2024. július 27. szombat
Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A 24. órában

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. Csakhogy egy soha hatalomra jutni nem képes ellenzék hogyan tudná ezt megakadályozni? Ezt azoknak illene megválaszolniuk, akik Magyar Pétert annak ellenére nem akarják kicsit is józanabbul megítélni, hogy az elmúlt hónapokban felszántotta az országot, s a kifosztott, feudalizmusba süppedt vidék, a falvak hazugságokkal mérgezett népe is meghallotta a hangját.  Széltében-hosszában útjai közben már minden határt átlépett, innen nem lehet, nem tud és nem fog visszafordulni. Ami meg engem illet, már sok éve abban a tudatban éltem, hogy a legrosszabb bekövetkezett, azon nemzetek egyike lettünk, amelyek akár évtizedeken át képtelenek változtatni a sorsukon, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges elszántság és fantázia. Most legalább lett miért ezt újragondolnom: való igaz, Magyar Péter egyelőre távoli lehetőség, ami lehet, hogy soha nem valósul meg, de legalább lehetőség. Bruck András:

Nem a szóbeszéd, nem az archív felvételek és nem is a bizonytalan emlékek az elmúlt másfél évtized igazán hiteles tanúi, hanem a lélek láthatatlan hegei. Hegek, amiket, akár a testben megbúvó parazitákat, mindenhova viszel magaddal. A rezsim okozta vérző sebekről többnyire nem tudunk, de ismert esetek is vannak bőven. A nemzetközi rangú Rost Andrea az Operaház helyett most Magyar Péter színpadán énekel, és Udvaros Dorottyát is durván megalázta a magát bármire feljogosítva érző Orbán-klón színigazgató. A névtelen áldozatok száma pedig annyi, mint lomtalanításkor az utcákra kidobott szemét. Ilyen rendszerekben csak az önfelmentés valamilyen formájával lehetséges tiszta lelkiismerettel létezni. 

Itt nincs légüres tér, valamiképp mindenki érintve van. Az is, aki a természeténél fogva gyakrabban boldog, mint rosszkedvű, aki szerelmes és emiatt számára nincs külvilág, aki saját csigaházába visszahúzódva, ott magát minden ártalomtól védettnek gondolva él. De mindenkinek fáj valami, nem igaz, hogy nem. Az autokrácia olyan, mint egy amputáció, körös-körül nem csak fantomfájdalmakkal, hanem valódiakkal. Milyen ország az, ahol több versenyképes kézilabdacsapat van, mint hasonló minőségű iskola? Jó lenne, ha már rég okafogyottá vált volna ilyesmikről írni, beszélni, egy önkényuralmi rendszer visszaélései között őrlődni, azokon rágódni. Tizennégy hosszú éve élünk, lélegzünk ebben a képtelenségben; a kezdetkor még kisiskolás gyerekeink mindjárt felnőttkorba lépnek, a szüleink is elmentek már, és még pár hónapja is úgy keltünk fel reggelenként, hogy újabb hasonlóan megalázó másfél évtized vár ránk. 

Ennek az alattomos és veszedelmes hazai világnak sokáig csak az előnyeit élvező Magyar Péter a 24. órában fordított hátat korábbi, a hatalmi elit köreiben eltöltött életének. Nem volt törvényszerű a felbukkanása, annál inkább sorsszerű: a parlamentben hatékony cselekvésre alkalmatlan ellenzékkel a magyar társadalom teljesen védtelenül maradt az autokrácia eszelős apparátusával és médiájával szemben és közben maga az ország is mindinkább fenyegetett helyzetbe került. A kizárólag saját érdekeit szem előtt tartó orbáni kleptokrácia átfogó hanyatlásba, az örvény szélére vitte az országot. Ők is érzik a bajt, de az általuk menekülésre kiszemelt utak járhatatlanok. 

Akik Magyar Péterben továbbra is a végítélet hírhozóját látják, vajon mit látnak? Nem azt, amit én, hogy az ország tönkretételével egyidőben a miniszterelnök egyre leplezetlenebbül Oroszország és Kína vazallusává teszi Magyarországot? A saját hazáját átjátssza nekik… Moszkva birodalmi erkölcseit van szerencsénk mélyrehatóan ismerni, látjuk barbár háborújukat a „testvérnép” ellen, Kína szemében pedig a 9.5 milliós Magyarország legfeljebb csak egy elnéptelenedő falu, és bánni is eszerint fognak velünk. Netán egy ötödik(!) kétharmad megóvhat minket ettől a két félelmetes, mindenkivel ellenséges diktatúrától? Az ellenzéki pártok ugyan mindenhol a politika keserű kenyerét eszik, de nem mindegy, hogy egy demokráciában vagy autokráciában képtelenek kormányváltást kicsikarni. Az előbbiben ez legfeljebb csak az adott pártok szavazóinak és vezetőinek fáj, az utóbbiban az egész országnak, annak viszont nagyon. 

Márpedig Magyarországnak ma már mindene fáj: az euró hiánya, a forint vészes ingatagsága, fenyegető akkugyárdömping-katasztrófa, szétesőben levő egészségügy és vasút, egy kifosztott nemzet befelé folyó könnyei, elmaradt fejlesztések, leszakadás, az EU leghátsó sora, innovációképtelenség, hegek a lelkekben, emberek tömeges, idő előtti kiégése, elhasználódása – mind gyakrabban a halála. Nem is lehet ez másképp, a gonosz állandó jelenléte bármelyik társadalmat megbetegítené. Hallani-e a miniszterelnöktől olyan szavakat, mint humánum, együttérzés, igazságosság, fájdalom, szeretet? Hallotta-e valaki őt egyszer is emberi nyelven beszélni? Nem hallhatta, mivel nem is ismeri azt a nyelvet. Kizárólag uszít, büntet, támad, vétóz, zsarol, megbélyegez, magyart és idegent, e világit és túlvilágit. Most épp atomháborúval rémisztget, ha júniusban nem az ő pártjára szavazunk. Nem kellett volna a családjával nekiesnie az ország javainak, és akkor nem kéne egyre gátlástalanabbul hazudnia.  

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. Csakhogy egy soha hatalomra jutni nem képes ellenzék hogyan tudná ezt megakadályozni? Ezt azoknak illene megválaszolniuk, akik Magyar Pétert annak ellenére nem akarják kicsit is józanabbul megítélni, hogy az elmúlt hónapokban felszántotta az országot, s a kifosztott, feudalizmusba süppedt vidék, a falvak hazugságokkal mérgezett népe is meghallotta a hangját. 

Széltében-hosszában útjai közben már minden határt átlépett, innen nem lehet, nem tud és nem fog visszafordulni. Ami meg engem illet, már sok éve abban a tudatban éltem, hogy a legrosszabb bekövetkezett, azon nemzetek egyike lettünk, amelyek akár évtizedeken át képtelenek változtatni a sorsukon, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges elszántság és fantázia. Most legalább lett miért ezt újragondolnom: való igaz, Magyar Péter egyelőre távoli lehetőség, ami lehet, hogy soha nem valósul meg, de legalább lehetőség.

2024. május 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Köpni kell, pfű!

Orbán idén békegalambként megy Tusványosra is, adta hírül a hvg.hu, nagy meg­nyugvására mindazoknak, akik eddig joggal >

Tovább

Elakad az orosz offenzíva, jöhet a hibrid háború a nyugat ellen, Orbán segítségével

Putyin azt akarja elérni, hogy a nyugati társadalmak faroljanak ki Ukrajna mögül. Azt sugallja továbbá, hogy >

Tovább

A magyar ellenzék vezetője szerint kontraproduktívak az uniós pénzmegvonások

Magyar Péter fenntartja azt a véleményét, hogy kár az EU-nak befagyasztania a Magyarországnak szánt támogatásokat, mert >

Tovább

Győzhet-e Kamala Harris?

Az Economist vezércikke úgy ítéli meg, hogy Harris rendkívüli lehetőséghez jutott és lehet is belőle elnök, >

Tovább

Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére

Az Economist szerint  bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >

Tovább

Orbán Európa szemétdombján

Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >

Tovább

Kamala Harris összezavarta a republikánusokat

Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >

Tovább

Ha ő nem, akkor ki?

Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >

Tovább

Merre megy az amerikai külpolitika?

A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >

Tovább

Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére

Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >

Tovább

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább