Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Pressing
Öreg Dezső
Szerbia 119 ország közül a 78-ik helyen áll a sajtószabadságot illetően. Nem túlságosan előkelő helyezés, de az itteni sajtó rögtön megjegyezte, hogy az egykori Jugoszlávia utódállamai közül csak Szlovénia előz meg bennünket. Ahol a Freedom House jelentése szerint a sajtó szabad. Mennyire viszonylagos, ugyebár, egy egyszerű jelentés megítélése is. Az okok elemzésére már nem sok újság tért ki. Miért is néznénk szembe önmagunkkal? Hiszen akkor másnak a szemébe is bele kellene nézni. Mondjuk a munkáltatóéba. És általa a politikuséba meg a szponzoréba.
Merthogy – akárcsak a világon mindenütt – politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak az újságírókra Szerbiában. Közvetetten vagy nagyon is közvetlenül. Attól függően, kit milyen fából faragtak. Aztán arra is akadt példa, hogy életveszélyesen megfenyegettek néhány kollégát. Akik tiszta vizet akartak önteni a pohárba. Az újságíró gyilkosságok talán már a hátunk mögött vannak. Talán. Ez azonban már a bűnüldöző szervekre tartozik. Talán. Mi maradjunk a szakmánál. Amely egyre inkább ellaposodik. Egyrészt, mert anyagilag nem attraktív, másrészt, mert a politika kezdetektől megpróbál rátenyerelni a fiatal kollégákra is. Egyrészt a rangban fölöttük állók révén, másrészt a politikusok által közvetlenül. Virágzik az öncenzúra azok esetében is, akik pártfüggetlennek mondják magukat. Mások képtelenek ésszel írni az újságot, inkább a szívükre hallgatnak. Csoda-e, ha nem csak a bíráló vélemény veszik ki a sajtóból, hanem a véleménynyilvánítás is elmarad. Vagy azért, mert ki sem alakult – mármint a vélemény –, vagy azért mert azt csak bizalmas körökben merik kimondani a magukat újságírónak tartó és a környezetben újságíróként kezelt, írni csak sugallatra tudó, közszerepben tetszelgők. Itt csak azokról beszélek, akik „komoly” médiumokban publikálnak. A bulvársajtó, az alvilág és az oligarhák sajtója nem érdemel sem helyet, sem időt. Az is baj, hogy itt a sajtó még nem foglalta el teljesen azt a helyet, nem tölti be azt a szerepet, amelyet a demokratikus országokban játszik. Vannak ugyan a kormányhoz közel álló és ellenzéki lapok, vannak jobboldali újságok, a baloldal azonban már régen nem divat Szerbiában. A Milošević felesége által létrehozott Jugoszláv Baloldal romboló tevékenysége után, a sajtóban is elvégzett arcátlan tisztogatás következményeként egyetlen olyan médium sincs, amely érdemében foglalkozna baloldali eszmékkel. Nem kommunista, hanem mondjuk szociáldemokrata eszmékre gondolok, amelyek az európai sajtó szerves részét képezik. De minek is ott, ahol még mindig azon vitáznak az újságokban a politikusok beintésére, volt-e népirtás Srebrenicában. Számolják az áldozatokat, nemcsak a legutóbbi balkáni háborúk halottait, hanem a Szerbia elleni világméretű összeesküvés szenvedő alanyait is. Pedig, ugye „mi vagyunk a térség megkerülhetetlen tényezője, Szerbia nélkül nem lehet béke és biztonság a Balkánon”– idézik továbbra is az újságok a politikusokat. Mintha hinnének nekik.
Ez az összeesküvés elmélet sehogyan sem akar megszűnni, még akkor sem, amikor az államfő azt hirdeti, Szerbia mindenkinek békejobbot nyújt. Azután a napokban kiderült, egy régi barátunk, Oroszország a hátunk mögött összebratyizott ezekkel az összeesküvőkkel. Hogy a győzelem napi moszkvai felvonuláson ott menetelt az amerikai, a brit, a francia, sőt a lengyel katona is, nem is szólva a volt szovjet tagköztársaságok katonaságáról. De a szerb kimaradt. „Nagyon sok volt az érdeklődő, nem jut mindenkinek hely a Vörös Téren” – nyilatkozta az orosz nagykövet. Tripoliban jutott. Pedig nem is a líbiai hadsereg szabadította fel Belgrádot, ahol éppen a napokban neveztek el ismét utcát Zsdanov tábornokról, Tolbuhin marsallról és a Vörös Hadseregről. Az orosz nagykövet, ugyanaz, akit az imént említettünk, azt mondta, ez a történelmi és az emberi igazság helyreállítása. Ám legyen.
U. i.: De aztán nem nyafogunk ám.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >
Trump bumeránghatást vált ki Európában
Ahelyett, hogy sikerülne neki destabilizálnia a földrészt, a szüntelen támadásokkal inkább azt éri el, hogy felriad >