Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A költő visszatér
Orbán Viktor március 15-ei választási kortesbeszéde
„Akik már réges-rég álomország tengerpartján élnek, valahol Paff, a bűvös sárkány és Németh Szilárd rezsibiztos között, egy strandszéken.” Magyar Narancs:
Tudjuk jól, alapvetően kínos kötelesség alkalomról alkalomra, soronként végigkövetni az Orbán-beszédek penészes-zuzmós szövetét: bár miniszterelnökünk (szövegírói, habonyárpádi segítséggel elkövetett) retorikai merényleteinek akadnak rajongói, ám esztétikai, pláne intellektuális élményt hiába is várnánk tőlük. Egy három héttel a választások előtt elmondott március 15-ei szónoklatnak azonban igenis tétje van – ha nem is több annál, miként próbálja a jelentős államférfi beleszőni a kampány kulcsszavait az ünnepi beszélybe. S Orbán ebből a szempontból őszinte – harmadik-negyedik mondatánál már április 6-nál tart, s rögvest beismeri: az ünnep ürügy számára, hogy elmondhassa azt a kis, kerekdeden bumfordi mondatokba csomagolt, simogató lózungokkal kirakott üzenetet, melyet kifejezetten a rajongók, elkötelezettek, szilárd fideszes preferenciával rendelkezők (s maximum még néhány kóbor, oktalanul a Jobbikhoz bitangolt szavazó) fülének szántak. Nincs semmi új abban, hogy az övéihez és csakis hozzájuk beszél (néha kifejezetten gügyög!): az ország többsége számára (ami ugye nem egyezik az aktív választók többségével) már rég nincs semmilyen mondanivalója, megelégszik azzal, hogy a nevükben is elkölthesse az adójukat (meg azt, ami még – papíron nekünk címezve – befolyik az országba).
Nos, akkor nézzük, mit ad Orbán az övéinek, miként teljesít, mint orákulum! A produkció sajnos erről az oldalról is riasztó: egyetlen organikus, biologizáló nemzetmetaforára húzza fel egész gondolatmenetét – ehhez lazán kapcsolódnak további, jórészt a tavaszi konyhakerti munkák köréből, de leginkább a naiv hobbikertész meglepő tapasztalataiból építkező hasonlatok és allegóriák. Gondolták volna, hogy a magyar szabadság voltaképpen hagyma, ami a fene tudja miért, de néha csak úgy kikel a földből, akarjuk mondani az emberek szívéből? (Mondhatnánk: legalább nem hagy rossz szájízt és kellemetlen leheletet maga után…)
De Orbán nonchalance-szal átlendül a saját képzavarai keltette csapdán és lazán, szabad kézzel skicceli fel a magyar történelem micsurini genetikáját. Dejszen’ mindig ugyanaz a hagyma kel ki bensőnkből, hiába is próbálják kigyomlálni a labancok, a muszkavezetők (figyelem: itt a szövegírói vakmerőség különös példáját látjuk!), a pufajkások – meg akik lovasrohamot vezényelnek saját fajtájuk ellen! A többit már a fejünkre ömleszti e két lábon járó retorikai exkavátor: a fülkeforradalmat, mint 48 és 56 betetőződését, az új alkotmányt, mely megint csak a forradalmak követeléseire rímel – e ponton miniszterelnökünk öniróniától sem mentesen panaszkodik arról, hogy a Nemzeti dalban nem mutatna jól a ’rezsicsökkentés’ (Árpi nyilván jól megrágta, de végül elvetette az ötletet).
A hűséges trollok – akik már réges-rég álomország tengerpartján élnek, valahol Paff, a bűvös sárkány és Németh Szilárd rezsibiztos között, egy strandszéken – megkapják a szükséges napi megerősítést. Csak úgy röpködnek a több százezer új munkahelyről, a megmentett devizahitelesek százezreiről, meg a csökkenő államadósságról szóló (és a most nyakunkba szakasztott orosz hitelről nagyvonalúan elfeledkező), minimum tényidegen, durván fogalmazva hazug állítások – és igaza van, hiszen az ég sem szakad a fejére: még a hidegfront is a konkurenciát találja telibe. A végén már géppuskaszerűen peregnek a mozgósítani kívánt rajongóknak szóló üzenetek: intés és ígéret vegyesen. Aki keményen dolgozik, az boldogul, de a gyengeség és a gyávaság megengedhetetlen kórtünetek! Igaz, erre is van gyógymód: a csordában üvöltés, akarjuk mondani a nemzeti egység – hiszen országunk már most is első helyen végzett az európai homogenitási olimpián (a többieket nem is értesítették a versenyről). Márpedig a nemzetek (és itt klimaxig futtatja az organicista metaforát) saját életet élnek, barátaik nincsenek, csak versenytársaik – ezen a ponton nyilván nagyot csuklanak a beszéd első mondataival még kiengesztelni remélt, Orbán oroszbarát fordulata miatt kiábrándult lengyel segédhadak.
A miniszterelnök mai, már megszokottnak számító, cipollai mutatványa ismét remekül prezentálta, milyen sokat engedhet meg magának - amíg akad egy saját, pár százezres vagy akár milliós, jól trenírozott, apportírozásra mindig kész, könnyedén hipnotizálható, néhány mozdulattal és egy csavarhúzóval szavazótáborrá alakítható drukkerhada. Önnön érdekünkben bíznunk kell abban, hogy egyszer megtörik a honfitársaink szemét borító varázs, de aligha számolhatunk azzal, hogy a következő három hét is elég lesz e csodára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >