2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A rikkancs jelenti

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc

Megmondom őszintén, kissé magam is fél­tem az első alkalomtól, az előítéletektől és attól a megmagyarázhatatlan, irracionális erőtől, amely minduntalan jelen van az emberi viszonyokban, és teszi azokat feszültté, torzzá. De sikerült.

Rikkancsként, életemben először szerepeltem egy csöndes kisváros főutcáján, Zentán, üzletei­ben, intézményeiben, ahova az esőtől hajtva behúzódhattam, közben a lap is elkelt.

Sokan ismernek, és láttam az arcokon, hogy nem értik, mit és miért csinálok, amikor az Amerikában eldobott – de én felvettem – szimpa­tikus kis kofferomból előhúztam a Napló egy-egy legfrissebb számát. Most már tudják, árulom a Naplót, rikkancskodom. Igen, egyetemi végzett­séggel, habár ez semmit sem jelent a piacgazda­ságban, nem kell hozzá TUDÁS és miegyéb: tanár létemre, amire a nagy REFORMÁTOR (Dosztojevszkijnél INKVIZÍTOR) reformátorkodása rányomta a bélyegét, szégyelljem-e vagy se alapon. Én még mindig nem SZÉGYENLEM!, de azt igen, hogy kolléganőm, aki egy iskolában tanít velem, ha hiszik, ha nem, nem engedhet meg magának egy Naplót sem, mert a bugyellá­risa nem bírja el a TÍZ, DESET, TEN, ZHEN stb. konvertibilis DINÁRT! A pedellusét kéri kölcsön, hogy elolvassa. Mondtam is neki, megírom az esetét névvel, de most ahogy a gondolatokkal bajlódom, a nevét csak kihagyom, hisz, ha jobban belegondolunk, ez az egész társadal­munk szégyene. Neki húsz-egynéhány év tanár­kodás után is meg kell gondolnia, hova azzal a tízessel. Ennyire szegények vagyunk, s még ak­kor is, ha a szegénység nem szégyen, ez több a soknál.

Betérve a bankba, rikkancskodom tovább, s közben rajtam mosolyog bajusza alatt a zentai VMDK alelnöke. De szeretném, ha a társadalom bajait is orvosolni lehetne néhány kisebb-nagyobb sebészeti beavatkozással! De nem lehet, és ezt tudja maga a sebész is, azért kénytelen politizálni. Naplót vegyenek! Naplót vegyenek!, kiabálnám, de ez erre, mifelénk nem divat, mert még valaki kihívja a mentőket, s ez a jobbik eset hisz a pszichiátereket jól ismerem, annak ellenére, hogy nem vagyok dili. Ezért csak csöndben kínálom a portékát közben hegyezett fülekkel figyelek.

Hogy mennyien olvassák a Naplót? Nem tudom, de én röpke két óra alatt megszabadultam száz példánytól. Megjegyzem, tizenegy után esőben láttam hozzá, mert az embernek a Napló-áruláson kívül akad más dolga is. Mondjuk, sztereóban hallgatja a kakaót követelő Sára lá­nyát és Árpád fiát a csörgőóra helyett. Ez csak a bevezető, ami ezután jön, azt csak azon szülők tudják, akiket az isten ikrekkel áldott meg. Köz­ben a Naplót már mindenki megvette a trafik­ban? Jól kezdem én is az új hivatásom! Majd elválik, hisz a piac törvényszerűségei kegyetle­nek, s ezt én a politikai gazdaságtanból elmélet­ben régen felfogtam, most ismerkedem a gya­korlattal.

Többen megjegyezték, ezért nem is hallgat­hatom el, hogy a Napló jó újság, de egy kicsit értelmiségi, mintha csak egy bizonyos réteghez szólna. A válaszom most is az, hogy valahol el kell kezdeni, mert értelmiségivé nem válhat az, aki meg nem küzd érte. A papír, a különféle oklevelek itt nem segíthetnek, ha maga – az emberből fakadó – igény hiányzik. Ezért örülök, hogy egyik pedellus átrágta az eddig megjelent öt számot, és igényli a folytatást. A kereskedő meg csak akkor vesz tőlem lapot, ha beszerzem neki a hiányzó három számot. Megígértem.

Az okosok szerint csak a KULTÚRA oldhatja meg az emberek bajait, ebben pedig a Napló csal segíthet.

Én magam is ezért olvasom, ezért árulom, sőt azért is, hogy Önnek, kedves Napló-olvasó, mielőbb a kezébe kerüljön a legújabb szám.

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább