2026. május 1. péntek
Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Ez a harc lesz a végső?

Orbán Viktor megkapta azokat az ellenfeleket, akikre mindig is vágyott. Még mindig számíthat sikerekre. Ezek a sikerek azonban csak átmenetiek lehetnek. Orbán történelmileg a szükségszerű vesztes oldalát választotta, így nem lepődnék meg azon, ha ez a harc lenne a végső, amely persze fájdalmasan sokáig is elhúzódhat. Eörsi Mátyás (hvg.hu):

Óriási küzdelemnek nézünk elébe, amely kedden, az Európai Parlament előtti vitával kezdődik.

Orbán Viktor mindig is erre vágyott. A 2010–2014-es ciklusban kizárólag befelé keménykedett, nemzetközi partnereivel udvarias és kedves volt, határozott vonalvezetése mellett kenyérre lehetett kenni tárgyalásai során. A második ciklusának közepén jelentek meg Európa határán nagy tömegben a menekültek. Amíg az európai állam- és kormányfőket az nyomasztotta, miként tudnak humanitárius elkötelezettségüknek eleget tenni úgy, hogy az EU minden tagja szolidáris legyen a menekülők célországaival, addig Orbán Viktor leginkább egy óriási lehetőséget látott meg arra, hogy belpolitikai helyzetét megerősítse. Emlékezzünk csak a 2015-ös magyarországi menekülthelyzetre: a Déli pályaudvari embertelen tumultusról, a vonatmizériáról, az autópályán gyalogló menekültekről készült tudósítások egytől egyig a 2018-as választásra való felkészülés jegyében készültek, mint láttuk, sikeresen. A 2018-as győzelem nyomán Orbán Viktor elhitette magával, hogy nagyobb babérokra termett, s bár már korábban is az EU-szkeptikus, idegengyűlöletre építő pártok egyik vezéralakjának számított (a mindenütt ellenzékben lévő pártok számára óriási érték egy hatalmon lévő miniszterelnök felmutatása, ami azzal az üzenettel bír, hogy van esély ilyen nézetekkel hatalomra kerülni), Orbán Viktor 2018 áprilisát követően fogott hozzá ahhoz, hogy egész Európát a maga képére formálja.

Amikor híre ment, hogy Orbán Viktor személyesen vesz részt az Európai Parlament szeptember 11-i ülésén, a legtöbb nemzetközi (és nem kevés magyar) média ezt úgy interpretálta, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt ekkor fogják szembesíteni a demokratikus intézmények és a jogállamiság szétverésével, és ekkor fogják számonkérni rajta az "európai értékeket". Minden bizonnyal így lesz. Ám Orbán Viktor azért megy el az Európai Parlament strasbourgi ülésére, hogy megnyissa immár európai szintű kampányát. A rendelkezésére álló hét percben el fogja sütni az összes, itthon ismert fordulatát az európai kultúra és a kereszténység fenyegető végnapjairól, hadd ne folytassam. Milánói látogatását követően Orbán Viktor beleborzongott az örömbe, hogy Emmanuel Macron megnevezte őt, mint fő ellenfelét Salvini mellett. Tudunk-e a magyar történelemben olyan magyar miniszterelnököt, aki a francia köztársasági elnök ellenfele lett volna? Na ugye, hogy nem!

Kik Orbán Viktor szövetségesei ebben a harcban? Nézzük csak: a bajor CSU az volt, ám Orbán pechére a vezérükből szövetségi belügyminiszter lett, aki kinevezését követően még keménykedhetett egyet-kettőt, mára már ritkábban halljuk hangját, értelemszerűen a német szövetségi kormány politikáját hajtja végre.  A német AfD, francia Nemzeti Front, a holland Szabadság Párt, a Svéd Demokrata Párt megerősödött, de a hatalomtól messze van. Salvini fontos szövetséges, hiszen miniszterelnök-helyettes belügyminiszter, tehát hatalmon lévő politikus, és persze itt van még Sebastian Kurz osztrák kancellár. De várjunk csak!

Sebastian Kurz és Orbán szövetségesek abban, hogy egy migráns se érkezzék az EU-ba, de Kurz – szemben Orbánnal – különbséget tesz migráns és menekült között, és ellenfelek a megoldás mikéntjében. Hasonló a helyzet Salvinivel, aki erőteljesen kvótapárti, hogy ezzel az Olaszországra nehezedő menekültügyi nyomás csökkenjen (igaza van), ismét csak szemben Orbánnal, aki a kvóta legdühödtebb ellenfele. Elismerés illeti a két politikust azért, hogy milánói találkozójuk kifelé történő kommunikációjakor sikeresen fedték el ezt a közöttük lévő különbséget. Ezt a célt szolgálták az "én hősöm" típusú, tartalom nélküli, gesztusértékű mondatok, amelyekről a dörzsölt Orbán pontosan tudta, hogy a média fel fogja kapni, így az érdemi kommunikációt megtakaríthatja. Érdemes visszatérni a Salvini–Orbán-találkozóra azon okból is, hogy megértsük, mennyire szövetséges nélkül van, és ez mennyire zavarja Orbánt. Az ugyanis gyakran előfordul, hogy állam- és kormányfők elmennek egy másik ország testvérpártjának politikai nagygyűlésére, és ott felszólalnak, de arra nemigen van példa, hogy egy miniszterelnök elutazzon egy másik ország egy városába azért, hogy egy ottani párt belügyminiszterével bilaterális tárgyalást folytasson. Orbánnal például ez idáig még soha nem fordult elő ilyesmi. A mostani eset arra utal, hogy Orbán is hiányát érzi az eddigieknél több és fajsúlyosabb szövetségesnek, és a Nagy Ütközet előtt igyekszik a hiányt pótolni.

Meglehetősen világos a helyzet Orbán többi legfontosabb szövetségesével kapcsolatban: Macron francia köztársasági elnöknek ez idő tájt a legnagyobb ellenfele Le Pen Nemzeti Frontja, míg Angela Merkel legfőbb ellenfele az Alternativa für Deutschland. Na már most: Macronnak érdekében áll Le Pennel megküzdeni, ugyanis ebben a csatában a gaullista jobboldal (és a baloldal is) Macront fogja támogatni Le Pen ellenében. Ebből következően Macronnak az is az érdekében áll, hogy megnevezze Le Pen szövetségeseit, akik a saját ellenfelei is egyben. És ha már megnevezte, le is kell győznie, mert ezzel saját választási esélyeit növeli odahaza. Nem véletlenül üzente meg Macron, hogy az EPP-nek választania kell Merkel és Orbán között, ezzel Merkelt is maga mellé állítva. Azok a francia EPP-képviselők, akik Macron és Le Pen közül habozás nélkül Macront választják, lényegesen meghaladják a Fidesz súlyát, ugyanis 20-an vannak, szemben a Fidesz 12 képviselőjével. Így sikerült Orbánnak Macron mellett 20 EPP-s képviselőt maga ellen fordítania. A német konstelláció (33 képviselő) ettől némelyest eltérő. A CDU-ban – kivált a CSU-ban – szép számmal vannak Orbán-hívők. Ám az AfD a támogatottságát a CDU és a CSU kárára növeli, így a CDU–CSU elemi érdeke az AfD megállítása. Miért is lenne érdeke bármelyik CDU–CSU-politikusnak halálos ellenfelük fő szövetségesének a megvédése? Elég sokatmondó, hogy a CDU nem adott ajánlást képviselőinek a magyar-jelentésről való szavazáshoz, és szokatlan módon ezt nyilvánosságra is hozta. Ez pedig nem egyéb, mint finom bátorítás a jelentés elfogadása mellett.

A Fidesz szövegei arra utalnak, ők is felkészültek a parlamenti vereségre. Kifejezetten megmosolyogtató, hogy hirtelen felfedezik az olyan demokratikus értékeket, mint például az eljárási szabályok egyoldalú megváltoztatásának a tilalma. Amúgy nem mondanak igazat, mert ilyesmire az Európai Parlamentben soha nem kerül sor, és milyen érdekes, hogy amikor a Fidesz sorozatosan művelt ilyesmit az elmúlt nyolc évben, valahogy nem bökte a csőrüket. Említésre érdekes az is, hogy azt az Európai Parlamentet vádolja a Fidesz csalással, amelynek az elnöke, Antonio Tajani, a Forza Italia egyik alapító politikusa, állítólag Orbán Viktor egyik legfontosabb szövetségese. Nocsak? Biztos, hogy a 68-as balosok, liberálisok és migránssimogatók gátolják itt Orbánt?

Orbán Viktor tehát nagy csatára indul. Európa megmentőjének próbálja magát beállítani, felveszi a magyar lakosság által honorált áldozati szerepet. Önképe szerint egy kis ország nagy miniszterelnökén a nagy országok kis vezetői akarnak bosszút állni, mert "kimondja az igazságot". Csakhogy óriási a különbség Magyarország és a Magyarországon kívüli világ nyilvánossága között. Magyarországon a Fidesz által kistafírungozott médiából egy olyan világ sejlik fel, ahol Európa jövője a migrációtól vagy a migráció megfékezésétől függ, egyik oldalon állnak Európa elvesztői, a másik oldalon pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a Politico szellemes megfogalmazása szerint "láthatóan azzal a gondolattal ébred mindennap, hogy ő Hunyadi János, a XV. századbeli törökökkel vívott csaták hőse".

Az a jó hírem van a demokrácia híveinek, hogy a Lajtától nyugatra ennek a vitának a tétje egészen más, mint Jumurdzsák megállítása és a kis Czeczei Vica megmentése. A Sargentini-jelentés az alkotmányos intézmények működéséről, a bíróságok függetlenségéről, a korrupcióról, az emberi szabadságjogokról, a tudományos élet függetlenségéről, a kisebbségek helyzetéről, a migránsok, menedékjogot kérők és menekültek alapvető emberi jogairól és szociális jogokról szól. Hiába támadja a kormánypárti média eszetlen dühvel Judith Sargentinit, a jelentést ugyan Sargentini neve fémjelzi, de ez nem Judith Sargentini jelentése. A jelentés az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának a jelentése, amelynek elkészítésében – összhangban parlamenti súlyukkal – legnagyobb részt EPP-képviselők vettek részt, és jelen voltak, felszólaltak, vitáztak a Fidesz képviselői is. Akárhányszor is elmondja majd Orbán a hét percében, előtte az EPP-nek és utána a sajtótájékoztatón, hogy ez a vita "valójában" azok között zajlik, akik támogatják a migrációt és akik megvédik Európát és a kereszténységet, egyre kevesebben hiszik ezt majd el neki. Ezzel szemben, amikor azt mondja majd, hogy ez a vita Európa jövőjéről szól, ebben egyre többen fognak vele egyetérteni. Egyik oldalon a kegyetlen elbánás védtelen emberekkel, a másikon a humánum. Egyik oldalon a média gleichsajtolása, másik oldalon a vélemények sokszínűségének a támogatása. Egyik oldalon a választások manipulálása, elcsalása, a hatalmon levők minden eszközzel való elvtelen támogatása, a másik oldalon egyenlő feltételek garantálása a választásokon. Egyik oldalon az állami szervek pártérdekeknek megfelelő működése, a másikon professzionális, ám pártpolitikailag semleges, az ország polgárai érdekében megkülönböztetés nélkül működő államszervezet. Egyik oldalon a bíróságokra a folyamatos nyomásgyakorlás, a másikon a bíróság csak a törvények szerint működik. Az egyik oldalon beavatkozás a tudomány, az egyetemek működésbe, stúdiumok engedélyezése és tiltása, egyetemek ellehetetlenítése, kulturális háború, a másikon a tudomány, az oktatás szabadsága, a kultúra sokszínűsége. Egyik oldalon a Kelet felé fordulás, Putyin, Erdogan és Alijev, a másik oldalon töretlen hit azokban az értékekben, amely Európa szerencsésebb felét a világtörténelem egyik legsikeresebb projektjévé tették. Igen, Európa jövőjéről szól a küzdelem.

Óriási küzdelemnek nézünk elébe, amely kedden, az Európai Parlament előtti vitával kezdődik meg, és amelynek soron következő tétje a 2019-es európai választás. Éppen ezért örömteli, hogy Orbán lassacskán felhagy a pávatánccal, a kettős beszéd is szép lassan kitisztul. Azok, akik kissé furcsállva bár, de hittek Orbánban, mára jószerével kiismerték, ki is ő valójában, és mit akar. Így aztán – lépjünk be itt egy percre Orbán világába – Európa nyugati felén is: Kard! Ki kard!

Orbán Viktor megkapta azokat az ellenfeleket, akikre mindig is vágyott. Még mindig számíthat sikerekre. Ezek a sikerek azonban csak átmenetiek lehetnek. Orbán történelmileg a szükségszerű vesztes oldalát választotta, így nem lepődnék meg azon, ha ez a harc lenne a végső, amely persze fájdalmasan sokáig is elhúzódhat. Mégis ez lehet a végső, hiszen – és ebben egyetértek Orbán Viktorral – Európa jövője a tét.

 

 

 

2018. szeptember 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.

A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >

Tovább

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC

Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >

Tovább

Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen

Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >

Tovább

Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?

Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >

Tovább

Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania

A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >

Tovább

Mit várok a Tisza kormánytól?

A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >

Tovább

Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember

Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >

Tovább