Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Alakulóban
Öreg Dezső
Ünnepek után vagyunk, majd egy hétig nem kellett dolgozni, már akinek nem, mégsem tűnik elégedettnek az ország. Pedig most már nem is fázunk nagyon. Áram is volt a mini téli szabadság alatt. Nem kockáztatta a kormány a háztartások kikapcsolását, nagyon rossz emlékeket ébresztett, nagyon rossz időket idézett volna. Így maradt a gazdaság, annak is a roggyantabb része. Az az állami. Főleg.
Nemigen lehetett megtudni az elmúlt majd három hétben, hogy mely vállalatokat érinti a korlátozás. Arról lehetett olvasni, hogy a takarékoskodás mintegy 500 millió eurós kárt okoz, de iparágakra, vállalatokra esetleg körzetekre lebontva nem. Azt már nem lehetett letagadni, hogy az amerikaiaktól választás előtti kényszerből frissen visszavásárolt smederevói vasművek azzal kezdte újfent hazai tevékenységét, hogy leállították a kohókat. Sokba kerül majd ez az egy dolláros üzlet a szerbiai választóknak. Ez is. Ehhez is hozzászoktunk már. Nem is igen teszi senki szóvá. Mint ahogy azt sem kérdezte meg senki eléggé hangosan, miért kényszerül Szerbia árambehozatalra, amikor állítólag bőven akadna potenciális energiaforrás. Csak befektetni kellene. Valahogy nem erre koncentrál ez a kormány (sem). Még mindig Koszovóval van elfoglalva hatalom és ellenzék egyaránt. A kettő pedig nem megy együtt. Láthattuk az elmúlt negyed évszázadban. Így már nem is föltűnő, hogy mihelyt hidegebbre fordul az idő nem csak a földgázt, hanem az áramot is importáljuk. Nem téma a sajtóban, tehát nem is létezik a probléma. Itt a Koszovó, ahol a szerbek, a tömbben élő kisebbség, megtartotta azt a népszavazást, melynek eredményét bátran jósolhatta minden magát elemzőnek tartó homo politicus ebben az országban. Meg rajta kívül is. Azt nem lehet mondani, hogy az itteni sajtó nem vett róla tudomást, de azt igen, hogy harmadosztályú eseményként kezelte. Mint ahogy az is volt. De nem azért, mert egy olyan közösség szervezte, amely erre semmiképpen sem illetékes. Nem azért, mert nem volt sem koszovói, sem szerbiai, sem európai jóváhagyás vagy ellenőrzés, hanem azért mert az észak-koszovói szerbek szembefordultak a hivatalos Belgráddal. És egyes ellenzéki pártok egyértelmű befolyása alatt cselekedtek. Csökkentve ezzel a szerbiai tárgyalócsoport amúgy sem túl nagy tekintélyét azokon a tárgyalásokon, amelyeken mégis az Európai Unió képviselője közvetít. Amikor már csak napok maradtak hátra a tagjelöltségi státusra vonatkozó újabb döntésig. Amelyre, persze a kedvezőre, annyira számít a hatalmi koalíció. Úgy látszik, a népszavazás nagyobb figyelmet keltett az orosz diplomaták körében mint a szerbiai sajtóban. Mert az orosz külügyminiszter még bécsi sajtóértekezletén is felhozta.
Igaz, volt itt egy téma, amely jócskán lekötötte az újság íróit meg olvasóit is. A szervezett bűnözők, szerbiai maffiózó vezérek spanyolországi letartóztatása. A hírhedt és rettegett zimonyi klán, amellyel állítólag még a néhai Đinđić miniszterelnök meggyilkolását követő rendkívüli állapot során leszámolt az akkori hatalom. A második vonalba tartozó embereit azonban csak most sikerült elfogni. Akik időközben átvették az irányítást. Emberek tucatjainak meggyilkolása fűződik nevükhöz. Világi banditák és a mieink. Persze, hogy van mit írni róluk. És van vevő is az írásokra. Tele voltak velük az újságok. Tetejébe két társuk majdnem megszökött Szerbia egyik legjobban őrzött börtönéből. Ki figyel oda a koszovói szerbek referendumára ilyen szenzációk közepette? Kellettek is az ünnepek, hogy legyen idő megemészteni mindezt.
Az, hogy egy nemrégi, ünnepek előtti közvélemény kutatás szerint a lakosságnak alig a fele tudja, hogy milyen sorrendben követik egymást a színek az állami lobogón, és valamivel kevesebben tudják mit ünneplünk, ünnepeltünk február 15-én már kevésbé lényeges. Nem is Szerbia akart független állammá válni, majd lesz idő beletanulnia az új ünnepekbe a plebsznek is. Hiszen ezt az új ünnepet két címerrel várta be az állam. Az 1882-es kétfejű sas még mindig nem öltött formát az állami bizottság tervezőinek az asztalán. Ilyen az, amikor alakul az ország. A Koszovó körüli huzavona arra utal, hogy nem is utoljára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >