Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Mese a vörös vércséről
Egy vörös vércse tartotta rettegésben falunkat, mint más mesékben a sárkány. A falubeliek kértek, lőjem le, mert nyomorba taszítja őket. Tudtam, hogy a Természetvédelmi Hivatal 1949/3-as, ragadozókról szóló rendeletének hatodik pontja védetté nyilvánította a vörös vércsét, elejtéséért súlyos büntetést helyezve kilátásba. Mégis ráálltam, mert magam is utáltam e hitvány ragadozót. Nála többre becsültem a kék vércsét, arra soha nem fogtam fegyvert.
Tudtam, hogy a hatalom fájának melyik ágán ül, és a közelébe cserkeltem. Vártam, hátha repül. De nem repült, csak ült és ürülékével meszelte fáját. Nem akartam ültében elejteni, hiszen mindig betartottam a vadásziasság szabályait. A legyet is röptében.
Telt-múlt az idő, s egy szép napra ébredve látom ám, hogy odakint rendszerváltás van. A váltóőr vörös tányérsapkával a fején a rendszer rozsdás sínpárja mellé lép, és átváltja a rendszert. Aprópénzre, amit zsebébe süllyeszt.
A tornácra lépek, nagyot nyújtózom. Felnézek a magasba – mit látok? Vagyis mit nem látok? A vörös vércsét. Az utcán karnevál forgatagába keveredtem, azt sem tudtam már, hol az utca eleje, hol a vége. A nép ünnepelt. Néhányan, ünnep lévén, vadászni mentek vörös vércsére, amelynek védettségét ekkorra a Természetvédelmi Hivatal felfüggesztette. De nem ám a vadászetika szabályai szerint vadásztak rá. Fegyverük nem volt, köpéseikkel vették célba a vörös vércsét. Pedig tudhatták, hogy a nyál nem éri el a 900 joule torkolati energiát, ilyeténképpen vadászati célra alkalmatlan. Nagy falka nyálas falubeli jött szembe az utcán, hívtak, menjek velük vörös vércsére vadászni. Mondtam nekik, hogy én csak addig vettem célba a vöröst, amíg a hatalom egén lebegett, a védtelenül menekülő vércse elejtését már nem tartom sportszerűnek. Ekkor én is kaptam egy köbcenti nyálat a pofámba, s a tömeg átgázolt rajtam.
Leporoltam ruhámat, s tovább indultam az utcán, amelynek sarkára éppen akkor helyezték el a zsákutcát jelző táblát. Egyszer csak látom ám, hogy a vörös vércse jön velem szemben a túloldalon. Meglepődtem, hiszen sosem láttam a földön járni. Azon tűnődtem, hova bújtathatnám el a tömeg nyála elől. Ekkor meglepetésem fokozódott. A vörös vércse előre köszönt.
– Hát te tudsz beszélni is – hökkentem meg. – Tudomásom szerint a vércsék nem...
Szavamba vág a vércse.
– Miféle vörös vércse!? Nem látja, hogy emberarcom van. Még sosem látott vörös hajú embert? Tegnap óta a nevem: vörös cseh. A „vér” szót elhagytam a nevemből. Kompromittáló volt. Ugyan kérem, nem volt itt semmiféle vér! Németh származásomnál fogva a nevemhez illesztettem a néma „h”-hangzót. Örvendek, vörös cseh vagyok – nyújtotta bemutatkozásra evezőtollait.
Nagyon elcsodálkoztam. Hiszen jól láttam, hogy nincs emberarca. Láttam, hogy horgas csőre akadályozza a szavak formálásában és a sárga csőrére száradt vérfoltba rigó tolla ragadt. De nem akadékoskodtam. Ha kell, nem embernek
– akár öreganyámnak is szólítom.
Ekkor váratlanul rajtunk ütött a tömeg. Távköpő távcsöves fegyvereikkel célba vették a vörös vércsét. Szegény vörös, hiába takarta szárnyával fejét, s futott az utcán, a falhoz lapulva. Nyál nyúladozott minden tolláról.
A harmadik napon a temetőt járva látom ám, hogy a vörös vércse holtan fekszik a ravatalon. Megilletődve léptem mellé. Gondoltam, belepusztult szegény az üldöztetésbe, vagy pedig merénylet áldozatává vált. Halottról vagy jót, vagy rosszat – mondtam magamban, és virágot raktam karmai elé. Amikor kendővel fel akartam kötni csőre alsó káváját, elrántja fejét, és rám vijjog.
– Hagyjál, bazmeg! Nem látod, hogy halottnak tettetem magam!
A szívemhez kaptam, úgy megijedtem. Tapintatosan közöltem vele, miszerint tudtommal a halottnak tettetés módszere csak a medve támadása ellen hatásos. Ekkor megéreztem rajta a hullabűzt. – Ez meg mi?
Lehetséges, hogy halottként tetteti az élőt? – tűnődtem. Görcsös karmaira pillantva megfejtettem a bűz okát. Eszembe jutott, hogy a ragadózók karmain ptomainok, vagyis hullamérgek termelődnek. A vércséből áldozatainak hullája bűzlött.
De ekkor ismét rajtunk ütöttek a nyálasok. Irtóztató köpéseket lövelltek a ravatalon fekvő vörös vércse felé, aki vörös csehnek mondta magát. Illetve ekkor már vörös hajú embernek. Rájuk ripakodtam.
– Hát nektek semmi sem szent! Leköpdöstök egy halottat!
Visszahőkölt erre a tömeg. Lenyelték nyálukat, és csendben a ravatal köré gyűltek. Álluk remegett, szemükbe könny tódult, mert csak akkor fedezték fel mások értékét, ha már a halálba kergették. Szemük úgy tele volt könnyel, hogy nem látták a lemenő napot.
Kihasználta ezt a vörös hája vércse. Vagyis…, már én is alig tudom követni. A vörös cseh váratlanul felült ravatalán, és kifújta az orrát. Eme tülkölő hangot ki riadónak vélte, ki a feltámadás kürtjének. Aztán a vércse letörölte szeme alól a köpéseket, megrázta tollát, és könnyedén a hatalom fájára szállt. Röptét a költők ódákba foglalták, a szobrászok turulmadárként ábrázolták, a nemzet ifjú lányai pedig majorette-et jártak tiszteletére. A tömeg, mely addig nyállal fröcskölte, most ütemes tapssal köszöntötte, amely mozdulatoknak régi hagyománya volt körükben. A vörös vércse a turbékoló galamb hajbókoló mozdulatával fogadta az ünneplést, miközben tágra nyílt szeme áldozatot keresett a tömegben.
Volt a nép között egy bátor szabólegény, szüleinek harmadik és legkisebb gyermeke, aki úgy tudta a mesékből, hogy a legkisebb gyermek mindig szerencsével jár. Ő sem a köpködésben, sem az ünneplésben nem vett részt. Most nyeglén egy kőre lépett, s a vércséhez fordult.
– Te büdös buzi – szólította meg. – Úgy változtatod magad, ahogy épp a farkad áll vagy a kloákád viszket.
– Szellemes – mondta a vércse, mosollyal csőre szegletében, miközben a szabólegény feltépett zsigereiből egy falatot vett.
S ekkor jött el az én időm. Mert én, ki az egészet végignéztem, és aki nem bírom a hullabűzt, viszont szenvedélyesen vadászom vércsére, nos, nekem ismét dolgom lesz. Célba vehetem a magasban szitáló vércsét, vadászhatok a magukat embernek hazudó ragadozókra, ami nem veszélytelen.
Azért teszem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >