Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (33.)
Janics Natasa (Nataša Janić), a vizek hercegnője
Sáfrány Ferenc
Sára lányom már nagyon izgult, várta ezt a találkozót. Neki is kellett Natasa véleménye a diplomamunkájához, nekem meg kapóra jött, hogy végre feltegyek néhány nem szokványos kérdést Magyarország aranyos vízi hercegnőjének, aki ha nem lenne, akkor bizony a pekingi szereplés felért volna egy totális égéssel. Amikor lányom meglátta, hogyan vagyok felöltözve, nem állhatta meg, hogy jól leszidjon. „Csak nem így jössz? Ez az alkalom igazán megér legalább egy farmernadrágot!” Én meg a szokásos overallban, amit lassan le sem lehet rólam szaggatni, csak annyit válaszoltam: „Itt az emberek, és nem a ruhák találkoznak.” De ezzel egy cseppet sem nyugtattam meg Sárát, aki fintorogva nézte apját. Mint aki szégyelli, hogy ezzel az emberrel kell egy társaságba menni, valahova. Még jó, hogy nem az Operabálba készültünk.
Mivel Natasa ideje nagyon drága és szűkös, egy fodrászszalonba beszéltük meg a találkát, ahol a hercegnőt a sportolók gálájára varázsolták széppé. Solymosi Melinda, a szépségszalon kedves és barátságos tulajdonosa fogad bennünket, miután kifakadok és heccelem lányomat az öltözködés kapcsán. Közben persze rikkancs dolgát is elvégzem, dobra verem a Naplót, és újabb fontos ismeretségeket kötök, csak úgy spontán, ahogyan szoktam, amíg Natasára várunk.
Látom, lányom nagyon izgul, és hogy oldjam a feszültséget, kimegyünk az udvarra. Én ott, rossz szokásomhoz híven cigarettázok. Egyszer csak befordul egy dzsip hangos balkáni zeneszóval, és mulatva, táncolva megérkezik a bajnok. Edzésről jött. Nagyon jó a kedve. Gyorsan megmutatja a gálára vásárolt egyszerű, de nagyszerű, ruháját, és nekifogunk. Belevágunk a közepébe. Engem közben kizavarnak, mert bele-bele pofázok az első kérdésbe. Jobb is így, gondolom magamban, hadd edződjön a gyerek. Natasa meg nem győz közben elnézést kérni, de lányom megnyugtatja. Én soha sem haragszom meg. Ez tényleg nem szokásom. Amikor ők túl vannak az övékén, jövök én az engem érdeklő, rég óta foglalkoztató, kérdésekkel:
– Mióta élsz Magyarországon? Miért pont Magyarország, amikor te mehettél volna a világon bárhova? Hogy érzed itt magad?
– 2001-ben jöttem ide és ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, mert édesapám és Petrovics Kálmán, valamint Kovács László régi jó barátok voltak. Valójában apukám hozott ide, miután én már ifiként is negyedik voltam az olimpián. A testvéreim is itt próbálkoztak annak idején, de ők nem kapták meg azt a támogatást, amit én megkaptam, és amire nekik is szükségük lett volna. Így ők tovább álltak, én meg maradtam. A kérdésed második részére, pedig a válaszom az, hogy itt én nagyon jól érzem magam. Sokkal jobban, mint otthon, ahol szinte senki sem ismer. Itt meg szinte bárhova megyek, mindenki meg és felismer, barátságosak és kedvesek velem az emberek. Az is igaz, hogy én soha sem leszek Kovács Kati, de ez engem nem is izgat különösebben. Legyen ő a csillag, úszkáljon a rivaldafényben, keményen megdolgozott érte.
– Ha már itt tartunk, milyen köztetek a viszony?
– Nagyon jó. Korrekt, baráti. Semmi felesleges és különös, amit imádnak a pletykalapok. Az itt nem létezik. Barátok vagyunk az életben és kemény ellenfelek a versenypályán. Ott még edzésen is megy a rivalizálás. Nincs pardon.
– Pekingben az egyes kudarca után, amikor a táv két harmadán át, vezetett Kati, és az ukrán csaj rávert, mit mondtál neki a páros előtt?
– Semmit. Egy szót sem. Csak tudtam, hogy már a bemelegítésen úgy kell őt tolnom, mint előtte soha az életemben, hogy visszanyerje az önbizalmát. Ez sikerült, és meg is nyertük a számot. Ő is kiengedett, már nem volt görcsben, mint az egyesben. Azért is veszített akkor, mert nem tudott felszabadultan evezni.
– Szerintem te nem veszítetted volna el az egyest sem?
– Kár erről ma már beszélni, de ha akarod tudni, én nem veszítettem volna el. Nem is rajtoltam volna így, mert ez egy szörnyű rajt volt. Nem az elején kell vezetni, hanem a végén. És ha az embernek nincs elég önbizalma, akkor nem nyerhet. Kati bizonyította, hogy óriási versenyző, kevesen léphetnek a nyomába, de akkor ott hibázott. De párosban javítottunk és ekkor már ő is tudott örülni. Nem véletlenül 27-es világbajnok Kati. Majd összejön neki Londonban az egyes is. És akkor megnyugszik.
– Te „csak” 15-ös világbajnok vagy, és háromszoros olimpiai bajnok. Hogy viseled a terhet? Nem feszélyez ez a népszerűség?
– Én még kislány koromban, amikor a bátyáim már érmeket hoztak haza, és én irigykedve és csodálva néztem fel rájuk, elhatároztam, hogy én is bajnok leszek. Az első versenyemen, amin indultam csak egy oklevelet kaptam, de én voltam a legboldogabb ember a világon. Nagyon büszke és ez az óta sem változott. Amelyik versenyen indulok, ott én nyerni akarok. A kitartás és a munka, amit apukámtól örököltem, az meghatározza a mai életem is. Ő is olimpiai ezüstérmes volt a maga idejében. A népszerűséget én lazán kezelem. Nem zavar. Megdolgoztam érte. Az nem érdekel, ki mit mond, mert arra sem energiám, sem időm nem marad, de ha az utcán megismernek, vagy bárhol üdvözölnek, csak jól esik.
– Mi volt ez a konfliktus a Rozsnyói Katalinnal? Nem fért meg a balkáni virtus és a Katalin által elképzeltek egy csárdában?
– Ha röviden fogalmaznék, nagyon egyszerű a válasz, de finomabb leszek. Katalint talán az bántja, hogy nem ő állhat fel versenyzői helyett a dobogóra is. Érthető vagyok? Hiúság. Felesleges hiúság. Semmilyen balkáni virtusról szó nincs. Én dolgozni akartam, és olyan edzővel, aki megérti mit, hogyan és mikor. Ezért hozattam vissza Kovács Lászlót, aki egy fantasztikus ember és edző, akit az irigyek innen Szegedről is elüldöztek, pedig egy rendkívüli szakember. Én kis koromban már vele tanultam az első lépéseket és most, amikor már világhírnévvel lapátolok, nekem egy ilyen edzőre van szükségem. Aki ad, és boldog, ha adhat és nem az, aki felesleges terheket rak rám, ránk, amit maga sem tud feldolgozni. Ebből elég volt. Jól döntöttem.
– Apropó! Vége a mézes heteknek. Milyen érzés férjes asszonynak lenni? Hogy ismerted meg a nagy Őt?
– Közel volt a menedzseremhez. Boldog vagyok. A mézes hetek? Majd rendezünk még, most már újra itt a felkészülések ideje. Versenyek, meg az a London is egyre közelebb. Ott, kétszázon is lesz egyes, és azt megpróbálom. Ha a szövetség és az új kapitány el nem rontja. Már most, időben, megmondtam neki, hogy mit nem tesznek jól és remélem, addig ezeket a hibákat kiküszöbölik. De a szövetségben is vannak különböző érdekszférák, erőviszonyok. Majd eldől. Rajtam nem fog múlni, én ráteszek néhány lapáttal.
– Hallottam, Kálmánt Oscar díjjal tüntettétek ki. Megérdemelte?
– Amilyen esküvőt szervezett nekem, ez a minimum, amit ő meg és kiérdemelt. Csodálatos volt. Szabó Gabi és Kovács Kati Németországból külön kis repülőgéppel érkezett, mert ott a Berlini Fal lebontása kapcsán rendeztek valami emlékversenyt és csak így tudtak este kilencre ideérni. A zenekar Vajdaságból jött, mondanom sem kell, hogy milyen hangulatot varázsoltak.
– Család, gyerekek?
– Én nem tervezek két napra előre. Ezt már régen megtanultam. Ha majd aktuális lesz, akkor eldöntöm, hogyan tovább. Addig meg gála, látod most fodrászat, szépítkezés… veled dumálok itt, mit akarsz még?
Most mondja valaki, hogy nem imádni való ez a csaj? A sík vizek hercegnője. Csak lapátolj még néhány olimpiai aranyat, a többi meg lesz, ahogy lesz, mint a nóta mondja, que sera, sera… a kiejtésed meg egészen talányos. Fantasztikus, ahogyan magyarul beszélsz. Mindenki tudja, hogy Vajdaságból jöttél. Bácskából.
Egy nagyon fontos kérdést csak elfelejtettem feltenni. Hogyan érzed magad a dobogó legfelsőbb fokán állva, és a magyar himnuszt hallgatva? De, majd legközelebb megtudakolom.
Nos, szerencsém van, mert tegnap ezt is megkérdezhettem, amikor edzés közben összefutottam vele a vízi telepen. Csak szerényen ennyit mondott: „Apukámra gondolok.”
A szerkesztő megjegyzése: Natasa pekingi aranya itt tekinthető meg.
A rikkancs ismét jelenti (34.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >