2025. június 23. hétfő
Ma Zoltán, Szultána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Márai Sándor a „jobboldaliságról”

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Magyar-roma nyelvi rokonság

Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >

Tovább

A Radetzky-induló hiteles története

Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Via Kelebia

Történet az őzikékről

Végel László
Végel László
Történet az őzikékről
Őzek (cedrus fotója)

Amarilla mindenre számított, csak arra nem, hogy a budapesti irodalmi felolvasóestjén feltűnik Gedő Vilmos, novellájának hőse, akivel a magyar igazolványt kiállító bizottság egyik bácskai irodavezetőjeként találkozott. Először és utoljára, gondolta akkor. A harminc év körüli férfi félszegen diktálta be személyi adatait. Viselkedése gyanút ébresztett Amarillában. Utána kell nézni, hogy ki ez az alak, gondolta magában.

Beszédbe elegyedett vele, és kiderítette, hogy a fiatalember 1991-ben megjárta a baranyai frontot.

Szóval a szerbek oldalán harcoltál, ripakodott rá. A fiatalember lehajtott fővel állt előtte, és azt motyogta maga elé, hogy nem tehetett más, hiszen váratlanul hurcolták el.

Amarillának megfordult a fejében, hogy az ilyen pipogya alak nem érdemli meg a magyar igazolványt, ezért gúnyosan megjegyezte.

– Szóval véres a kezed, mi?

A fiatalember erélyesen tiltakozott.

– Nem lőttem emberre, csak őzre.

Védekezésképpen részletesen ecsetelte, tizenvalahányukat a kopácsi rétekre vezényelték azzal a feladattal, hogy egy elhagyatott raktárt őrizzenek. Hallották a távoli ágyúdörgéseket, de a lakatlan környéken senki sem támadta meg őket, a parancsnokság is elfeledkezett róluk olyannyira, hogy néha napokig fejadagot sem kaptak. Ezért jutott eszükbe az őzpaprikás. Mivel ő volt a legjobb céllövő, rávették, hogy őzekre vadásszon. Heteken át őzpaprikást vacsoráztak.

Amarilla egy szavát sem hitte, s szinte biztos volt benne, hogy másképpen történt minden. Ez adta az ötletet, hogy megírja az Őzikék című novelláját, amelynek főhőse a vadtilalom idején őzekre vadászó, véres kezű Gedő Vilmos volt. A háborúra csak egyszer utalt, igen diszkréten, közvetve azzal, hogy az erdőben vadászó katona néhányszor holttestekbe botlott.

A jelenlevők dicsérték a novellát. Ez az igazi Balkán! Az őzike, mint a háború metaforája. Így kell írni a véres háborúról, a kegyetlen gyilkosokról, közvetve, diszkréten. Talán e szavak indíttatására szólalt meg Gedő Vilmos.

– Engem is Gedő Vilmosnak hívnak, mint a novella főhősét – kezdte bizonytalanul. – Azt akarom mondani, hogy nem voltak holttestek –  folytatta félénken.

– No és, mi köze ennek az irodalomhoz? – mordult fel a kritikus.

– Hozzáfűzném, hogy a távoli ágyúdörgések elűzték az őzeket, tehát egyetlenegy őzet sem láttam. Az őzpaprikásról csupán az őrségen álmodoztam, ugyanúgy, mint a többiek, mondta, majd hirtelen elhallgatott. Ez az igazság – vágta ki rövid szünet után.

A közönség soraiból valaki neki szegezte a kérdést.

– Ha jól értem, azt állítja, hogy ön az a bizonyos Gedő Vilmos?

– Én vagyok az.

– És beismerte az írónőnek, hogy őzekre vadászott?

Gedő Vilmos zavartan nézett körül a teremben. Érezte, hogy senki sem hisz neki.

Csak azért, mert a kisasszonytól függött a magyar igazolvány, magyarázkodott. Valamit ki kellett találnom, hogy higgyen nekem.

A kritikus fölényesen leintette a hívatlan felszólalót. Miféle magyar igazolvány? Hogy az írónőnek bármiféle hatalma lenne? Képtelenség. Ez csak az élet, az irodalom ennél több. Ha az úr hazudott az írónőnek, akkor vessen magára, mondta, és ezzel bezárta az irodalmi estet. A közösség lelkesen megtapsolta az írónőt és a kritikust.

Gedő Vilmos megalázottan kullogott ki a teremből. Nem tudta felfogni, hogy miért csúfolják életnek az ő álmait, és miért nevezik irodalomnak a kitalált életet.

Vele szemben a kritikus pontosan tudta miről van szó. Nos, ez az irodalom hatalma, magyarázta mély meggyőződéssel. A fickó Gedő Vilmosnak képzeli magát. Erről van szó.

Erről van szó, bólintott Amarilla elégedetten, és poharát koccintásra emelte.

Előző: Egy csepp vörösbor

Következő: A védnök kiszolgáltatottsága

2011. október 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A forradalom jogossága

Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >

Tovább

Még mindig olyan szabad vagy

A gazdaság stagnál, a korrupció egyre nyilvánvalóbb, a felmérések első ízben mutatnak reális esélyt a kormányváltásra. >

Tovább

Bármit mond Trump, Amerika belépett a háborúba

Simon Tisdall a Guardianben úgy véli: teljesen mindegy, mit mond Trump, az USA háborúba lépett és >

Tovább

Az intrika, mint uralkodó narratíva

A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >

Tovább

Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!

Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >

Tovább

Ekkorát Trump még nem hazardírozott, beleértve egész első elnökségét

Hónapokon át békét ígért, ám Amerika most nyakig van a háborúban. Alighanem az volt szemében a >

Tovább

Trump annak az áldozata, hogy nincs semmiféle terve a külpolitikában

Ezt írja Washingtonból keltezett vezércikkében a Spiegelben, René Pfister. Megállapítja, hogy az elnök szívesen adja az >

Tovább

A minél erősebb kétharmadért

Viszont a Momentum után Józsefváros független és népszerű parlamenti képviselője, az ízig-vérig baloldali Jámbor András is >

Tovább

Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott

Kitartónak bizonyulnak a diáktüntetések, amelyek választásokat követelnek.  Mivel azonban közeledik a tanév vége, a fiataloknak választaniuk >

Tovább

Egy másik stratégia

A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >

Tovább

Mi történhet Iránnal, ha megbukik a rendszer?

Ami egy ajatollahok utáni Iránra vár, az a belső káosz és alighanem egyfajta polgárháború. Az ellenzék >

Tovább

Vučić már nem képes megnyerni a választást

A Belgrádi Egyetem egyik politológia professzora úgy gondolja, hogy Vučić már nem képes megnyerni a választást, >

Tovább