Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A népszámlálás (kivételesen) becsületes dolog
Az állam nem mindig csal és hazudik
Megkezdődött a népszámlálás. Két hétig tart. A népszámlálók benyitnak minden házba. Minden használható lakást (a hétvégi házakat, nyaralókat is), legyen az üres vagy lakott, megvizsgálnak és fölmérnek.
Általánosságban
Minden háztartást, legyen az családi jellegű vagy egyszemélyes, megkérdeznek, és megállapítják helyzetét. Összeírják a háziállatok fajtáit és számát. Minden mezőgazdasági birtokot számba vesznek, és a gazdasági adatokat rögzítik a kérdőíven. S végül, hazánk minden állampolgárát összeírják állandó lakhelye szerint, attól függetlenül, hogy pillanatnyilag hol tartózkodik: az országban vagy külföldön.
A népszámlálás első számú állami feladat. Azonban eredményeiben nem az állam, hanem éppen maga a társadalom a leginkább érdekelt. A népszámlálás eredményeinek az ismerete nélkül a gazdasági tevékenység óriási károkat szenvedhet, sőt meg is bénulhat egy időre; ugyanúgy a társadalmi szervezetek munkája is. A népszámlálás az egész társadalom keresztmetszetét adja. Korképet és kórképet – látleletet – nyújt az előző fejlődési szakaszról, ugyanakkor a jövő megtervezéséhez is a legnagyobb jelentőséggel bíró útmutató adatokat szolgáltatja. A mi népszámlálásunk legalább 130 millió dollárba (220 millió márkába) kerül. Látszatra rengeteg pénzről van szó, úgy tűnhet, hogy most, amikor annyi a baj az országban, ezt a pénzt megannyi fontosabb célra is elkölthetnénk. Csakhogy, ha nem lenne népszámlálás, sokszoros károk keletkeznének a népgazdaságban, a társadalomban. Különben a népszámlálás megszervezése és lebonyolítása nem az itteni, hanem a legkitűnőbb állami gépezet tudását is nagy próbára teszi. A népszámlálás nagy civilizációs vívmány. Az állam kénytelen-kelletlen magára vállalja és megszervezi ezt a társadalmi önismereti funkciót. Noha az állam nagy „tolvaj” (adóztat, sarcol és dézsmál), ebben az értelemben mégsem mindig csal és hazudik; nem kótyavetyéli a pénzt.
Nemzetiségi vonatkozások
Az ország minden nemzethez és nemzeti kisebbséghez tartozó lakosát, így a magyarokat is, nagyon érdekli a népszámlálás eredményei közül éppen a nemzetiségi összetételre vonatkozó adat Hányan leszünk hogyan alakul arányunk a többiekhez viszonyítva.
A népszámlálási személyi kérdőívben három kérdés van (a 8., 9. és a 10.), amelyek közvetlenül érintenek mindenkit. A 8. kérdés a nemzetiségi hovatartozásra, a 9. az anyanyelvre, a 10. a vallási felekezetre vonatkozik. A szövetségi alkotmány 170. szakasza szerint mindenkinek joga van nemzeti hovatartozásának szabad meghatározására és kimondására. Mindenki olyan nemzetiségű, anyanyelvű és vallási felekezetű, amilyennek érzi magát. Ennek alapján a népszámlálónak kötelessége, hogy olyan feleletet írjon a kérdőívre, amilyet a feltett kérdésre kapott. Ha a feltett kérdésre nem kap feleletet, azt kell beírnia a kérdőívre, hogy az állampolgár nem válaszolt.
A használatban levő kérdőív szerb nyelvű, cirill betűs és fényérzékeny. A feleletet is fényérzékeny vegyi tollal kell bejegyezni a megjelölt vonalra. Mindenkinek jogában van ellenőrizni a bejegyzett feleletet. A nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárnak jogában van kérni az összeírótól az anyanyelvére lefordított kérdőívet is, hogy betekintést nyerjen a tartalmába, ha valami nem világos a számára. De ilyen kérdőív nincs és nem is lehet használatban (nem fényérzékeny). A nemzetiségi nyelven kinyomtatott kérdőívet a népszámláló egy példányban tartja magánál (ha magánál tartja). A polgár kérésére köteles megmutatni. Ha nincs nála a kisebbségi nyelven kinyomtatott kérdőív, az végképp nincs rendjén, de a polgár akkor sem tagadhatja meg az adatszolgáltatás kötelességét.
A személyre vonatkozó népszámlálási kérdőívet kivéve a többi kérdőív (vagyis a lakásra, háztartásra és a mezőgazdasági birtokra vonatkozó), sajnos, még csak lefordítva sincs a nemzeti kisebbségek nyelvére, így a népszámlálótól ilyen mintapéldányokat nem kérhetünk. Aki nem érti a kérdést szerbül, hát nem érti, vigye kánya.
Felemás esettel állunk szemben. Ugyanis mindez, ha nincs is éppen teljesen ellentétben a nemzetközi jog ajánlásaival, összhangban sincs azzal.
Többen kérdezték tőlem, hogy a népszámlálók visszaélhetnek-e a feladatukkal, és esetleg nem azt a felelet jegyzik be a kérdőívre, amit kaptak a polgártól. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy ugyannak a társadalmi jelenségnek sokféle vonatkozása van. Lehet ez a vonatkozás jogi, gazdasági, lélektani, erkölcsi – s ilyen értelemben bizalmi is. Így vagyunk az összeírókkal is. Az összeírókat a községi helyhatósági szervek választják ki főleg iskolázott munkanélküli fiatalok közül. Szívszaggató, de így van. Az összeírók kiválasztásakor figyelembe veszik a becsület, a szavahihetőség és megbízhatóság mércéit is. Nem valószínű, hogy a nagyszámú népszámláló tudatosan ferdítsen. Az előző népszámlálásokkor a népszámlálási bizottságok hatáskörébe tartozott a módszertani utasítások magyarázása is. Ez tényleg magába zárta a tudatos elferdítés veszélyét, ami a szövegbe foglalt módszertani utasításoktól teljesen független, helyi kívánalmakon alapuló, újabb utasításokat is lehetővé tett. Most nem így van. A módszertani utasítások magyarázata nem tartozik a népszámlálási bizottságok hatáskörébe. A köztársasági népszámlálási főbiztosok – valamennyien szakemberek – hatáskörébe utalták. Ők tartották a felkészítő tanfolyamokat a községi biztosoknak; a községi biztosok (akiket az előzők ellenőriztek munkájukban) pedig az összeíróknak. Mivel jómagam is köztársasági népszámlálási főbiztos vagyok, s jó betekintésem van a folyamatokba, elmondhatom, nem valószínű, hogy ez alkalommal az összeírók másoktól is kaptak volna utasításokat, hogy belemagyarázzanak a nemzetiségi hovatartozás megítélésébe, vagy hogy befolyásolják a polgár akaratát és választását. Efféle dolgok azelőtt sokkal könnyebben megtörténhettek, mint ma. A többpártrendszerben és a demokratikus légkörben mindez gyorsan kitudódna a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt. Ezenkívül a köztársasági főbiztos javasolhatja, hogy bármelyik erőszakoskodót leváltsák.
Mégsem kell teljesen kizárni a félreértések eshetőségét. Mint mindig, főleg a beidegződések, a félelem és a propaganda következtében most is megtörténhet, hogy nagyon sokan a nemzetiségi hovatartozást, mint állampolgárságot fogják fel. Még akkor is, ha a kérdést jól teszik fel. Hát még ha ügyetlenkednek a kérdés megfogalmazásakor (ha az összeíró nem ismeri a kisebbségi nyelvet). Sajnos, az utóbbi időben már sehol senki nem szentel semmilyen figyelmet az arányos nemzetiségi összetételre, tehát várható, hogy a népszámlálók kiválasztásakor sem ügyeltek erre a szempontra. Alig lesz köztük (Észak-Bácskát és a Tisza-vidéket kivéve) nemzetiségi vagy kisebbségi nyelven értő összerój. A hiányos nyelvtudás lehet befolyásoló tényező, de nem olyan nagy mértékben, mint a tudatos belemagyarázás, elferdítés vagy félremagyarázás lehetősége az előző népszámlálásokkor. Ha nem létezik megfelelő nyelvi kommunikáció, szinte lehetetlen még csak megkérdezni is azt például, hogy valakinek van-e külföldön hozzátartozója.
S még valamit! Ugyan minek adtak volna bármilyen népszámlálási eredményt befolyásoló utasítást? Azon kívül, hogy ez rögtön kitudódna, nagyfokú ostobaságra is vallana. Hiszen miért van a politika? A politika hivatott elvégezni mindezt. A politika már több mint három éve igyekszik félelmet kelteni, s ezzel a neki megfelelő eredményt elérni. A nagyszerb nacionalizmus hisztériái és féktelen dühöngése egészen biztosan megfélemlítésként hat azokra, akik nem tudják egykönnyen eldönteni, hogy mik is valójában: inkább az egyik vagy a másik nemzethez tartoznak.
Sokan kérdezték tőlem, hogy hamisíthatók-e a népszámlálási kérdőívekre beírt, a nemzeti hovatartozásra vonatkozó feleletek a későbbi feldolgozás folyamatában. Lehet-e hamisítani a feleleteket a kódoláskor? Vagyis a statisztikai intézetben meg lehet-e hamisítani a feleleteket? Erre a kérdésre azt kell mondanom, hogy egy ilyen cselekedet még az előzőnél (a befolyásolásra való utasításnál is) ostobább lenne. Teljesen kizárt még csak a lehetősége is a népszámlálás útján begyűjtött feleletek hamisításának, akármilyen módon történő módosításának. A Jugoszláv Statisztikai Intézet egy nagyon komoly, nagy tapasztalatú szak- és tudományos intézet. Nemzetközi szabványok szerint működik. A nemzetközi társulásokban egymás munkáját a legszigorúbban ellenőrzik és bírálják. Semmi sincs, ami ne lenne ismeretes a másik előtt a másik munkájáról.
Mit várhatunk?
Röviden: azt, amilyen feleletet adunk a kérdőívekre. Ahányan valljuk magunkat magyarnak, ahányan valljuk a magyart anyanyelvünknek, ahányan valljuk magunkat katolikusnak, reformátusnak stb., annyian leszünk magyarok, magyar anyanyelvűek, katolikusok stb. Ebben nem kell kételkedni. A népszámlálás műveletét nem kell összekeverni az előző politika ilyen vagy olyan irányú hatásaival.
Egy rendkívül erős asszimilációnak és szétszóródásnak (kivándorlásnak és külföldi munkavállalásnak) kitett nemzeti kisebbség – márpedig a magyar ilyen – nem lehet egykönnyen „megjósolni” a számát csupán a természetes népmozgás (a születések, halálozások és az ebből következő természetes szaporodás és fogyatkozás) mutatószámai alapján. Ezt tette a NIN az utolsó előtti számban (Ruža Petrović cikkében), szerintem ez nem helytálló.
1. Az 1981-es népszámláláskor nem sikerült összeszámolni a külföldön dolgozó magyarok és családtagjaik számának legalább 30 százalékát. Semmi megbízható számszerű adatot nem ismerünk arra vonatkozóan, mennyire erősödött fel a kiköltözések üteme és a külföldi munkavállalás. A családi tapasztalataiból ezt a jelenséget 'mindenki éppen így érzékeli, de ez ne elég.
2. Nem tudhatjuk hogy a mostani politika mennyire hatott rémisztően:
a) a magyarság különböző társadalmi rétegeire és különösen
b) a szórványokban élő magyarságra (hiszen ők etnikailag jóval védtelenebbek mint a nagyobb számban és az egy területen többségben élők). A nagyszerb nacionalista tömeghisztéria kétségtelenül romboló hatású és megfélemlítő volt a magyarság közhangulatára. A szórványokban élők ki vannak téve a néhányszorta gyakoribb etnikai keveredés lehetőségeinek. Mindez nagyon sebezhetővé tesz bennünket.
3. Noha ismerjük a vegyes házasságok arányát, mégsem tudhatjuk, hogy a vegyes házasságokban szülő magyar anyák gyerekeinek hány százaléka marad (vagy nem marad) magyar nemzetiségű. Nem tudjuk ezt a vegyes házasságokban élő apák gyermekeiről sem.
4. Nem tudhatjuk, hogy azok közül, akik az életüket mint jugoszlávok élték le, hányan „tértek vissza halálukban” a magyar nemzetiséghez (a rokonság úgy jelentette be a halálukat, mint magyar nemzetiségűekét).
Én nem szívesen találgatom, jósolgatom, hogy hány magyar van a tartományunkban most, 1991-ben, de ha már kell és kérik tőlem, úgy ezt megtehetem az előző fenntartások mellett.
A vajdasági magyarok születési ezreléke az elmúlt tíz év átlagában 10,6 körül lehetett, ugyanakkor a halálozások ezreléke 16-ra emelkedett. Két születésre három haláleset jutott. Ennek következtében tehát a természetes csökkenés ezreléke -5,5 volt, vagyis csupán a természetes népmozgás adataiból következően a vajdasági magyarok száma több mint évi fél százalékkal csökkenhetett ebben az időszakban. Ennek az egy tényezőnek a hatására a vajdasági magyarok száma az 1981-es 385 000 főről 1991-re 357 000 főre csökkenhetett (25-26 ezrelékes csökkenés). Igen ám! Az 1971-1981-es időszakra vonatkozó adatokból már tudjuk, akkor a magyarság száma 423 800 főről 385 000 főre apadt. Vagyis 38 500 fővel csökkent, ami pedig 9%-ot mutat, holott abban az időszakban a természetes csökkenés még kisebb volt (a születések száma valamivel nagyobb, a halálozások száma valamivel kisebb). Ha tehát abból a feltételezésből indulunk ki, hogy továbbra is hatottak a magyarság számának alakulására a csökkenés más tényezői is, ugyanúgy, mint 1971-1981 között, abban az esetben nem maradhatunk meg semmiféleképpen sem a 357 000-es becslésnél. Van-e alapos okunk feltételezni azt, hogy ebben az időszakban is hatottak a csökkenés egyéb tényezői? Azt hiszem, van. Ebben az esetben, ha erre az időszakra is feltételezünk egy 10 százalékos csökkenést, akkor a vajdasági magyarok száma újabb 38 000-rel csökkenhetett. Tehát a magyarok száma körülbelül 345 000 fő körül lehet most, 1991-ben. Ebben a számban benne lesznek azok is, akik külföldön dolgoznak és azok is, akik magyarnak vallják magukat, de anyanyelvük nem a magyar (körülbelül 35-40 000 fő).
Nem kell ezen a sötét jóslaton meglepődni. „Alapos a gyanú”, hogy a magyar népesség korösszetétele is olyan volt már 1981-ben, hogy ilyen következtetések levonására ösztönöz. A 0-6 éves korosztályba a népességnek csupán 7,7 %-a, a 65 évesnél idősebbek korosztályába pedig a népesség 21,6%-a tartozott. A magyarok a 0-6 évig terjedő korcsoportba tartozó vajdasági népességnek csak a 14,6%-át adták, ugyanakkor a 60 évesnél idősebbek vajdasági korcsoportjának a 27%-át adták. Ebből az következik, hogy hamarosan minden harmadik ember, aki Vajdaságban meghal, magyar nemzetiségű lesz.
Egy nagyon ostoba gazdasági és demográfiai politika következménye mindez. Ez a politika végtére is minden vajdaságit egyformán utolér, ha eddig még nem ért utol. Ennek a politikának az eredményei kezdenek teljesen „beérni”. Ezt a mindenki számára sötét valóságot is szeretjük ide-oda taszigálni, odatuszkolni a másiknak abban a hitben, hogy a magunk sorsán könnyíthetünk. Ez nem más, mint illúziókergetés. Senki sem javíthat tartósan a maga sorsán úgy, hogy sietteti a másik asszimilációját.
A mérhetetlenül mély gazdasági válság még mindig előttünk áll. És mindenkit elér. Egyre kevesebb a házasság. Egyre korosabbak lépnek házasságra. A házasságokban mindinkább hátráltatják a gyermekáldást. Mindez ahhoz vezet, hogy csak egy gyermeket vállalnak, vagy még azt az egyet sem vállalhatják. Végül ez az állapot is tisztán demográfiai jellegű okokat kap. A társadalom süllyed a válság önmagát gerjesztő „ördögi körében”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >