Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A mindennapi
Öreg Dezső
Államalapító királyunk ünnepe nálunk, vajdasági magyaroknál is ötvöződött az új kenyér ünnepével. Nem olyan töretlenül, mint az anyaországban, de amióta itt is ismét szervezetten emlékezhetünk meg Szent Istvánról, nyilvánosan megszentelik és megszegik az új lisztből dagasztott kenyeret. Amelynek még rendes kenyér formája van, és ízben is biztosan a gyermekkor kenyéremlékét idézi. Nem úgy, mint a pékeknél kapható, kenyérnek mondott százfajta valami. Amelyek ára a nevük cifraságától is a magasba szökken. Akárcsak a búza és a liszt árának alakulásától meg az államnak járó falatoktól.
Szóval oda jutottunk, hogy aratás után ismét téma a kenyér ára. Szezonmotívumként kezelhetnénk, mint a fürdőruha-divatot. Mert évről-évre visszatér. Szezonmotívumként kezelhetnénk, ha a mindennapi nem jelentene keserű betevő falatot nagyon sok ember számára. Éberen figyelő és aggódó kormányunk azonban idejekorán közbelépett, és az árutartalékokból 100 ezer tonna lisztet kölcsönöz a pékeknek. Ahogy ők mondják, a magánpékeknek. Egyébként a sütőipar a privatizáció során a magántulajdonba vándorolt. Tehát a pékek meg a kenyérgyár-tulajdonosok szavatosságot vállalnak arra, hogy az 500-as lisztből sütött félkilós vekni ára 15 és 38 dinár között marad a következő hat hónapban. Nem lehet tudni, miből ered ez az óriási különbség a közép-szerbiai és az észak-vajdasági kenyér között, ha ugyanabból a lisztből sütik. Mindenesetre mindegyik pék azt állítja, hogy a kifizetődőség határán dolgozik. Egyébként van olyan pékség, amelyben ilyen veknit is sütnek, és van bolt, ahol ilyen áron meg is lehet venni. De nagyon sok olyan is van, ahol évek óta nem árulnak ilyen kenyeret, és nem is áll szándékukban. Hogyan ellenőrzik majd, hogy az árutartaléki kölcsönből milyen kenyér készül, és mennyiért adják. Nyilván sehogy. Mint ahogy arra sem keresi egyelőre senki sem a választ, hogy mi történik fél év múlva, amikor lejár a kormány és a pékek népnyugtató megállapodása, és ismét téma lesz a kenyérár. Addig múlnak a hónapok, és a fene tudja, mit hoznak magukkal, milyen témákat sodornak le a gazdaságpolitikai színtérről.
Most is itt van (ismét) a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, amely (ismét) ellentmondásos fogadtatásra talált. A téma ezúttal a költségvetési felelősség. Ez az a szó, amely továbbra is idegenül hangzik Szerbiában. Sőt ellenségesen. Tehát felelősség, méghozzá költségvetési. Csoda-e hát, ha a jegybank új kormányzója látatlanban azt mondta, hogy a megbeszélések nem lesznek könnyűek. Sikeresek viszont igen – mondta ugyanaz a kormányzó. A kormány ugyanis jó irányba lép – állapította meg. Nem világos, mire alapozza kincstári optimizmusát, habár esetében talán nem kellene kételkedni a kincstár állásáról való hiteles információkban. Bár, a csoda tudja. Mert a pénzügyekben felelős és talán járatos miniszter homlokegyenest ellentétes véleményen van, mint a gazdasági tárca vezetője. Ebből következően homlokegyenest ellentétes platformról akar tárgyalni a Valutaalap illetékeseivel. Szerinte ugyanis tiszteletben kell tartani a korábbi megállapodást, amely kimondja, hogy az idén nem lehet emelni a béreket. Ezt vallja a kormányfő is. A gazdaság irányításával megbízott miniszter viszont ismét azt mondja amit az emberek hallani akarnak, tehát, hogy növelni kell a béreket és a nyugdíjakat is. Ez a haladás feltétele. Mert akkor többet vásárolnak majd az emberek. Egy baj van ezzel a logikával. Mi történik, ha a hitelező visszakéri a kölcsönt? De addig is múlik az idő, aki ebédre jóllakik a kölcsönkenyérből, nem gondol a vacsorára – véli a miniszter. Ez a választások előtti hatalom logikája. Szerbiában két év múlva kellene választani. Erről azonban az utóbbi 20 évben nem a szabályok, hanem a politikusok döntöttek. Többnyire rosszul.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >