Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (5.)
A bácskai zsidók és az 1848/49-es események
1848 elején az Osztrák Császárságon belül súlyos ellentétek merültek fel a bécsi udvar és a magyarok között, s ez utóbbiak felhívták az e térségben élő nemzetiségeket is, hogy védjék meg vívmányaikat, s egyszersmind a jobbágyság alóli felszabadítást, földet és jobb életkörülményeket ígértek nekik. A magyar vezetés (elsősorban Kossuth) merev magatartása miatt azonban hamar megromlottak a magyarok és a nemzetiségiek közötti viszonyok.
Az illír mozgalom felszólította a zsidóságot is, hogy csatlakozzék hozzájuk a magyarok elleni harcban, ők azonban, ez utóbbiak felhívását fogadták el, s a magyarok oldalára álltak. Holott éppen ők voltak az egyetlenek e térségben, akik sem egyenjogúságot, sem polgári jogokat nem kaptak (mint Jókai Mór, a kor kiemelkedő írója megállapította), s e döntésükkel eltávolodtak a többi nemzetiségtől, elsősorban a szerbektől, ami később komoly következményekkel járt. Ugyanakkor a zsidóság a legcsekélyebb támogatást sem kapta meg viszonzásul a magyar lakosságtól. Pesten 1848. IV. 15-én antiszemita, a zsidók kiűzetését célzó zavargások törtek ki, 1848. IV. 19-én pedig zsidó boltokat és lakóházakat fosztogattak. A zavargások vidékre is kiterjedtek, sőt magára Zágráb városára is. Napokig tombolt a rablás, rombolás, gyújtogatás és gyilkosságokra is sor került. Végül az új magyar hatóságok állították helyre a békét rögtönítélő bíróságokkal és fegyveres beavatkozással, így védvén meg a zsidóságot (Tolnai Világtörténelme, 11/224). Minthogy a magyar lakosság jó részét antiszemita érzelmek fűtötték, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. IV. 24-én úgy döntött, hogy zsidókat nem vesznek föl a magyar nemzetőrök és a honvédség soraiba. E döntését később visszavonta, úgyhogy a honvédség (a magyar forradalmi kormány ezt az elnevezést részesítette előnyben a nemzetőrséggel szemben) soraiban zsidók is harcoltak a magyar szabadságért.
A magyarok és szerbek közti feszültség egyre fokozódott, és 1848. IV. 28-án fegyveres harcra került sor, mely aztán lankadatlan hevességgel folyt az egész 1848-as esztendő folyamán, igen sok áldozatot követelve mindkét részről. Falvakat és kisebb városokat perzseltek fel és fosztottak ki, aratott a halál, üzemeltek a bitók. Rossz napok virradtak a zsidókra az egész térségben. A harcok a békítési kísérletek ellenére sem lankadtak. 1849 elején válságosra fordult a helyzet. A szerb egységek elfoglalták Szeghegyet (ma Sekić), 5000 forintos hadisarcot hirdettek, és kirabolták a zsidó házakat. A zsidó boltok és házak kifosztása egyébként sokhelyütt mindennapos eseménynek számított mindkét hadban álló fél részéről, s mindaddig folytatódott, amíg néhány nem zsidó ház is áldozatul nem esett – ekkor közbelépett a kormány.
1849 januárjának végén a szerb fegyveres erők III. hadoszlopának egységei Davidovac és Surdučki ezredesek vezetésével elfoglalták Óbecsét, Adát, Moholt, 1849. II. l-jén pedig Zenta városát is. Általános fosztogatás kezdődött, és három nap leforgása alatt közel négyszáz embert megöltek. Ez alkalommal Adán letartóztattak hatvan zsidót Wéber Dávid rabbival az élen. A foglyokat 1849. II. 7-én Zentára szállították, és két zentai rabbival együtt kivégezték.
Megtorlásként a jánoshalmai nemzetőrök és honvédek megtámadták és elfoglalták Moholt, kifosztották a falut, és megöltek százhét szerbet a pravoszláv pópával az élen. A moholi zsidók sorsáról nincs adatunk.
Az 1849-es év Újvidék számára is végzetes volt A péterváradi várban sorra váltogatták egymást a parancsnokok. Hrabovszkit rövid parancsnoklás után Blagojević váltotta fel, aki hamarosan lemondott, Csuhának adva át a helyét. Csuhát Perczel Mór tábornok váltotta fel, akit fivére, Miklós követett. A várparancsnok és a magyar kormány között nézeteltérésre került sor és Perczel Miklós 1849. VI. 3-án kénytelen átengedni tisztét Kiss Pál ezredesnek, és elhagyni a várat, amit június 6-án meg is tett. Ezekben a napokban érkezett el seregével Újvidékig Jellasics horvát bán, mire a péterváradi vár parancsnoka 1849. VI. 12-én, egy szerdai napon parancsot adott Újvidék ágyúzására 200 lövegből. Délig vagy 800 épület állt lángokban, összesen 2004 ház dőlt romba, azaz a város épületeinek 70 százaléka. Az ágyúzást tűzvész követte, melyben leégett a Zsidó község épülete és súlyosan megrongálódott a zsinagóga is.
A városban élő 1320 zsidó közül csak 13 maradt, hogy a többivel mi lett, azt csak találgathatjuk. Elesettként mindössze egyet tartanak nyilván közülük, Schosberger Ábrahámot, akinek síremlékén felirat hirdeti, hogy „átkozott ágyúgolyó vetett véget életének idegen emberek harcában”, ami egyben a zsidók véleményét is tükrözi valamelyest a velük nemigen rokonszenvező, szemben álló felek harcáról, mely oly sok áldozatot követelt maguktól a zsidóktól is.
Kiss parancsnok nevével még egy zsidó vonatkozású esettel kapcsolatban találkozunk újra 1849. VIII. 23-án, amikor dr. Leopold Zappert, a Chevra Kadisa és az ágyúzásban leégett újvidéki zsidó kórház orvosát kinevezi a helybéli pravoszláv kórház orvosává – ez volt az egyetlen kórház, amely épségben vészelte át az ágyúzást és a tűzvészt. Dr. Siegfried Kapper, aki 1850-ben érkezett Újvidékre, azt írja feljegyzéseiben, hogy az év februárjában a város hatalmas temetőre emlékeztetett, a házakat felverte a dudva, az utcák elhagyatottak voltak és benőtte őket a gaz.
A város krónikása, Érdujhelyi Menyhért leírása szerint „templomok, iskolák, egyéb középületek, magánosok házai fedél nélkül állanak”... „Voltak utcák melyek végig leégtek. Pl. a Futaki, Kamenicai utca, az almási templom és a katedrális egész környéke romhalmaz volt.”
Kósza hírek szerint áll a krónikákban, az ágyúzást követő fosztogatásban, tolvajlásban zsidók is részt vettek, ezt azonban fenntartással kell fogadnunk, hisz aki túlélte közülük az ágyúzást, nyilván hanyatt-homlok menekült, amerre látott. A szóbeli krónikák szerint sokan Palánkára menekültek, de volt, aki egész Pest környékére vetődött. Még húsz évvel a pusztítás után sem érte el a zsidóság lélekszáma az 1848 előtti szintet. Az 1868-i összeírás csak 1003 főt tart számon.
E sok szenvedést tetézi I. Ferenc József 1850. IX. 20-1 rendelete, amely pénzbüntetéssel sújtja a zsidókat a magyar felkelőkkel való rokonszenvezés címén. Az újvidéki zsidókat például 1500 forint kifizetésére kötelezték.
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (6.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >