Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
In memoriam: Orosz Ibolya
Kolleganőnk halála alkalmából részleteket közlünk egy, négy évvel ezelőtt készült , a Hét Napban megjelent interjújából
Félszegen és meghatódva készültem a találkozásra. Mit is kérdezhet egy tanítvány a mesterétől? Mit kérdezhetek egy olyan embertől, aki 35 éve ismer, s akivel 35 évig osztoztunk jóban-rosszban? S akinek mindezt a 35 évet köszönhetem, mert hiszen ő volt az, aki „lelki szemei”-vel annak idején felfedezett és az újságírás útján elindított... Aki úgy tanított, hogy sohasem okított — hanem példát mutatott: szakmaiságból, emberi magatartásból, közösségért való odaadásból... Aki kéznél volt, ha kérdésem adódott, és meghallgatott, ha épp panaszkodnom kellett... És aki... De hagyjuk. Megköszönni a múltat úgysem lehet. (A hála, mondaná, hálátlan dolog.) A jelen pedig már egészen másról szól...
* Az Én köszönöm, Júlia c. írásodban nagyjából már válaszoltál az első (lehetséges) kérdésemre, ami így hangzott volna: egy újságíró számára mi az életmű? És most játszadozhatunk is a szavakkal: az élet(e) maga a mű — vagy a mű(ve) az élete?
— Az újságírás volt az életem. Mégis az újságírás művelésén a hangsúly. Tenni a dolgomat a lelkiismeretem és a legjobb tudásom szerint, szívvel-lélekkel. A lelkiismeret azt is megköveteli, hogy naprakészen tájékozott legyen az ember, sokat olvasson, szakirodalmat is forgasson a kezében, ha azt egy-egy téma körüljárása megkívánja. Igyekezzen nyitott lenni, s lehetőleg előítéletek nélkül nézni a világot. Miközben az újságírói lét egybefolyik a magánélettel — az éppen aktuális téma otthon, krumplihámozás közben is foglalkoztatja az embert, azt nem lehet a szerkesztőségben letenni, és otthagyni. Ráadásul folyamatról beszélünk, ami az esetemben negyven év. Fizikai lehetetlenség négy évtizeden át száz fokon égni. Nos, ha mindezek ismeretében játszunk a szavakkal, akkor azt mondhatom: nyilván van jó néhány vezércikk, jegyzet, kommentár, riport és portré, amely megüti a mű, a maradandó mű kívánt mértékét. A többi, amit letettem a főszerkesztői asztalra, legfeljebb jó, korrekt vagy éppen derekas munka volt, esetleg szakmai szinten teljesített feladatnak minősülhet. Az utóbbiakból lehetett a több, amelyeket ugyanúgy vállalni kell, és vállalok is. Az újságírásban a szó elszáll, a tévés képfelvétel elillan, de az írás megmarad.
* Meg lehet az újságírást tanulni? Ha igen, hogyan, kitől? Te kitől mit lestél el? Ha nem, akkor miért nem?
— Nemcsak megtanulni lehet, hanem meg is kell tanulni. Szerencsére ma erre számos lehetőség van: kurzusok, szakképzések, egyetemen választható szakok, egyetemi karok. A mi időnkben intézményes képzés még nem létezett. A kollégáktól kellett ellesni a tudnivalókat, tőlük megtanulni. Burkus Vali nénit választottam mesteremnek. Hasonló volt az érdeklődési körünk és világlátásunk. Tetszett, hogy fütyül a konvenciókra, hogy életvidám, örökifjú, szeret csipkelődni, s ebben önmagát sem kíméli. És ami legalább ennyire fontos volt: tőle próbáltam ellesni, hogyan tud helytállni ezen a pályán az ember lánya, ha otthon a gyereke várja, de főznie, mosnia és takarítania is kell. Helytállni és versenybe szállni hétről hétre Németh János, Miskolczi József és Kopeczky Csaba kollégáimmal, akiknek megadatott, hogy csak a munkájukkal foglalkozzanak. Sokat tanultam Mirnics Zsuzsának a Dolgozók hetilapban megjelent írásaiból — olyan újságíró szerettem volna lenni, mint ő. De a 7 Napból Petkovics Kálmán főszerkesztőnek, Brenner Jánosnak és Mészáros Zakariásnak is sokat köszönhetek. Petkovics Kálmán a mai látványkonyhák stílusában szerkesztette a lapot — a fiatal újságírók gyűrűjében. Méricskélt, ollóval szabta darabokra a nyomdai levonatokat, majd beragasztotta őket az adott oldalra az előző heti számból. Közben ciceróméterét görbítgetve kimérten le-föl járkált, és csöndes derűvel, élvezettel védte ki az ifjú titánok heves kardcsapásait. Vitatkoztunk vele az élet dolgairól, újságírásról, politikáról, jelenségekről, aktuális ügyekről... Azt tanultuk meg tőle, hogy az éremnek mindig két oldala, de éle is van. És az sem mindegy, hogy azt az érmet milyen szögből nézzük, milyen megvilágításban figyeljük — nem ugyanazt látjuk.
* Milyen (ős)lény az újságíró? Főleg, milyen a jó újságíró? Vagy ez egy kiválasztott „kasztrendszer”? És milyen egy jó újság? Egy jó szerkesztő? Egy jó szerkesztőség?
— Milyen a jó újságíró? Tőmondatban válaszolok: aki egyéniség. Én őket olvasom, a hiteles embereket szeretem. Akár Szabadkán vagy Újvidéken élnek, akár Budapesten, Belgrádban vagy Zágrábban. A milyen a jó újság kérdésébe ne mélyedjünk bele, hiszen a példányszám alapján a bulvársajtó viszi el a pálmát L. A jó szerkesztő nyilván az, aki csapatot képes maga köré építeni, és a munkatársaiból a lehető legjobbat tudja kihozni... (...)
MOLNÁR KREKITY Olga/Hét Nap
2013.3.20
Következő cikk: Nagy dolog a kis szerb autó
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >