Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az elnök ingatag: száz nap trumpizmus
A kölcsönös és országos felháborodás-kiábrándulás elkerülhetetlen. Századik napja alatt Donald J. Trump elejétől végig a történelem legnépszerűtlenebb elnöke maradt. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Elnökségének századik napjára Donald J. Trump eljutott addig a fel- és beismerésig, hogy „a politika nem is olyan könnyű”. Ki gondolta volna! Az Obama-féle egészségbiztosítási reform (és jogok) első napra teli szájjal sok százszor beígért eltörlése sem sikerült, noha azt a republikánusok birtokolta többség még Obama elnöksége alatt hatvanvalahányszor megszavazta, mert tudta, hogy vétóba fog ütközni. Most viszont másodszori nekifutásra sem merték megszavazni, mert féltik a bőrüket a népfelháborodástól. Trump erről is elismerte, hogy „ki hitte volna, hogy az egészségbiztosítási ügy ilyen bonyolult!”
Az ingatlanmágnásból ingatag politikussá vált Trump beismerései természetesen becsületére válnak. Minden hivatalba lépőt megdöbbent és fejbe kólint a világ legnagyobb hatalmával járó felelősség, és mindenki rengeteget tanul az első hetekben-hónapokban. Trumpnak is joga van tehát erre a fejlődésre. Csakhogy!
Csakhogy egész kampányát arra építette, hogy ő mindenre képes a korrupt, megalkuvó, megvásárolható politikusokkal szemben. Kampány alatti népszerűségének jelentős hányada abból fakadt, hogy olyan lappangó elégedetlenségeknek adott hangot, amilyeneket a kisemberek otthon vagy a kocsmában kiabálnak „világgá” – mert tudják, hogy senki sem kéri rajtuk számon azokat. Trump viszont kimondta – és ezért istenítették.
Soroljuk csak a trumpista szájhősködés leghangosabb és leglátványosabb példáit:
Az első nap ukázba adja a mexikói határra való falépítést, amelyet majd a déli szomszéd fedez: két kudarc, mert sem Mexikó, sem a jobboldali kongresszusi többség nem hajlandó falat fizetni, inkább csak falazni.
Az első nap megszünteti az egészségbiztosítási jogokat: kudarc, immár kétszer.
Az első nap betiltja a muszlimok beutazását: kétszeri kudarc, mert a szövetségi bíróságok alkotmányellenesnek ítélték a sebtében összetákolt rendeleteket.
Kínát azonnal devizamanipulátorként bélyegzi meg: kudarc, meg sem próbálta, mert nagytőkés haverjai tartanak a kínai piacról való kitiltástól.
Kínától megköveteli, hogy állítsa le az észak-koreai diktátor atomfegyverkezését: kudarc, mert Hszi Csin-ping elnök „tíz perc alatt meggyőz[te] arról, hogy Kínának nincs ilyen befolyása Kim Dzsongunra” – ismerte el Trump.
Az első nap kiszáll az Észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményből: kudarc, mert „a mexikói elnök, akivel nagyon jó viszonyban van és nagyon becsüli Mexikót, valamint a kanadai miniszterelnök, akivel szintén nagyon jó viszonyban van, az utolsó pillanatban felhívta, és felkérte, hogy legyen szíves ne tegyen ilyet, inkább tárgyalják újra az egészet” – Trump saját meséje szerint.
Az első nap 35 százalékos vámot vet ki a kanadai árura: kudarc, mert a rönkfa-vám (csak annak az esetében merészelte megtenni) hatalmas felháborodást keltett, egy nap alatt vissza kellett vonni.
Azonnal megtisztítja Washingtont a „politikai mocsártól”: kudarc, mert kabinetje tele van milliárdosokkal, akiknek közvetlen érdekeltségük van az orosz kőolaj és földgáz kitermelésében, valamint a hosszú iraki háború „kezelésének” vaskos nyereségű privatizálásában.
Kiirtja a szélsőséges muzulmán terroristákat a föld felszínéről: titkos terv helyett harminc napot ad tábornokainak, hogy kidolgozzák a megoldást, noha ő maga „többet tud a terrorizmusról, mint a tábornokok”: kudarc, az 59 rakétát olyan óvatosan lőtték ki, hogy nehogy kért okozzanak a szíriai meg az orosz légierő kifutópályáiban.
Az amerikai történelem legnagyobb adócsökkentését és legnagyobb gazdasági fellendülését fogja létrehozni: a száz nap letelte előtti utolsó pillanatban közzétett adóterv százmilliárdokat – ha elfogadják, ami fölöttébb kétséges – százmilliárdokat juttatna vissza oligarcha-haverjainak zsebébe (meg a sajátjáéba), míg a kisembernek jutna egy-kétszáz dollár évente.
És még sorolhatnánk. A száz nap kudarcait mi sem jellemzi jobban, minthogy az a Trump, aki előszeretettel ígérgetett fűt-fát a kampány alatt az első száz napra, most nevetségesnek tartja a száz nap eredményeinek elemzését.
A sikereket se hagyjuk ki azonban:
Trump kilépett az Ázsiai Partnerségből – és ezzel átengedte a terepet a kínai dominanciának.
Megszüntetett egy rakás környezetvédelmi előírást – szabad teret engedve ezzel a környezetszennyezésnek. Unokáink is érezni fogják…
Miután számtalanszor idejétmúltnak nevezte a NATO-t, most megállapítja, hogy „már nem az”.
Miután első nemzetbiztonsági tanácsadójának egy volt tábornokot tett meg (aki a republikánus konvención vezényelte a Hillary-ellenes „Lecsukni! Lecsukni!” skandálást, nem egész egy hónap alatt kénytelen volt elbocsátani, mert kiderültek eltitkolt orosz kapcsolatai, sőt a török diktátor, Erdogan javára végzett, zsírosan megfizetett washingtoni lobbymunkát. Michael Flynn most komoly veszélyben van, hogy őt fogják lecsukni tiltott külföldi ügynöki munkássága miatt.
Miután a kampány utolsó három hónapjában a fehér szuprematista szélsőjobboldali Steve Bannon meg a kislányos bájjal hazudozó Kellyanne Conway mentette meg Trump jelöltségét – aminek következtében az első nemzetbiztonsági tanácstagságot, a második belső tanácsadói posztot kapott –, azóta az elsőt ki kellett törölni a tanácsból, a második pedig alig szerepel már a nyilvánosság előtt.
És még sorolhatnánk. Donald J. Trump belátta, de azt már nem ismeri el, hogy gőze nincs a politikához. Közönséges ingatlanmágnás ő, akinek a családi cégében megkérdőjelezhetetlen volt a szava és akarata – de a politika egy demokratikus társadalomban nem úgy működik. Erre a felfedezésre azzal válaszolt, hogy „az amerikai politikai rendszer elavult, és így nem lehet sikert elérni”. Igaza van. De azok juttatták hatalomra, akik – fehér szuprematista áldozati szindrómájuk következtében a rabszolgatartó oligarchák által írt alkotmányra esküsznek.
A kölcsönös és országos felháborodás-kiábrándulás elkerülhetetlen. Századik napja alatt Donald J. Trump elejétől végig a történelem legnépszerűtlenebb elnöke maradt.
Következő cikk: Orbánnal és Putyinnal riogat a francia elnökválasztás favoritja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >