Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vízió
Öreg Dezső
Nem valószínű, hogy van még egy ország a világon, ahol annyi rosszat és csúnyát mondtak volna az el nem kötelezettek mozgalmáról, mint Szerbiában. Különösen a háborús időkben. A horvátországi meg a boszniai vérontás során, meg azt követően. Ennek talán egyetlen oka az, hogy a mozgalom egyik megálmodója az a Tito volt, akit itt már csak akkor emlegetnek Josip Broz néven, ha burkolt tiszteletet is bele akarnak csempészni a mondandóba. A Broz megnevezés amolyan semlegesnek, bürokratikusnak, történelmi távolságtartónak számít. Ha már valahogy meg kell mondani kiről is van szó, de a szerző nem akar a politikai csúfolódás zsargonjából meríteni. Mert a politikus, különösen ha jobboldali és populista, csak a lakatosról beszél amikor azt a személyt emlegeti, akiről egykor azok, akik bensőséges hangot akartak megütni, csak Öreg elvtársként szóltak. Drug Stari mondta még halála után is az, aki tudatni akarta,hogy valamilyen formában köze volt az egykori Jugoszlávia életfogytiglani elnökéhez. Van még belőlük politikus berkekben. Nem sok, de akad. Csak szét kellene nézni. Nem is olyan tüzetesen. De minek?
Tehát mivel Tito horvát volt, minden rossz volt, amit csinált. Különösen a testvériség-egység, meg az el nem kötelezettség. Képei tűntek el elsőként a középületek helyiségeiből. Szobrait nem sokkal ezután döntötték. Néhol látványosan, néhol csendben, az éj leple alatt vették le a falról, talpazatról. Az utca- és térnevek voltak a legszívósabbak. Több helyen még mindig tartják magukat itt a Vajdaságban. Nem sok településen ugyan, de van még főutca, amely a marsall nevét viseli. A Dunától és a Szávától délre azonban már nem valószínű, hogy találkozik velük az ember.
De mit ad Isten, hétfőn arra ébredtünk, hogy Belgrád ismét az el nem kötelezettek házigazdája. Miniszterei szinten. Annak a mozgalomnak, amely évtizedeken keresztül meghatározta Jugoszlávia külpolitikáját. Melynek egyik eszmei atyja éppen Tito volt. Most, amikor Belgrád ismét összecsődített vagy hatszáz diplomatát, Tito nevét kerülgetve, ki nem mondva, felvonult és beszélt meg tárgyalt a szerbiai csúcsvezetés azokkal a vendégekkel, aki közül sokan, habár a házigazdák nem szervezték meg, Tito sírjához is ellátogattak. Tadić elnök szájából hallhattuk, hogy Szerbia külpolitikája az el nem kötelezettség univerzális elveinek tiszteletben tartására épül. Azokról a pillérekről, amelyeket úgy két-három évvel ezelőtt állítgatott Jeremić külügyminiszterrel közösen, most nem szólt. Brüsszel, Washington, Moszkva és Peking ezúttal kimaradt, de hallhattunk arról, hogy magasabb szintre szeretnénk emelni az együttműködést el nem kötelezett barátainkkal. A külügyminiszter pedig arról is beszélt, hogy a mozgalom tagjainak többsége nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Aki nem emlékezne ugyanis, ennek a belgrádi találkozónak az eszmei atyja éppen Jeremić volt. Még akkor, amikor azt hirdette, hirdették, hogy „Koszovó is, Európai Unió is”. Akkor javasolta,hogy az ötvenedik évforduló házigazdája Belgrád legyen, attól függetlenül, hogy Szerbia nem tagja a mozgalomnak. Akinek a diplomácia a hobbija, bizonyára felsejlik neki az az idő is, amikor Jeremić az afrikai és az ázsiai országokat járva Koszovó ügyének lobbizott. Miután azonban a Hágai Nemzetközi Bíróság tavaly júliusban elsüllyesztette annak reményét, hogy a függetlenség kikiáltásának politikai aktusa jogi úton elvitatható, nem maradt más hátra, mintsem megszervezni és megtartani azt, amit minden bizonnyal már elkezdtek.
Megtörtént. Mint ahogy megtörtént három napra rá az Európai Unió képviselőivel való találkozó is. Koszovó ügyét ott sem lehetett megkerülni. Csak közülük senki sem mondta, hogy visszavonja az elismerést. Mint ahogy a külügyminiszter állítja két el nem kötelezett országról. Amelyeket ki tudja miért, nem akar megnevezni. Valahogy zavarosnak tűnik a stratégia ebben az ügyben is. A víziót már említeni sem merem. Pedig egykor, a „lakatos” esetében arról is beszéltek.
★★★
A cikk megjelenését követően érkezett egy felvétel a belgrádi értekezlet szinkrontolmácsolásáról Szimultán vagy szimulál? címmel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >