Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A jövő cserbenhagyott bennünket
Végel László
A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, de erkölcsileg tisztább volt a helyzet. Tudni lehetet, ki hol áll. Most azonban sok a kaméleon. Ki kényszerből, ki reménytelenségből, ki karrierizmusból. Nehéz különbséget tenni. Mondanivalójához hozzátettem, hogy a kilencvenes évek azért voltak elviselhetőbbek, mert sokkal elevenebben élt bennünk a remény. Abban bíztunk, hogy egyszer mindennek vége szakad. 2000 október 5-e után azonban megtanultuk, hogy reményünk hasztalan volt. Megtanulták ezt az utánunk következő nemzedékek is. Reménykedtünk, de ránk szakadt a múlt. Kritizáltuk Miloševićet és bíztunk a jobb jövőben. Aztán megtapasztaltuk, hogy a jövő cserbenhagyott bennünket, megcsúfolta reményeinket. Végel László:
2023. január 5., csütörtök
Ez a majdnem tavasz kicsalogat Anikót és engem a sétára. Helyet foglaltunk egy teraszon és élveztük a ragyogó napsütést. Sosem gondoltam arra, hogy ennyire élvezni tudom az időjárás ajándékát. Lehet, hogy ez rossz jel, de erre nem akarok gondolni. Üldögélés közben a járdán megpillantjuk régi ismerősünket L-t. Az évek során gyakran találkoztunk vele különböző irodalmi esteken és kulturális rendezvényeken. Helyet foglalt az asztalunknál. Beszélgetés közben bevallja, hogy egyre magányosabbnak érzi magát. Nem panaszkodik, elhunyt férje kórházi főorvos volt, a lánya szintén befejezte az orvosit, ő pedig nyugalmazott középiskolai tanár. Mindene megvan, amire szüksége van, mégis rossz a közérzete. A kilencvenes években sok barátnője volt. Jól megértették egymást, mostanság azonban sajnálatos változást észlel. A fiatalabb barátnők egyre megértőbbek a kormánypolitika iránt. Nem kedvelik, de elfogadják. Főleg azok, akik még munkában vannak. Gyakran faggatja magát, hogyan viselkedne ő, ha munkaviszonyban lenne. Ugyanúgy? Nem tudja eldönteni. Nem mondok ellent. Csehov egyik mondata jár az eszemben. Csak a szűk látókörű emberek képesek haragudni a mindennapi emberekre pusztán azért, mert nem hősök. Elképzelem magam, mit tennék a helyükben. Egy biztos, nem vállalnék semmiféle vezető tisztséget. Ehhez tartottam magam, egész életemben. Sosem voltam főszerkesztő, igazgató, vagy valamilyen főnök. Ebben Szép Ernő követője vagyok, aki miután az osztrák-magyar közös hadsereg tisztjévé avatták, ezt a jelmondatot véste kardja pengéjébe. "Leben und leben lassen!". Itt és most ez azt jelenti, hogy ha nem ránthatok kardot a hatalomra, akkor arra sem rántok kardot, aki nem élvezi a hatalom bizalmát. Van, aki azt mondaná, hogy ez meghátrálás, de elegem van azokból a hősökből, akik másokon követelik a hősiességet, miközben egy karcolás sem éri őket. A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, de erkölcsileg tisztább volt a helyzet. Tudni lehetet, ki hol áll. Most azonban sok a kaméleon. Ki kényszerből, ki reménytelenségből, ki karrierizmusból. Nehéz különbséget tenni. Mondanivalójához hozzátettem, hogy a kilencvenes évek azért voltak elviselhetőbbek, mert sokkal elevenebben élt bennünk a remény. Abban bíztunk, hogy egyszer mindennek vége szakad. 2000 október 5-e után azonban megtanultuk, hogy reményünk hasztalan volt. Megtanulták ezt az utánunk következő nemzedékek is. Reménykedtünk, de ránk szakadt a múlt. Kritizáltuk Miloševićet és bíztunk a jobb jövőben. Aztán megtapasztaltuk, hogy a jövő cserbenhagyott bennünket, megcsúfolta reményeinket. Ezek után nehezen csábít el bennünket a remény. Lehet, hogy évtizedek múlva, az autokrata korszak után színre lép egy új nemzedék, amely újra mer reménykedni. Addig azonban néhány évtizedeken át a kaméleon-nemzedékek súlyos teherrel a vállukon gyakorolják a túlélés művészetét. Nekik sincs könnyű dolguk. Arra vannak ítélve, hogy utópia nélkül toporogjanak és remény nélkül élvezzék a szerepkört, amit az uralkodó csúcs gálánsan átenged nekik.
Következő cikk: Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Összegazdálkodták” magukat
A nyolc Véemeszes államtitkár közül mennyien értenek egyáltalán az államigazgatáshoz, és mennyire ismerik az államigazgatási törvényt? >
Küzdelem a parancsuralmi hatalom túlkapásai ellen
A belgrádi és a nagykikindai rendezvények betiltásának fontos vonatkozása, hogy hosszú idő után a vajdasági magyar >
A PÁRTPOLITIKAI LABDA VISSZAPATTANT AZ ÚJVIDÉKI EGYETEMEN
Az egész Újvidéki Egyetem és az univerzitási autonómia szellemiségének meggyalázása zajlik Madić rektor mandátuma és vezetése >
„Hol tart a kisebbségvédelmi keretegyezmény megvalósulása”?
Az MNT bábelnöke azt sem említette, hogy a legfrissebb népszámlálás szerint tíz év alatt Szerbiában 70.000 >
A tájékoztatás és a nézők megalázása!
Az ilyenfajta (propaganda) tájékoztatás a VMSZ és a vele hatalmi koalícióban lévő nacionalista Szerb Haladó Párt >
El nem képzelt riport
Az eset azért is érthetetlen, mert attól, hogy kilenc író felolvas maximum ötven embernek, még a >
Újhold
Hazafelé láttam ám, hogy nemigen látom a felkelő holdat, csak a vékony karimáját, a sejtelmes kiflit: >
Politikai fikuszok (kirakat)találkozója
Képtelenség elvárni, hogy Juhász és Žigmanov most majd „felülvizsgálják és összefoglalják” a nemzeti tanácsokról szóló törvény >
A Mirdita esete a rendőrséggel
Történt ugyanis, hogy az előző nap vagy 150 szélsőjobbos demonstrált a másnapra tervezett rendezvény színtere előtt, >
Vučić „szerb világot” épít – a VMSZ „stratégiai partnere”!
A négyszemközti találkozók arra utalnak, hogy a junior pártvezér ilyen tekintetben is apja önkényuralkodói nyomdokain halad, >
A nemzeti kisebbségek Európa árvái lettek
Utána a helybeliek népviseletben néptáncokat lejtenek és népdalokat énekelnek, hogy bebizonyosodjon milyen hűségesen őrzik a nemzeti >
Politikai pornográfia: a VMSZ kiszolgálja a Fideszt és a SNS-t is!
A helyzethez illő közösségfelmérő elemzés és vita helyett az értelmiségi húzóerőt vesztett párt szimpla fogáshoz folyamodott: >