senki, hogy a késésért sem kér elnézés a vasútigazgatóság. Szabadka előtt fékez a szerelvény, vagy két óra hosszat várakozunk, senki sem tudja miért. Végül az utasok között elterjedt a hír, hogy elrohadt a vezeték. Az egyik utas a szerelvény ajtajában cigarettázva bosszankodik: Így akarunk bejutni az EU-ba? Egyre gyakrabban hallok hasonló panaszt, ez már nem a „nagypolitikáról”, hanem a hétköznapokról szól. Jó, gondolom, előfordulhat műszaki hiba, de az igazi botrány, hogy a kalauz, vagy a vasútigazgatóság a hangosbejelentőn nem kér bocsánatot. Nem tájékoztat arról, hogy mi történt. Nem várom el, hogy ezek után a közlekedési miniszter harakirit végezzen el, még az sem, hogy lemondjon, bár vannak országok, amelyekben a gyakori késés miatt lemond a miniszter, ellenben az ilyen esetek miatt jobban oda kellene figyelni mi történik a vasúton. Olvasom, hogy a miniszter Vučić nagy híve, ami szíve joga, de a vasúton történtek rossz szolgálatot tesznek Vučičnak is. Mikor jön el az idő, amikor annak alapján választunk kormányt, hogy késnek-e a vonatok?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >