Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (40.)
Balogh Elemér
Sáfrány Ferenc
A családapa, férj, egyetemi tanár, alkotmánybíró, hívő, a nagy családosok egyesületének aktív szerepvállalója, és még sorolhatnám, közben azon csodálkozom, hogyan fér ez mind bele egy emberbe, még ha olyan rendkívüli fából faragták is, mint amilyen csak az Őrség vidékén ereszt gyökeret, hogy később koronát növesszen, hűvöst adjon. Zalai gyerek, aki az egyetemre jött ide, Szegedre, és itt megtalálta élete párját, a rendkívüli nőt, asszonyt és anyát, Ágit, aki Nagyváradról érkezett, és itt maradtak. Mi még háború előttről ismerjük egymást, barátságunk több mint két évtizedre nyúlik vissza. Feleségeink együtt jártak az orvosi egyetemre, és összehoztak bennünket. Még mondja valaki, hogy nem a nők azok, akik minden lényeges dolgot előbb-utóbb eldöntenek a férfiak életében.
Elemér, azaz ember, akire méltán lehet büszke egy kisebb közösség, de akár egy ország is. Én, amikor kinevezték az Alkotmánybíróság bírájának, úgy gratuláltam neki, hogy üdvözlöm a következő Köztársasági Elnököt. Persze, ő ezt szerényen elhárította, és esze ágában se nincs a politikába mélyebben beleásni magát, de viccesen megjegyezte, hogy akkor végleg fel kellene költöznie Budapestre. Neki ez lenne az egyik legnagyobb problémája. Megnyugtattam, hogy majd csak elférnek valahogy a Sándor-palotában. Ugyanis nekik kilenc gyermekük van. Hat fiú, és három lány. Ági viccesen megjegyezte, amikor a következő csemete után érdeklődtem, hogy Feri, a biológiai korlátokról nem hallottál. Ő a család tengelye. Hivatásos anya, ha már nem lett hivatásos orvos, pedig az egyetemet elvégezte, és már szakosodott, amikor jött ez első, a „trónörökös”, az ifj. Elemér. Ő már kirepült a fészekből, felnőtt és saját egzisztenciát alapított. Endre, a második gyerek a sorban, hamarosan követi, halbiológusnak készül. De Emese is iparkodik, ő nyelvész a családban.
Néha viccelődve leellenőrzöm barátom, tudja-e mindegyik gyereke születésének pontos dátumát. Mivel jogtörténész a becsületes szakmája, kis gondolkodás után, csak összeszedi őket.
Mi, feleségemmel, szent családként tiszteljük őket, mert az, amit ők eddig előttünk véghezvittek, nem mindennapi. Rendhagyóan példaértékű. Egy nyolcadik emeleti panellakásban találkoztam velük először, még a nyolcvanas évek derekán, és azonnal szót értettünk, mint ahogyan gerinces emberek között szokás. Semmi sallang, semmi mellébeszélés, semmi rongyrázás, és a vele járó képmutatás. Olyan ritka embereknek véltem én őket abban az időben, ideát az anyaországban, hogy vigyáztam is rájuk, mint a legféltettebb kincsemre. Elemért megkértem, hogy minden könyvet, amit általában csak pult alatt lehetett beszerezni, mert szétkapkodták (abban az időben még olvastak itt az emberek és nem a celebek vitték a prímet), nekem is szerezze be, ha már magának megvette. Olyan filozófiai továbbképzés volt ez mindkettőnk számára, közben jókat elbeszélgettünk. Haladó és lázadó szellemisége miatt rebellisnek számított a jogi karon.
Az egyetem befejezése után tanársegédként kezdte, és Németországban folytatta. Ott írta meg doktori disszertációját is, német nyelven.
Rendkívül népszerűek az előadásai, nincs diák a jogi karon, aki ne rajongna érte. Szegeden, a boszorkányperekről tartott, többszöri, késő esti, nyitott előadásain szinte nem lehetett helyet kapni, akkora volt az érdeklődés.
Egyszer azonban nagyon megijesztett. Függetlenként, a jobboldal támogatásával, elindult a polgármester választáson, ahol ellenfeleként, volt tanítványával kellett megküzdenie, aki politikus család sarjaként a baloldalt képviselte. Ekkor nagyon szurkoltam, hogy ne nyerjen. Mondogattam is neki, hogy nagyon nem szeretném, ha a politika fertőjében ő, mint a tisztesség bajnoka, örök hátrányban, értelmetlenül pazarolná el az energiáját. Nem neki való ez. Túl sok az övön aluli ütés. Hol vannak ma már az úri emberek, akik tisztességesen, az érveiket ütköztetve, küzdenek? Ha valaha is léteztek, létezhettek ilyenek a politikában?
Nem nyert, és én rettenetesen örültem. Így lett utána alkotmánybíró, ami testhezálló, neki szabott közjogi méltóság. Meg is érdemli.
Most szabadon elbeszélgetünk, ahogyan mi általában szoktunk, és én megpróbálom azt leírni, hogy a vajdasági Napló-olvasók képet kapjanak egy rendkívüli emberről, akinél a legnagyobb erénye, talán a hibája is, a szerénysége. Ő persze, ezen a megállapításomon, csak mosolyog.
Magát az interjút, a következő jelentésben olvashatják…
A rikkancs ismét jelenti (41.)
Következő cikk: Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >