2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tengerparti beszélgetések

Szemerédi Magda

Igrane egyetlen úiságosbódéjában nem lehet Danast kapni. Slobodna Dalmaciját csak ritkán, Vjesniket hébe-hóba. Viszont este hat órakor is kirakatában sorakoznak a Politika-ház kiadványai.

A festői szépségű kisváros a Biokovo hegy­ség lábánál fekszik, fent, a magasban húzódik meg az óváros zegzugos utcáival, kőházaival, melyek közül soknak csak a falai merednek az égnek, s az egykori tágas szobákban füge- meg mandulafák vertek tanyát. Az első világháború előtt 960 lelket számlált Igrane, most csak 270-en lakják, habár lent, közvetlenül a tenger partján igen sok új épületet látni, ahol takaros szobák várják a turistákat.

A lakosság nagyobbrészt horvát, de bosnyá­kok is laknak itt, és talán két szerb nemzetiségű, az egyik a trafikos nő.

A jelenlegi helyzet megértéséhez tudni kell, hogy Makarska községben, ahova Igrane is tartozik, a demokratikus többpárti választásokon a kommunisták győztek.

Házigazdám, Ante Lulić, a makarskai hajó­gyár gépésztechnikusa, s mint később megtud­tam, a HDK jelöltjeként indult a választásokon. Ebben a helyi közösségben ők nyerték el a szavazatok 68 százalékát. A háziakkal folytatott szívélyes beszélgetések közepette természetesen a városkában tapasztalható különös állapotokat sem lehetett megkerülni. A csinos szőke, bosnyák feleség temperamentumos segédletével aztán las­san kezdett kibontakozni a kép.

Ante Lulić most kóstolt bele az aktív politi­kai harcba, egészséges realitással, sőt nagy humorérzékkel megáldva.

– Nem állt szándékomban részt venni a kampányban, de hát valakinek vállalnia kellett! Az emberek féltek, el se hitték igazából, hogy nem esik bajuk, hogy valóban megváltozik a helyzet.

– Jól ismeri az itteni embereket. Mivel magya­rázza, hogy a makarskai riviérán a többség a kommunista jelöltekre szavazott?

– Ismerni kell e vidék történelmét és a közelmúltat. Ide hol a csetnikek törtek be és pusztítottak, hol az usztasák A férfiak beálltak partizánnak, az asszonyokat, öregeket és a gyere­keket pedig elszállították az afrikai sivatagba... Apám is, anyám is partizán volt…

A ház lelke, az egyenes, kemény jellemű Mária asszonyság a reggeli kávézásnál (négy-öt unoka és rokongyerek karéjában) rettenetes dol­gokat mesélt nekünk a deportálásról, a sivatagi élet borzalmairól, a tömeghalálról és az ottha­gyott sírokról.

– A korteskedés persze pénzbe kerül, a saját pénzembe, és fel kell készülni az ellentábor fondorlataira. A kommunisták valójában semmi újat sem tudtak ígérni. Főleg eddigi privilégiu­maikat féltik, és kampányuk lényege az volt, hogy az új pártokkal ijesztgessék a népet. Végül is azt találták ki, hogy a HDK usztasa párt. No, amikor itt is elkezdte némelyik ezt az őrültséget – elfogyott a türelmem. Mondják a szemembe, hogy usztasa vagyok, ha van merszük! Ettől persze óvakodnak.

– Mi az Ón programja?

– Röviden három pontban foglaltam össze: 1. sohasem fogok hazudni és nem ámítom a népet, csakis a saját lelkiismeretem szerint cse­lekszem, 2. a nyugat-európai társadalmi viszonyok eléréséért fogok küzdeni, 3. az itteni lakos­ság, Igrane gazdasági jólétéért. Utakat kell építe­nünk, fellendíteni a magánházak vendéglátó-szolgálatát, és újra kell éleszteni az olajbogyó-ter­mesztést, a mediterrán sajátosságait. Arra is gon­doltam, hogy fel kellene vennünk a kapcsolatot valamelyik kisebb olasz várossal, hogy megnéz­zük, ők hogyan csinálják.

Kézenfekvő, logikus törekvések. Ante Lulićnak és szomszédainak eddigi tapasztalatai is ezt sugall­ják Az állami vállalatok nagy része tönkremegy. Házigazdám éppen fizetetetlen szabadságát „élve­zi” – az ő munkaszervezete is a tönk szélén áll. A jövő: az egyéni ész, akarat és kezdeményezés.

– Makarska községben hogyan győzik meg a többséget az igazukról?

– Az idő majd megmutatja, hogy nekünk egészséges, konkrét elképzeléseink vannak, melyek a jövő felé mutatnak. A kommunisták már fölélték minden szólamukat. Ők maguk leplezik le önmagukat!

Ante Lulić életerős és határozott. Akkor is csak legyint, amikor estefelé a hűvös, laposra koptatott fehér kövek között újra felhangzik a szerb szomszéd szokásos hangoskodása: „Itt csakis a hadsereg teremthet rendet! Nem enged­jük meg, hogy mindenki azt csináljon, amit akar!”

Egyik este aztán valaki azt mondta neki csendesen: „Nem úgy van az. Ez itt Horvátor­szág, és nekünk is van szavunk.” A sértett kihívta a rendőrséget, azok ki is jöttek. Aztán meg szépen elmentek.

Változnak az idők. És a világ haladni akar.

1990. augusztus 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább