2025. július 2. Szerda
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Végel László
Végel László

Sokszor olvasok olyan a kritikát miszerint X vagy Y szerkesztő, „szaktanácsadó”, vagy igazgató felsőbb pártparancsot teljesít. Ez még az egypártrendszer szókincse. Nem hiszek ebben. A legfőbb főnököknek a legtöbbször nem kell letelefonálni, nem kell utasítani a kollaboránst, aki pontosan ismeri feladatát, s időnként csupán azzal idéz elő zavart a rendszerben, hogy túlteljesít. Végel László:

2018. január 14., vasárnap

Hideg szél, egész nap a lakásban maradok, lemondok a napi sétáról is.

Olvasom a Világló részleteket. Nádas félreérthetetlen különbséget tesz a kollaboránsok és a végrehajtók között, s nagyobb ellenszenvvel ír az előbbiekről, mint az utóbbiakról. Remekül vázolja fel a diktatúrák arcképcsarnokát. Kár, hogy nem folytatja…. Azon töprengek, hogy milyenek a végrehajtók, milyenek a kollaboránsok mostanság, amikor nem élünk diktatúrában, de még nem léptünk be a demokráciába. A diktatúrában a végrehajtók parancsot hajtanak végre, az autokrata rendszerekben viszont közönséges pártpáriák lesznek, akik alig várják a parancsokat. Ha azok elmaradnak, akkor szoronganak, mert attól tartanak, hogy mellőzik őket. Kiesnek a kegyekből. Csak alantasabb munkákra alkalmazzák őket. A saját főnökeik is bizalmas társaságban semmibe veszik őket, úgy nyilatkoznak róluk, hogy primitívek, de néha hasznosak. Az autokrata rendszerekben a kollaboránsok is átformálódnak, a bársonyos forradalmak után feltűnnek a bársonyos kollaboránsok, ők nem várnak utasításra, a pártfegyelem lazább, ügyesen kezdeményeznek, elégedettek saját teljesítményükkel. A diktatúra kollaboránsai utasításra várnak, a bársonyos autokrácia kollaboránsai pro-aktívak, szívesen vállalják a tanácsnoki funkciókat. Ők képviselik a felsőbb kasztot, ők a rendszer a hasznos hedonistái, ambivalens hívei, akiknek megadatik, hogy a független értelmiségi szerepében tetszelegjenek. Korunk kaméleonjai nagyon hasonlítanak Heinrich Böll Egy bohóc nézetei című regényének egyik hősére. A regényben Schnitzler nevű író irt egy finom hangú unalmas regényt, amelyben a szerelmesek a francia borok neveinek poézise mellett koccintgattak. A kékharisnyák bátor kiállásnak tartanák, hogy az író a francia -német ellenségeskedés idején a francia borok neveinek poézisét zengi, Micsoda bátorság, terjesztik az irodalmi szalonokban. Ezt valamelyest alátámasztja az is, hogy a Birodalmi Kamara tagjait viszont felháborította, s tíz hónapra eltiltották a szerzőt az írástól. De csak tíz hónapig! Hitler bukása után azonban Schnitzler úr azt terjesztette, hogy a nácik alatt tilos volt írnia. Azt már nem vallotta be, hogy ő beszélte rá az embereket, vonuljanak be a Hitlerjugendba, vagy legyenek a Német Leányszövetség tagjai. Remegő hangon hirdette, hogy a Führer a kezében van a megmentő eszköz. Nos, manapság ilyenek a kifinomult ízlésű kollaboránsok, szívesen írnak a francia borok csodálatos csengéséről, ám nem szívesen hallják a megjegyzéseket, miszerint az állam vagy a párt helyezi őket tekintélyes funkcióba, az apró „ellenzéki szeplő” csak növeli az árfolyamukat. Manapság a kollaboránsok képezik a pszeudodemokrácia arisztokráciáját. Sokszor olvasok olyan a kritikát miszerint X vagy Y szerkesztő, „szaktanácsadó”, vagy igazgató felsőbb pártparancsot teljesít. Ez még az egypártrendszer szókincse. Nem hiszek ebben. A legfőbb főnököknek a legtöbbször nem kell letelefonálni, nem kell utasítani a kollaboránst, aki pontosan ismeri feladatát, s időnként csupán azzal idéz elő zavart a rendszerben, hogy túlteljesít.

 

2018. március 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legija, Bokan, Vučić...

Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >

Tovább

Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele

Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >

Tovább

Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad

A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >

Tovább

A VMP színrelépése

A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >

Tovább

A forradalom jogossága

Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >

Tovább

Az intrika, mint uralkodó narratíva

A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >

Tovább

Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!

Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >

Tovább

Egy másik stratégia

A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >

Tovább

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább