Ma Róbert, Robertina, Arianna, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Via Kelebia
Történet az őzikékről
Végel László
Amarilla mindenre számított, csak arra nem, hogy a budapesti irodalmi felolvasóestjén feltűnik Gedő Vilmos, novellájának hőse, akivel a magyar igazolványt kiállító bizottság egyik bácskai irodavezetőjeként találkozott. Először és utoljára, gondolta akkor. A harminc év körüli férfi félszegen diktálta be személyi adatait. Viselkedése gyanút ébresztett Amarillában. Utána kell nézni, hogy ki ez az alak, gondolta magában.
Beszédbe elegyedett vele, és kiderítette, hogy a fiatalember 1991-ben megjárta a baranyai frontot.
Szóval a szerbek oldalán harcoltál, ripakodott rá. A fiatalember lehajtott fővel állt előtte, és azt motyogta maga elé, hogy nem tehetett más, hiszen váratlanul hurcolták el.
Amarillának megfordult a fejében, hogy az ilyen pipogya alak nem érdemli meg a magyar igazolványt, ezért gúnyosan megjegyezte.
– Szóval véres a kezed, mi?
A fiatalember erélyesen tiltakozott.
– Nem lőttem emberre, csak őzre.
Védekezésképpen részletesen ecsetelte, tizenvalahányukat a kopácsi rétekre vezényelték azzal a feladattal, hogy egy elhagyatott raktárt őrizzenek. Hallották a távoli ágyúdörgéseket, de a lakatlan környéken senki sem támadta meg őket, a parancsnokság is elfeledkezett róluk olyannyira, hogy néha napokig fejadagot sem kaptak. Ezért jutott eszükbe az őzpaprikás. Mivel ő volt a legjobb céllövő, rávették, hogy őzekre vadásszon. Heteken át őzpaprikást vacsoráztak.
Amarilla egy szavát sem hitte, s szinte biztos volt benne, hogy másképpen történt minden. Ez adta az ötletet, hogy megírja az Őzikék című novelláját, amelynek főhőse a vadtilalom idején őzekre vadászó, véres kezű Gedő Vilmos volt. A háborúra csak egyszer utalt, igen diszkréten, közvetve azzal, hogy az erdőben vadászó katona néhányszor holttestekbe botlott.
A jelenlevők dicsérték a novellát. Ez az igazi Balkán! Az őzike, mint a háború metaforája. Így kell írni a véres háborúról, a kegyetlen gyilkosokról, közvetve, diszkréten. Talán e szavak indíttatására szólalt meg Gedő Vilmos.
– Engem is Gedő Vilmosnak hívnak, mint a novella főhősét – kezdte bizonytalanul. – Azt akarom mondani, hogy nem voltak holttestek – folytatta félénken.
– No és, mi köze ennek az irodalomhoz? – mordult fel a kritikus.
– Hozzáfűzném, hogy a távoli ágyúdörgések elűzték az őzeket, tehát egyetlenegy őzet sem láttam. Az őzpaprikásról csupán az őrségen álmodoztam, ugyanúgy, mint a többiek, mondta, majd hirtelen elhallgatott. Ez az igazság – vágta ki rövid szünet után.
A közönség soraiból valaki neki szegezte a kérdést.
– Ha jól értem, azt állítja, hogy ön az a bizonyos Gedő Vilmos?
– Én vagyok az.
– És beismerte az írónőnek, hogy őzekre vadászott?
Gedő Vilmos zavartan nézett körül a teremben. Érezte, hogy senki sem hisz neki.
Csak azért, mert a kisasszonytól függött a magyar igazolvány, magyarázkodott. Valamit ki kellett találnom, hogy higgyen nekem.
A kritikus fölényesen leintette a hívatlan felszólalót. Miféle magyar igazolvány? Hogy az írónőnek bármiféle hatalma lenne? Képtelenség. Ez csak az élet, az irodalom ennél több. Ha az úr hazudott az írónőnek, akkor vessen magára, mondta, és ezzel bezárta az irodalmi estet. A közösség lelkesen megtapsolta az írónőt és a kritikust.
Gedő Vilmos megalázottan kullogott ki a teremből. Nem tudta felfogni, hogy miért csúfolják életnek az ő álmait, és miért nevezik irodalomnak a kitalált életet.
Vele szemben a kritikus pontosan tudta miről van szó. Nos, ez az irodalom hatalma, magyarázta mély meggyőződéssel. A fickó Gedő Vilmosnak képzeli magát. Erről van szó.
Erről van szó, bólintott Amarilla elégedetten, és poharát koccintásra emelte.
Előző: Egy csepp vörösbor
Következő: A védnök kiszolgáltatottsága
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
1920. június 4.
Ha valóban szembe akarunk nézni Trianonnal és történelmünk más tragikus eseményeivel, akkor csak így érdemes és >
l. Péter király Szabadkán?
A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget megalázó politikájának folytonossága egyre szembetűnőbb. Ennek a gátlástalan politikának a >
„Na, ebből most már elég!”
Nem egészen egy hónap múlva Németország lesz az EU soros elnöke és a miniszter szerint többé >
Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében
Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Többszörösen kifosztva
Egyrészt a mi pénzünkből az állam befizeti a GDP 2 százalékára emelt hozzájárulást a helyreállítási alapba, >
Öt igazság Trianonról
Az Európai Unió – azaz „Brüsszel” – megoldotta, amit száz éve egy rossz békeszerződés okozott. Trianon >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Trianon – kinek fáj?
Másfelől Orbán realista, és tudja, hogy nemzetközi ideológiai hadjáratában szövetségesekre van szüksége, és ezeket – például >
Orbán a német uniópártok kedvenc autokratája
Orbán tagsága ügyében döntő, hogy hová áll Merkel és Söder. Ha mindkettő lefelé fordítaná a hüvelykujját, >