Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Végel László
Nem kívánok múzeumi kalauz lenni, de nem is kívánom az Új Symposiont kitűzőként használni. Az a szellemiség, amely engem vonzott, jelenleg a föld alá szorult, ami engem az Új Symposonhoz köt, nem érdekel senkit, de senkit. Elmagányosodtam, esetleg Tolnaival tudok még szót érteni. Végel László:
2018. január 7., vasárnap
Az utcák kihaltak, a buszok üresek. A legtöbb kávézó, étterem zárva. Úgy látszik, az ortodox karácsony a legnagyobb ünnep Szerbiában, nagyobb, mint az új év első napja.
Este Stefan Zweig: A tegnap világa. „Napjainkig még soha sem volt példa erre: ugyanaz az emberiség összességében, ördöginél ördögibben viselkedik, és istenéhez hasonlatosat produkál.” Úgy érzem magam, mint aki a két szélsőség között kifeszített zsinóron egyensúlyozik. Zweig nemzedéki vallomása számomra is tanulságos, éppen ezekben a napokban, amikor egyre többen kérnek, hogy beszéljek az Új Symposion folyóiratról. Szívesen beszéltem akkor, amikor nemzedéktársaim között sokan diszkréten elhagyták, cserben hagyták, de most gyötör a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán az a néhai a szellemiség. Nem kívánok múzeumi kalauz lenni, de nem is kívánom az Új Symposiont kitűzőként használni. Az a szellemiség, amely engem vonzott, jelenleg a föld alá szorult, ami engem az Új Symposonhoz köt, nem érdekel senkit, de senkit. Elmagányosodtam, esetleg Tolnaival tudok még szót érteni. Utasi Csaba pontosan előre látta a történeteket és félreállt. Nincs többé köztünk. Sziveri János sincs többé köztünk, pedig ő lenne a koronatanúm. Az egyik interjújában elmondott mindent, amit el kellett mondani, az interjút senki sem idézi többé, főleg azok akik megkötötték ellenfeleivel a különbékét. Nem tudok alkalmazkodni vagy ünnepelni. A mai szellemi légkörben semmi, de semmi nem emlékeztet rá. Nagyon fáj, de így van. Zweig nyomán arra gondolok, hogy esetleg mi is begubóztunk ifjúságunkba, irodalmi ambícióinkba… Az Irodalmi Nárcisz egyre hajthatatlanabb, csak élvezni akarja a szöveget. „Amikor évtizedek múltán ránk omlottak a falak, és fejünk felett beszakadt a tető, csak akkor jöttünk rá, hogy itt már régóta baj volt az alapokkal üregek tátongtak alattuk, és az új évszázaddal egyszersmind az egyéni szabadság hanyatlása is megkezdődött Európában”, írja Zweig 1941-ben, s úgy találom, hogy napjainkban szintén pókhálós üregekben kell elvégezni a végső számadást. Mindenki intézze el ezt saját lelkiismeretével. Engem a kudarcaink jobban érdekelnek, mint az aktuális kitűzőshop. A minap Bécsről álmodtam, arról a Bécsről, amelyről Zweig úgy írt, mint a Nyugat őréről. Aztán Hitler diadalmasan bevonult Bécsbe, százezrek ünnepelték a Heldenplatzon. Zweig Hitler bevonulását, a Nyugat őrének leépülését, ugyanúgy írja le, mint Márai a Hallgatni akartam-ban. Mégis, erőt veszek magamon és kétkedve és szeretettel gondolok Bécsre, s némi vigaszt jelent, hogy Szerbiában mintha erősödne a Bécs iránti rokonszenv. Vagy egy évvel ezelőtt Vučić kijelentette, hogy Szerbia útja az EU-ba Bécsen keresztül vezet. Előtte az egyik híve, egyetemi tanár, ledorongolt az utcán, és számon kérte, hogyan merészeltem regényemnek a Neoplanta címet adni. A gyarmatosítók használták ezt a megnevezést, förmedt rám. Lehet, hogy Vučić hatására revideálta álláspontját.
Következő cikk: Száll egy pofon a szélben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >