2024. május 19. vasárnap
Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Napi ajánló

Hitler Horthynak:„Ne próbáld, csináld vagy ne csináld!"

„A kvázivígjáték tragikomédiája lassan megérkezik, és belecsúszik a nettó tragédiába.” Kovács Ferenc Dávid (hvg.hu):

(…) A magyar állam első zsidókat érintő deportálása, mely végül tömeggyilkosságba torkollott már 1941-ben megtörtént. A háború kitörése után a „hontalan” zsidókat az újonnan „felszabadult” területekre deportálták, ami tömeges vérengzésbe torkollott. Ezt a témát dolgozta fel pénteken tartott E föld befogad, avagy nincsen számodra hely című ősbemutatóján az Örkény-színház.

A magyar közgondolkodásnak hol a lakások falain belül, hol azon kívül is megnyilvánuló antiszemitizmusa végig megvolt az elmúlt kétszáz év történetében, mint ahogy ma is megvan. Ma épp megint a nyilvános beszéd „természeteses” része. De a háború előtti sajtót valamelyest ismerve láthatjuk: a kurucinfó, a Magyar Gárda s a Goj Motorosok által megképzett nyilvánosságtér–fragmentum csipkefinomságú a századelő nyílt és széles körben megnyilvánuló antiszemitizmusához képest.

A fajvédők térhódítása azonban nem egyik napról a másikra történt. Már a század legelején jelentek meg olyan antiszemita lapok, amelyek azon boltokat listázták, ahol keresztény emberek számára vásárlás könnyen kikövetkeztethető okból nem javallott. Többek között Ferencz Győző kitűnő Radnóti–monográfiájából tudjuk: a Szegedi Egyetemen átmenetileg már a harmincas évek elején fel kellett függeszteni az oktatást a spontán kitörő zsidóellenes erőszak okán. Maga Kosztolányi, Karinthy Frigyes (kinek nagyapja még a Kohn nevet viselte) legjobb barátja jelenti ki: "volt életemnek olyan szakasza, mikor antiszemita voltam, és nem garantálhatom, hogy ez ne következhetne be újra." A háború előtt sem jelentett a bevallott antiszemitizmus oly stigmát, mint a vészkorszak utáni jelen korunkban. Még a megszállási emlékmű ellenére sem.

Az antiszemitizmus állami erőszakba történő átcsapásának eme folyamatosságát, ennek nem egyik pillanatról a másikra bekövetkező eszkalálódását az előadás strukturáltsága, az előadásszöveg folyamatszerűsége, nem egyik pillanatról a másikra bekövetkező eszkalálódása direkt kimondatlanságában is remekül képezi le.

Az indítás az antiszemitizmus cselekvésbe fordulásának zenés, daloló vidámsága. A nézőtéren a nevetés gyakorta harsan, a színpadról szóviccek, kabaréjelenetek. Megrémülünk először. Ez egyszerűen nem elég nyomasztó. Azon lehet vitatkozni, hogy a holokausztból vígjátékot csinálni mára elkoptatott klisé, avagy bátorság egy olyan közegben, ahol a zsidó szót is, ha netán kimondjuk, halkabban ejtjük. És aztán lassan, ahogy haladunk előre a kvázivígjáték tragikomédiája lassan megérkezik, és belecsúszik a nettó tragédiába. Ami az elején habkönnyű volt összesűrűsödik, és súlyossá válik, mint egy neutroncsillag. Ahogy kezdik elhinni, ahogy kezdjük elhinni, ahogy világossá válik: ami történik, az tényleg nem vicc. Ami történik, az maga a bekövetkező valóság.

Az előadás másik erőssége a leegyszerűsítés, a fekete–fehér értelmezések eltörlése. Ezen jelleg elsősorban az elkövetők ambivalens megjelenítésében testesül meg. Nem csupán kegyetlen gyilkosok a gyilkosok, de egyúttal (és ez is egy nagyon érzékeny leszámolás a közbeszédben megjelenő tabusításokkal) emberek, akikben tetteik egyszerre váltanak ki belső igenlést, és meghasonlást azon önmagukkal, amely ezen belső igenlést hordozza. Maga Nagybányai Horthy Miklós "ellenkormányzó" szájából hangzik el: "kissé ambivalens érzések kavarognak bennem." Mint ahogy a vádló védekezés is: "nem én tettem személyesen, hanem az ezeréves szent magyar állam."

A darab jelentős része pszichedelikus álomkavargás, mely reliefként domborítja ki közbeszédünk kettősségét, azt, hogy a holokauszt, és különösképpen az annak előzményeként tekinthető kamenyec-podolszkiji események (erről bővebben itt írtunk) nemzeti emlékezetünk alkonyzónájában léteznek. Tények és tagadás, valóság és hallgatás, emlékezet és meg nem történtség. Ugyanazon színészek jelenítenek meg áldozatokat és gyilkosokat. Horthy álmában maga a Hitlerré változó Attila mondja ki azon mondatot a kis zöld mestertől idézve, amely rövidre zár minden vitát, mely egyik oldalon a kormányzó felelősségéről másik oldalon a felelősség bagatellizálásáról folyik parttalan: "Ne próbáld. Csináld, vagy ne csináld." (…)

2014. október 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább