Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Törvényhozó Színház
Avagy: a képviselőház színi teljesítménye törvényhozás ügyében
Izmosodik az állam, sanyarog a nép, gyarapodnak a törvények, csökken a jogbiztonság. Ilyen, az első hallásra ellentmondó helyzet alakult ki, amióta a köztársasági képviselőház futószalagjáról tömkelegében kerülnek újabbnál újabb törvények a nyilvánosság elé a rohammunkával épülő jogállam tető alá hozása érdekében. S mint minden tömeggyártás esetében, a kaptafa az egyetlen minta.
Kaptafára készültek a szellemi életünket behatároló, véglegesített törvények, illetve tervezetek is. Olyan értelemben, hogy ezek a jogi irományok is csak a hatalom cézári mivoltának a fokozását szolgálják, mint minden eddigi ebben az új demokráciában, ahol az államot illet minden jog, a másik „felet” minden kötelesség. A jogformálás pedig kizárólag a miniszterek által meghatározott, szent és sérthetetlen nemzeti érdekvédelem gyakorlásán alapszik, mint ahogy a kötelesség az elvárt és teljes szakmai és szellemi behódoltságon, alattvalói főhajtáson.
Csakhogy gyorsan betelt a pohár. Komoly ellenszegülést és egyet nem értést váltottak ki a képviselőházi szavazógépezetre támaszkodó jogalkotók firkantásai a szakmabeliek berkeiben és az értelmiségiek köreiben. Történt ez legújabban a színházakról szóló törvénytervezettel kapcsolatban. Tekintélyes közéleti személyiségek figyelmeztetnek, hogy a javasolt megoldások beláthatatlan következményekkel járnak Szerbia színi életében, hogy elfojtják az alkotói szabadságot, hogy a művészeket megfosztják a művészettől, hogy a törvény megfogalmazóit inkább a büntetőrendelkezések érdekelték mintsem a színházak létét szavatoló feltételek meghatározása. A szellemi munkások az alkotók a művészek nem óhajtják az állam gyámkodását, nem kémek az olyan törvényekből, amelyek révén teljesen kizárják őket saját sorsuk rendezéséből, nincs szándékukban a hatalombitorlók által megjelölt állami/nemzeti érdekek alá rendelni a tudomány, a kultúra, az alkotómunka eredeti érdekeit.
Nagyfokú bátorság és szilárd szakmai-erkölcsi eltökéltség kellett az ilyen magatartáshoz napjainkban, amikor az ellenséggyártás a legmenőbb iparág, amikor az eleddig bizonyítási esély nélküli – ahogy saját maguk fogalmaznak – papírszakik egy kis hatalomért pironkodás nélkül készek nemzeti érdekvédelemmel álcázni gerinctelenségüket. De bizony a művelődésbeliek, akár a tanügyesek is, a régi rendszer romba döntésének porfelhőjétől és a minden szerbek egy állama létrehozásának porhintésétől nem figyeltek fel idejekorán annak a folyamatnak a felgyorsulására, amely az elromantizált populizmus hullámlovaglásával tulajdonképpen a nyers hatalom átmentését és pardont nem ismerő módon történő megszilárdítását célozta. És ehhez, ha úgy vesszük, a hatalom hordozóinak megvolt a tényleges támogatása!
Az állami struktúrák erre a logikára, tehát az eufórikusán kinyilvánított, tömeges és dicsőítő támogatásra építették aztán az egész jogrendszert. Kezdve az alkotmánytól, amely alapot nyújtott a politikai, kormányzati, igazgatási és egyéb területek saját szájuk íze szerinti törvényes rendezésére, így – többek között – a közérdekű tevékenységekről szóló törvény meghozatalára, ez pedig kiindulópontot a közintézményekről, így a színházakról szóló jogi dokumentumok elkészítéséhez. Tehát, amíg a hatalom képviselői egy demokratikus jogállam zászlóbontását hirdették, és amíg a tömeg az árboc csúcsát szemlélte elbűvölten, addig a proklamált hatalommegosztás helyett erőteljes hatalomösszpontosítás ment végbe.
Naivitás lenne azt hinni, hogy a törvényhozók lemondanak a közérdekeket szolgáló intézmények és szerveik „államosításáról”. (Esetleg megtévesztés gyanánt lemondanak egy-egy miniszterről.) Mert erről van szó, a közéletnek a különféle szakbizottságok, tanácsok és testületek révén való hatalmi irányításáról és ellenőrzéséről. Ellentétben persze az olyan társadalmi közösségekkel, ahol az állam törvényes feltételeket teremt a közintézmények kompetens és szakavatott irányításához, ahol az ugyancsak kompetens és szakavatott politikai vezetés nem fél azokra bízni az ügyek rendezését, akiknek ez létérdeke, akiknek feladata a közérdek istápolása minden állami intervenció nélkül.
El kell azonban azt is ismerni, hogy tudják a hatalomtartók, mit csinálnak, és azt is, hogyan kell csinálni. Tudja a hatalom, hogy Szerbia lakosságának tíz százaléka írástudatlan, hogy huszonnégy százaléka nem fejezte be az általános iskolát, és hogy továbbra Is nő a félig képzettek tábora. Tudja, hogy a közállapotok egyre dramatikusabbak, és pontosan felmérte a mindenféle-fajta ellenségtől való félelemkeltés gyümölcsöző hatását a populus segítségével teremtett politikai édenkertben.
A művelődésügyiek feltételezhető, nem is áltatják magukat, hogy ez a képviselőház nem szavazza meg a színházakról szóló törvényt (az esetleges kisebb kozmetikázás nem számít), de legalább tiszta marad a lelkiismeretük, még ha későn is került elő a mondásbeli köpönyeg. És most már az is világos, hogy az állami funkciók további erősödését, az állami szervek izmosodását, az államképviselők hatalmaskodását semmi más sem gátolhatja meg, mint maga ez a rendszer: addig terebélyesedik, amíg saját súlya alatt össze nem rogy. Újabb fergeteges porfelhővel takarva el az eget valamennyiünk feje fölött.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >