Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A világ számára Trump túl nagy kockázatot jelent
A Die Welt konzervatív lap főszerkesztője látja ezt így. Jennifer Wilton a holnapi választás alapvető gondjának nevezi, hogy túl kevés induló szállt ringbe és azok sem voltak alkalmasak, miközben az eredmény alapvető globális kihatással lesz, és a világ nincs jó állapotban. Az persze ritkán szokott jól elsülni, amikor aszerint kell szavazni, hogy melyik a kisebbik rossz. Sem Harris, sem Trump nem igazán híve a transz-atlanti együttműködésnek, sőt utóbbi egyáltalán nem az. Gazdaságilag bezárkózna, még az öreg kontinenssel szemben is. Aki konyít a biztonságpolitikához, nem hiheti, hogy baj esetén a tengerentúli Nagy Testvér ugyanúgy közbenjár a Nyugat érdekében, mint ahogy azt az elmúlt évszázadokban tette. Brüsszelben ugyanakkor elterjedt az a nézet, hogy Trump győzelme végre összeterelné az európai országokat. Hát, ez nem valószínű, miután a korábbi elnök két tisztelője, Orbán és Fico már rég szembefordult az EU-val. A két jelöltről ugyanakkor nem tudni, mi a véleménye egy sor kritikus külpolitikai kérdésben. Harris nem árulta el, mik a tervei, Trumpban pedig nem lehet megbízni. Amit ma mond, az holnap már másként van nála. Még Izrael ügyében is leginkább a száját tépi. Ráadásul távoztak a környezetéből azok, akik idáig vissza tudták tartani. Vagy ahogy egy amerikai kolléga megfogalmazta: a felnőttek elhagyták a termet. A világban drámai módon átalakul a geopolitikai helyzet. Háború dúl Európában, a Közel-Keleten minden eddiginél kritikusabb állapotok vannak. Senki sem tudja, hogy az értékeket megvető Trump holnap kinek nyújtja a kezét. Vele olyasvalaki irányítaná a szabadság országát, aki nem csupán az alkotmányt árulja el, hanem a rabság, a szolgaság barátait a barátainak nevezi. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Bloomberg
Az európai szélsőjobbnak megvan a menetrendje abban a világban, amelyben Trump győz, és az irányzat sikereket is arat, Magyarországtól Olaszországig, ám annyi árnyalatot képvisel, hogy az akadályozza hatását. Ez az összegzése annak az összeállításnak, amelyet a hírügynökség 3 munkatársa készített, megvizsgálva kb. két tucat populista párt választási szereplését az eltelt 20 évben.
Úgy értékelik, hogy a volt elnök ahhoz a politikusi gárdához tartozik, amely behozta a közélet fő áramába a szélsőjobbos retorikát, illetve felfogást. Ez a típus jellemzően konzervatív értékeket vall és keményen elutasítja a bevándorlást. Ideológiai szolidaritást tapasztalni Trump és az európai szélsőségesek között,
Példa rá, hogy az irányzat két legsikeresebb vezetője közül Orbán Viktor jó kívánságait fejezte ki neki a holnapi megmérettetéshez, Meloni pedig Elon Muskon keresztül igyekszik utat találni hozzá. A szerzők megjegyzik, hogy a Fidesz megszerezte a törvényhozás ellenőrzését és így képes tartósan átformálni az országot.
Végh Zsuzsa a Német Marshall-alapítványtól azt mondja, hogy ennek nem okvetlenül kell mindenütt így lennie, csak az intézményeknek, a politikusoknak és a civileknek fel kell ismerniük: itt nem ad hoc veszélyről van szó, hanem sokszor nagyon is módszeres a támadás a demokrácia ellen.
Ezek az erők mostanában győztek a hollandoknál és az osztrákoknál, de az ellenfelek összefogása korlátozta hatalmukat, mint ahogy az AfD is elakadt Türingiában. A szélsőjobb nem mindenütt jön fel, a PiS pedig egyenesen kibukott a hatalomból. Ezek az elvek nem egyetemesen népszerűek, Európa tele van viszonylag kicsi szélsőjobbos tömörülésekkel, amelyeknek még sosem sikerült áttörniük.
A Nemzeti Tömörülés és a Reform UK jelentős támogatottságot élvez, de a hagyományos pártok útjukat állják a kormányzás felé vezető úton. Számukra nem a gazdaság a legfontosabb, hanem a migráció. Orbán, aki kerítést épített határon, Trumpot támogatja. E táboron belül egyetértés van a jogállam, a törvény és rend, a nacionalizmus és annak kapcsán, hogy a gazdaság fontosabb a környezetvédelemnél. Viszont nagyok az ellentétek, pl. Oroszország és a háború ügyében.
Orbán és Meloni két különböző modellt testesít meg. Az olasz miniszterelnök középre húzódott, hogy megtartsa bázisszavazóit, illetve az államkötvények tulajdonosait. Ezt a stratégiát követi Le Pen is. Ezzel szemben magyar kollégája ráerősített a szélsőséges, konfrontációs vonalra. Bekeményített pl. a meleg jogok és a gender, valamint a menedékpolitika és az EU kapcsán. Teljes mértékben felvállalta az illiberális demokráciát.
A két út között a különbség ott is tetten érhető, ahogyan megszólalnak a fő kérdések, így elsősorban a bevándorlás ügyében. A Fidesz mind inkább uszító nyelvezetet használ.
Végh Zsuzsa azt mondja, hogy Trump, aki autoriter beütésű, ha nyer, megpróbálja központosítani a hatalmat. Ehhez mintát vehet az európai szélsőjobbról, hogy igazolja, miért is van rá szükség.
Washington Post
Katasztrófát okozhat, hogy Trump retró gazdaságpolitikához kíván visszanyúlni. Merthogy a protekcionizmus nem képes olyan gazdaságot életre segíteni, amelyben világszínvonalú a termelés. Ezt hangsúlyozza a vezércikk, kiemelve, hogy ha a korábbi elnök valóban vámokkal akarja kiváltani a jövedelemadót, akkor tavaly pl. nagyjából 70 %-os teherrel kellett volna sújtani az amerikai importot.
A következmény: megugranának az árak, viszont védelmet élveznének azok a cégek, amelyek gyenge, illetve rossz hatékonysággal állítanak elő árukat. Ez pedig nem a hosszú távú jólét receptje. Az állami támogatás bejöhet a fejlődő gazdaságokban, de pl. Kínában már látszik, hogy a protekcionista, beruházás vezérelt stratégia egy idő után jelentős korlátokba ütközik.
Amikor a nemzetközi kereskedelemről van szó, az országok számára az a jó, ha egyre bővül a kivitelük. Ha megszakadnak a szállítási láncok és drágulnak az előállítás költségei, a vámok rontanának az USA termelékenységén. Azon kívül nem sok remény van arra, hogy az importhelyettesítő termékek árban és minőségben versengeni tudnának a külföldi riválisokkal.
Egyébiránt a történelem azt tanúsítja, hogy az ideiglenesnek szánt vámok hajlamosak tartósan megmaradni. Amúgy pedig Trump túlbecsüli a termelő ágazatok bajait. Az Egyesült Államok hozza létre a világpiacon szereplő áruk 16 %-át. Kína részesedése 29 %. Csakhogy Amerika ezt az eredmény úgy éri el, hogy a gyári munkások száma a kínai dolgozóknak mindössze egy nyolcada. Vagyis igen jó a termelékenységük.
A fűnyíró-elv a vámoknál egyenesen vezet a kevésbé hatékony gazdasághoz és végső soron a szegényebb, kevésbé egyenlő társadalomhoz.
Spiegel
Annak idején Szíriában Amerika bebizonyította, hogy nem lehet rá számítani – nyilatkozta a hetilapnak Richard Haas, aki Carter, Reagan, valamint a két Bush mellett dolgozott tanácsadóként. Úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok megosztottabb, mint bármikor korábban, miközben a világ – 30 évvel a hidegháború után – ismét háborús üzemmódban működik.
Pedig hogy az oroszok merre tartanak, azt már 10 éve a Krím elfoglalásakor látni lehetett. Csak éppen az USA sokáig nem tudta eldönteni, milyen szerepet töltsön be a nemzetközi színtéren, de a történtekért nagyobb felelősség terheli Oroszországot, Iránt és Észak-Koreát.
Nagy hiba volt mindazonáltal, hogy Obama nem állt a sarkára, noha megmondta, hogy vörös vonalat jelent, ha a szír elnök vegyi fegyvert vet be a felkelők ellen. Ám nem csinált semmit, amikor ez bekövetkezett. De ugyanilyen határozatlan volt Washington Ukrajna kapcsán is, ez pedig hozzájárult a világ instabilitásához.
Hatalmas hiba volt kivonulni Afganisztánból, mert viszonylag kevés katonával stabilizálni lehetett volna a kabuli kormányt. Így viszont az Egyesült Államok feladta két évtized minden eredményét. Az meg csak tetézte a dolgokat, hogy a távozás teljes káoszba fulladt.
A szakértő nem ért egyet azzal, hogy Harrisnek kevés volna a külpolitikai tapasztalata, hiszen az elmúlt 4 évben mindig ott volt, amikor a Fehér Házban fontos döntések születtek. Ezen túlmenően járta a világot, ennél jobb iskola nemigen létezik.
Az viszont nehezen igazolható, amit Trump állít, hogy alatta békésebb volt a világ. Hiszen Moszkva már 2014-ben bevonult ukrán földre. Az elnöknek nem sikerült lassítania a kínai fegyverkezést és elvenni Hszi kedvét Tajvan lerohanásától. Nem állt le az észak-koreai atomprogram, Teherán pedig kitartott amellett, hogy nukleáris fegyvert állít elő.
Az amerikai diplomáciának a jövőben arra kell törekednie, hogy szükség esetén politikai változást idézzen elő bizonyos országokban, ez azonban nem azonos a rezsimváltással. Azt kell elérni, hogy Putyin, Hszi és más autokraták lássák be: céljaikat nem érhetik el erőszakkal.
Haas nem hisz a palesztinok önrendelkezési jogában, együtt kell élniük Izraellel. A két államot belátható időn belül nem lehet megcsinálni. Viszont csakis a palesztinok tudják a margóra tolni a Hamászt, amennyiben bebizonyítják, hogy van a fegyvereknél jobb út is.
Putyinról a szakértő úgy gondolja: meg lehet győzni a tárgyalások szükségességéről. Ehhez azonban folytatni kell Kijev katonai támogatását, és nagyobb szabadságot kell számára engedélyezni a fegyverek bevetésénél. Moszkva nem hiheti azt, hogy az idő neki dolgozik.
Emellett ki kell tartani a szankciók mellett, illetve olyan javaslatot kell letenni az asztalra, amely elvezet a tűzszünethez. Ez esetben az elnök mondhatja továbbra is, hogy Ukrajna Oroszország része, Zelenszkij pedig álmodhat a 91 előtti határok visszaállításáról. Ám az ukránok újból normálisan élhetnek.
Meg kell csinálni, mert a tét Európa stabilitása, valamint a nemzetközi rend védelme. A Nyugatnak bele kell szólnia, hogy mikor ér véget a háború, jeleznie kell, mik az érdekei. Az elvesztett területeket az ukrán fél egyébként nem tudja katonai erővel visszaszerezni. De az igényt nem szabad feladnia, csak éppen Putyin alatt nem remélhet.
Az interjúalany a végén elárulja: soha életében nem aggódott még ennyire, mert törékenyek a demokráciák, mint ahogy a nemzetközi rend is. Oroszország leválik a világról, Kína nem illeszkedett bele a világgazdaságba a remélt szinten. Az USA nem kívánja betölteni eddigi szerepét a nemzetközi színtéren.
Nyakunkon a klímaváltozás, új, potenciálisan veszélyes technológiák jelennek meg. Oly korban élünk, amikor zajlik a történelem.
Következő cikk: Teljes bizonytalanság Amerikában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >
Biden a saját képmutatását leplezte le, amikor kegyelmet adott a saját fiának
Ezt Trump úgy értelmezi majd, hogy szabad kezet kap az igazságszolgáltatás elleni fellépéshez – fejti ki >