Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
30 év
Öreg Dezső
Szerbia polgárainak 80 százaléka állítja, hogy a szocializmusban jobban éltünk, mint most. Tito nimbusza – úgy látszik – máig ható karizma. Ami magában varázslat, hiszen az azóta eltelt 30 esztendő alatt már jócskán korosodni kezdtek az akkori fiatalok és felnőtt az a nemzedék, amely halála után született. Veteránok már a Miloševićet hatalomra juttató antibürokratikus forradalmárok is. Ma már ők is csak emlékeznek, és az emlékekből merítenek. Mert másból nemigen meríthetnek. Koszovó, amely ürügyül szolgált a szerb nacionalizmus állami politikai szintre emelésére, már veszett fejsze. A jövő héten az amerikai külügyminiszter és az olasz kormányfő instruálja a belgrádi vezetést arról, hogyan kellene visszahelyezni a nyelét, és hogy kinek a kezébe szánják. Meg hogyan kell úgy használni, hogy ne fegyver, hanem szerszám legyen. Nehéz lesz hozzászokni.
Szóval az emberek 80 százaléka szépnek látja az átkost. Csupán 10 százalék tartja jónak a mát, és alig 6 százalék gondol vissza szívesen, jó emlékekkel és elégedetten a miloševići időkre. Azt mondják, a közvélemény-kutatások esetében nem árt megnézni, kinek a megbízásából készültek és ki végezte őket. E tekintetben nyugodtak lehetünk, hiszen a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából a többi között a Szabad Választásokért és Demokráciáért, a CESID kérdezett. Az eredményeket tudományos tanácskozásokon elemzik majd. A tranzíció hozadékát és hordalékát akarják kutatni. A megkérdezettek osztályoztak is. A szocializmusban elért életszínvonalukat az ötös listán 4-sel minősítették. Majdnem egyforma osztályzatot kapott viszont a miloševići korszakbeli és a mai. Mindkettő a kettes körül mozog, az előbbi kicsit alatta, az utóbbi fölötte. Az is kiderül az ankétból, hogy miért. A polgárok majdnem egynegyede ugyanis úgy gondolja, hogy Szerbiában bűnözők vannak hatalmon. Szépítsünk: a bűnözők uralkodnak. Csupán 18 százalékuk hiszi, hogy az államfő, a kormány, a parlament és a miniszterelnök irányítja az országot. A többi véleménye megoszlik a vállalkozók, a politikai pártok és a nemzetközi közösség között. 15 százalékuk tanácstalan. Nem tud eligazodni a hatalom útvesztőiben. Arra nem kaptunk választ, gondolja e valaki az új demokráciában azt, hogy a nép irányítja saját sorsát. Ide kívánkozik a közhely, hogy minden nép olyan demokráciában, olyan tranzícióban él, amilyenre rászolgált. Ezért tart Szerbia még mindig ott, hogy rendezni kellene a koszovói válságot. Ezért kell szemlesütve hallgatnia a nagyok rápirítását. Ezért kell pótvizsgáznia az emberi jogokból. Pedig az Emberi és Kisebbségi Jogok Minisztériumában a jövő hétre tervezett meleg felvonulás mellett más elintézni való is akadna. Az október 5-ei évforduló, a koszovói párbeszéd és az új pátriárka beiktatási ünnepsége teljesen háttérbe szorította azt a hírt, hogy lemondott a miniszter helyettese, aki eddigi szakmai pályáját egészében az emberi jogoknak szentelte. Mert szerinte a tárca vezetője nem igazán az emberi jogok elkötelezettje. Ebből ered a kettejük közötti nézetkülönbség. Talán nem egy politikuson kellene számon kérnie a szakmai tudást és az erkölcsi kiállást, de tény, hogy rosszkor távozott, ha a figyelemfelkeltés volt a szándéka. Ami – a személyes következményeket leszámítva – azért nem jó, mert a közvélemény csak érintőlegesen tájékozódhatott arról, hogy bizony úgy látszik komoly gondok vannak az emberi jogi és kisebbségi minisztérium háza táján, sőt egyre valószínűbb, magával a miniszterrel is. A problematikus kisebbségek, a bosnyákok és a cigányok gondjai – úgy látszik – nem olyan súlyúak, mint a nagyobb kooperációs szándékot tanúsítóké.
Nem jó ez a megosztás/megoszlás a kisebbségek között. Mert előbb-utóbb fordítva is történhetnek a dolgok és rajtunk is csattanhat az ostor. Ezért kellett volna jobban odafigyelni az államtitkár lemondására. Mert ez is politikai véleménynyilvánítás. És magatartásforma. A becsületes politizálás Szerbiában jobbára ismeretlen kategóriájából való. Ha többen élnének vele, lehet, hogy kevesebben sírnák vissza a 80-as évek szocializmusát.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >